Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-22 / 12. szám

is és bátran megvallom az előbbi felszólalókkal szemben, hogy az én tapasztalatom az »új rend«-ről váratlanul örvendetes, noha semmit sem titkoltam el — vagy talán épen azért -— hiveim előtt, nincs itt, a ki felekezetnélküliségre, vagy áttérésre gondolna, dacára, hegy a terhes építési adósságot és hivatali fizetéseket egész szigorral, olykor egy kis szorítással hajtjuk be, de nincs is aztán sok évi adós és a rendes fizetés hasznát maguk is kezdik belátni. Sőt épen az »új rend« legelején váltották meg a »boros-víz« (alias lukma-bor) fizetést is három évre készpénzzel. Csak kívülről jövő hatások ne érjék népünket, az üj rend hatásával bátran meg lehetünk elégedve. Természetesen, ha magunk is — üres sóhajtozás és sopánkodás helyett — tenni igyekezünk, míg nappal van. Még abban sem látok valami nagy bajt — egyebektől eltekintve — ha M. P. szerint egyik vagy másik kitér a házasság kedvéért. Eddig is megtörtént, ezután is fog történni. És higyje el nekem lelkésztársam, hogy annak a házastársnak, ki ezt teszi, az a fertály vagy félhely (mert hisz ez a nego és nem az egyházi teher) bizonyára épen annyit mint Ferdinándnak Bulgária. Ez is, az is meghozza érte az áldozatot. Azt sem hiszem — bár szükségesnek tartom — hogy ott, a hol a baj már oly nagy, a népiskolai nevelés reformálása gyógyszer lehetne. Mikorra az a nemzedék kikerülne, buzgóságának már nem lesz szintere. Hanem igenis magunknak kell az ekeszarvára vetnünk kezünket; nemcsak a templomban, de magánérintkezésekben, presbyteriumokban hirdetni a hitben való hűség és az erkölcsök evangeliumi megújhodásának szükséges voltát. S e célra hatni, tenni, munkálkodni; tudván, hogy »igaza van Kaasnak*, hogy pénz és állam nem tarthatnak fenn egyházat, hanem egyedül a hivek hite, buzgósága, melynek mi vagyunk a forrásai. Kellemetlen hatása igen is van az »új rend«-nek, mely hova-tovább érezhető lesz, a kiadványokból származott jövedelem csökkenése. Ez már is érezhető, hiszen a legtöbb kiadvány a törlés vagy a birtokváltoztatás alkalmával kívánt halotti kivonat, ezt már nem mi adjuk s a családívek megújítása is oda van. Igazságtalanságnak tartom, hogy a kormány e jövedelmek méltányos kárpótlásáról nem gondoskodott. Végre is az fizetésünk, biztosított jövedelmünk volt és a legkisebb egyház papja úgy megérzi, mint a legnagyobbé. Az űj rend hatásáról tapasztalatunk elég megnyugtatók. Vajha jövőre se lenne másként. 1896. március hóban. Agodi, református lelkész. Az új rend hatása. Az űj rend egyházamban külsőleg hatással nem volt, de észlelem, hogy az általános áramlat hatással lesz! Eddig panaszra ok nem lehet, mivel minden gyermek megvan keresztelve; minden községemben polgárilag megeskettetett egyének egyházilag is meg lettek esketve, sőt ki is hirdettük előzőleg őket mint eddig, háromszor; temetünk mint eddig ; a stólát is megfizetik. Hogy mit hoz a jövő, azt előre nem tudhatjuk. Hanem aggodalomra van elég okunk, elég symptomákat látok, észlelek népem közt, a mely arra int: vigyázzatok Őrállók, nehéz idők jönnek ránk protestánsokra. Egyházunkhoz való ragaszkodását, külső megszólás folytán fentartja a nép, mivel rámaradt örökség; de semmi bensőséget, semmi kegyeletet nem észlelek. A lámpában olaj nincs, tehát a mécses csak pislog. Egyházunkban a hit lángja aludt ki s helyette a babona a maga borzasztóságában nyilatkozik. Ehhez járul, hogy józan számító népem szegény osztálya közt erősen terjednek a socialista nézetek; kaján