Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-29 / 13. szám

A fővárosi magyar református egyházak és a fővárosi magyarság. II. A mi végül a budapest-pesti magyar ref. anyaegyházat illeti, a török uralom alatt fennállott pesti magyar ref. ősegyház 1686 után szintén elenyészett, mert a visszafoglalt szab. kir. Pest városából a protestánsok, illetőleg a magyar reformátusok épen úgy kiűzettek, mint Budáról, s Pest városa épen úgy német és rác jövevényekkel telepíttetett be, mint szab. kir. Buda fővárosa, a ref. magyarságnak visszaállását pedig Pesten is azon politikai akadályok gátolták, melyeket Budánál felhoztunk. így tehát ezelőtt száz évvel, vagyis 1796-ban sz. kir. Pest városának lakossága az apadásnak indult rác elemen kívül tiszta német volt, belőle épen úgy kiveszett a magyarság, mint Budáról, magyar szó a város területén csak Pest-Pilis ós Solt t. e. vármegyék belvárosi székházának tanácstermében hangzott fel, itt is csak szórványosan még akkor. II, József császár türelmi rendeletével Pestre is kezdettek beszivárogni a vidéki magyar reformátusok, kik azelőtt lappangva az úgynevezett kecskeméti és körösi belvárosi házakban találtak men- és gyűlhelyet, mely Pest-városi házakat a XVIII. század közepéig túlnyomó többségben, sőt majdnem kizárólag ref. vallású magyar lakosokból állott népes ós vagyonos Kecskemét ós Nagy-Kőrös mezővárosok gondos elöljárói még a török uralom alatt szereztek, hogy a budavári vezérpasákkal és ez'eknek alantas közegeivel úgyszólván folytonos hivatalbeli érintkezéseiknél maguknak alkalmas ós állandó beszálló helyök legyen, s a Budavár erődítményeinek s a kettős várost összekötő hajóhídnak jó karban tartására a vezérpasák által nagy számban felparancsolt kecskeméti és nagy-kőrösi szekeres és kézi munkások, meg kőművesek, ácsok és kovácsok ezen pesti házakban biztos menhelyet, az igás barmok tágas istállókat találjanak Kecskemét és Nagy-Kőrös városok a XVlI-ik évszázad végén és a XVIII-iknak elején Pest város hatóságától szenvedett sokféle zaklatásaik közt terhes váltságfizetésekkel pesti házaik birtokában megmaradván, a heti- és országos vásárok alkalmával pesti házaikban tömegesen beszállott kecskemétiek ós nagy-kőrösiek, kik Pest városát a XVIlI-ik és XIX-ik -évszázadban élelemmel, jelesül gabonával, vágó marhával, baromfival, sertéshússal és szalonnával bőven ellátták, Pest város német lakosságát, a sűrű piaci forgalom útján, ha nem is a magyar beszédre, ele legalább az adásvevóseknól használt magyar szavak, szólások és kifejezések értésére megtanították s így a város magyarosodását ők is saját körükben a nagy német áramlat közt előmozdították. Az 1890/91. évi XXVI. országos törvény oltalma alatt sz. kir. Pest városában is szaporodván a vidékről beköltözött s főleg iparosokból állott ref. magyarok, kik — mint föntebb említénk — Ó-Budára és Rákos-Palotára jártak isteni tiszteletre s már a céhekbe bevétetvén és az okleveles polgárok sorába is bejuthatván, sőt némely ref. főurak példáját követve ők is városi háztelkeket és lakházakat vásárolván, végre 1796-ban, tehát épen 100 esztendő előtt elérkezett azon epochális év, melyben a magyarországi négy reform, egyházkerületnek főtanácsa Pesten, mint hazánk tulajdonképeni fővárosában feltámasztotta a magyar ref. egyházat, mely azonban az 1804. évig csak a Lipótvárosban, mint akkor legifjabb városrészben kibérelt szűk helyiségben tarthatta a maga isteni tiszteletét, míg a városi hatóságtól adományozott ferencvárosi telken, mely régen köztemetőül használtatott, az akkori Mészáros- ós Két nyul utcák sarkán, a Széna-piacon felépíthette azon emeletes házat, melyben szerény imatermét, elemi iskoláját és paplakát elhelyezte, s mely a Széna-piacra néző homlokzatán a következő latin cronostichont viselte: »IIaeC saCrata Deo sínt et saCrata Mlnlstrls« = 1804. Itt, ezen alapjában máig fennálló ház földszinti sarok imatermében hangzott fel 110 éves szünetelés után az első ref. magyar ének s itt tartatott Pest városában azon időben egyedüli magyar isteni tisztelet az egyház lelkésze, a Duna-Patajról már 1796. évben elhozott idősb Báthory Gábor országos hirű egyházi és temetkezési szónok, későbbi superintendens által, ki mint a pesti ref. anyaegyháznak 1 796-tól 1839. évi augusztus 25-én, bekövetkezett haláláig s így 43 évig buzgó lelkipásztora még többet tett ezen újonnan alakult egyházi gyülekezetnek meggyökerezésére s felvirágzására, mely kezdetben nagyon csekély népességű volt, mert az 1842. évi egyházkerületi névtár szerint mindössze csak löQ&főt számlált s a Buclán mint fiók-egyházban székelt királyi dicasteriumok a Pesten szókelt királyi Curia hét személyes és királyi tábla, az úgynevezett táblai ügyvédi kar s Pest-Pilis- és Solt t. e. vármegyék Pesten szókelt tisztviselőinek szórványos tagjain kívül, állandó létszámat, az egyháznak magvát leginkább a becsületes csizmadia, magyar szabó, kerékgyártó ós kovács céhek szolgáltatták. A pesti ref. anyaegyház volt tehát az, mely a XVIII ik század utolsó évtizedeiben magyar nyelven ós pedig kizárólag csakis ezen tartotta az isteni tiszteletet, mert a szintén igen csekély számú magyar r. katholikusok, kik hasonlóképen a fen_