szemmel néz a szegény osztály a földdel bírókra: mint ellenséges két tábor áll ma vagy később egymással szemben. A szegény osztály egyházi adóját zúgolódva fizeti, teher rá nézve a fizetés. Mindez ma még csak csirájában van. de észlelhető. Az egyház ma egyedül a földmívesekre számíthat, a szegénységre nem: ez beteg, ezt az osztályt gyógyítani kell. Párbér-rendszer volt nálunk is az adózás alapja; az [osztályba sorozás 1882 óta van s áll fenn, ez sem bizonyul hasznavehetőnek, mert népünknek nincs elég intelligentiája ahhoz, hogy igazságos érzéke volna hozzá, hogy magát engedje osztályba sorozni, sokkal kezdetlegesebb, mintsem megértse az önzetlen szeretetnek szavát: a kinek több adatott, annak több terhet is kell viselni. Ezzel szemben a szegénység a socialista eszmék kábultságában minden, teher alul iparkodik magát felmenteni s azt mondja: ha nincs kenyerem, köteles adni a gazdag, mert neki van! A szegény osztály helyzetével elégedetlen, sorsát viselni, tűrni nem akarja. Pedig nálam igazán szegény nincs is. hanem kancsalítva tekint irigysége azokra, kiknek a jó Isten többet adott, mint neki. A földmívesek egyik tekintélyes tagjával folytattam beszélgetést, ez kifakadt a mostani egyházi állapotaink ellen. Oda jutottunk prot. egyházunkban, mondta ő, hogy a szegényebb osztály uralja a helyzetet, ez diktál, akarata érvényesül a földesek felett számarányánál fogva; maholnap kiszorítanak ők a presbyíeriumból, kiszorítanak a közgyűlésből, majorizálnak minket; az egyházi felsőbbség a szegényeket dédelgeti, rontja, kedvezőtlen törvényeket alkotnak és a kerületi szabályok még kedvezőtlenebbek azokra, kik a terhet hordozzák. Lelkészeinknek befolyása nincs, rájok nem hallgatnak, elvadulnak az erkölcsök, meglazul minden köteléke, nem jól van ez uram! Látom én, mondja ő tovább, hogy papjaink is a szegénységet támogatni kénytelenek, mert féltik kenveröket. mivel szegények, nincs tartaléktőkéjük, gyermekeik neveltetése minden megtakarított fillért igénybe vesz, s így látja ez a nép, hogy a pap itt is, ott is lóg, adósságban van elmerülve, hogy legyen ily lelkésznek befolyása, tekintélye? No ha ezt én így látom, hogy ily állapotok vannak egyházamban, akkor azt kell hinnem, hogy szétmálik, szétnyúlik ez a prot. egyház, mint a rossz rétestészta. Tudja meg uram, egy ház sem állhat fen fegyelem nélkül, hogy álljon fenn egy egyház? Ha látjuk azt, hogy a felsőbbség maga is tehetetlen, a helyett, hogy gyógyítaná a vérző sebeket, inkább elnyomja a betegséget, hogy annál nagyobb erővel üssön ki a test más részén. Nagyon természetes azután az, hogy áldozatul oda dob az elégedetlen népnek egy-egy papot, pedig ez nem gyógyítása a sebnek, gyógyítás az, hogy adjon a felsőbbség igazságot ne huzavonással, csüréssel csavarással, hanem erélylyel. Ne féljen tőle, ha az életerős fáról a férges gyümölcs lehull, annak le kell hullni úgyis előbb-utóbb — menjenek felekezetlenségbe, ne féljen tőlök — ez csak beszéd, üres fenyegetés! E beszélgetést szóról-szóra idéztem, nem vettem el, nem tettem hozzá. Tény ennyi, hogy az egyház egyedül bír még a múltnál fogva a földesekben támaszt, nem hitből, mert ez nála kialudt. Egyházunk egyedül ezekre támaszkodhatik, a szegénység évszámra nem jár templomba, nem él a sakramentumokkal; ellenben mindezt gyakorolja a földes és családja, ha nincs is hite, névleg a protestáns egyházhoz hű, iskolájához ragaszkodik, ezt átadni nem hajlandó. Nehéz lesz a mi helyzetünk évről-évre lelkészeknek, közönynyel nem nézhetjük azt, a mi felénk jön, felénk