Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-22 / 12. szám

közelít. Pásztoroknak kell lennünk; azután pedig első sorban a vallástanítást kell kezünkbe venni nekünk lel­készeknek. Nem szoktuk meg, elődeink nem tették, nehe­zünkre esik, belátom. Az evangeliumi hitet kell félébresz­tenünk a gyermekek szivében, lelkében ezt ápolni. Hatással lesz ez is a felnőttekre, de így a jövőt biztosítjuk egyhá­zunk számára. Ezt egy lelkész, kinek gyülekezete 2000 lelket számlál, megteheti maga, ezenfelül szükséges beállí­tani lelkészjellegü vallástanítókat, erre van ma égető szük­ségünk ; ha a lángoló hit melege felébred, munkás lesz az s begyógyítja a sebeket, ellenkező esetben legyünk készen arra. hogy a felekezetnélküliség réme ajtónk előtt áll és pusztulás lesz sorsunk. Alföldi S. KÜLFÖLD. A prot. magyarság mozgalmai Amerikában. E tisztelt lap mult évfolyamának, ha jól emlékszem, valamelyik novemberi számában megkezdettem volt tüzetes leírását ama mozgalmaknak, melyek különösebben az utóbbi években a lelkesedés előtörő erejével megindultak körünk­ben. s melyek oda irányzódtak, hogy a magyar református­ság ide szétszórt csontjait összeszedegessük, s hitünknek csarnokait alkalmas pontokon az élő lelkesedés kihaszná­lása mellett minél több helyen fölépítsük. Sajnos, azon ígéretem kivitelében, hogy az ismertetést folytatni fogom, megakadályozott sokféle teendőim, különösen az a nagy utazás, melyet legutóbbi időkben megtenni kénytelen voltam. Az adventi és karácsonyi, ó- és újévi ünnepekre vonatkozó- előkészületek megtétele, számadások lezárása s a mellett a vidéki hívek lelki érdekeinek gondozása jó időre sokkal inkább igénybe vettek s lekötötték minden időmet, fizikai és szellemi erőmet, semhogy még csak kísér­letet is tehettem volna megkezdett cikksorozatom folyta­tására. így csak most vehetem föl a fonalat, ott, hol azt a rég múltban elejtettem. Említettem volt, hogy az angol református misszió­hatóság, az ú. n. Board of Home Mission valóban nagylelkű pártfogása tette lehetővé az amerikai magyar református­ságra nézve azt, hogy ma már hat, ha nem is teljesen önálló, de mindenesetre teljesen szilárd alapokon nyugvó egyházközséggel rendelkezünk. Kezdetben egy, majd két kihívott misszionáriussal indult meg a munka és pedig oly eredménynyel. mondhatnám, oly várakozáson felül való sikerrel, a mi úgy a misszióhatóságot, mint a működő lelkészeket a legszebb reményekre jogosította fel a magyar reformátusságnak gyülekezetekbe való tömörítését illetőleg. A belföldi missziótársaság előtt egy új, eddig tel­jesen elhanyagolt mező mutatkozott, mely munkaerőket kiván, s a mely mező megmunkálásába fektetett tevékeny­ség, áldozat, semmi esetre sem látszott elveszettnek. Első pont, hova misszionárius alkalmazása üdvösnek és eredménynyel járónak mutatkozott, Cleveland volt. Clevelandban a német református elem 11, ha nem is nagy, de évek folyamán megerősödött gyülekezettel és ugyanannyi templommal rendelkezik. E gyülekezetek lelki­pásztorai, ép úgy mint az angol ref. lelkészek, gyakran tapasztalták, hogy itteni magyar hitrokonaik által külön­böző egyházi funkciók, mint keresztelés, esketés, temetés végzésére felkéretnek. Ez a körülmény figyelmessé tette őket arra, hogy Amerikában, s közelebbről Cleveland városában is meglehetős nagy számmal vannak reform, magyarok, kik nem csakhogy vallásosak, hanem Isten igéje után valósággal szomjúhoznak, de e mellett külön nemzeti egyházukhoz, annak speciális szokásaihoz erősen ragaszkodnak. E magyar ref. híveket az amerikai angol és német ref. lelkészek szívesen felvették volna saját gyülekezeteikbe, de nem tudtak velők beszélni, s másrészt a református magyarok sem lettek volna hajlandók saját nemzetiségük feláldozásával akár egy angol, akár egy német gyülekezet tagjaivá lenni. így csakhamar, t. i. az 1890-ik év nyarán az a gondolat ébredt föl több clevelandi ref. lelkészben, hogy az Amerikában élő magyar reformátusok számára azok­nak nyelvén beszélő, nemzetükhöz tartozó lelkészeket kellene hivatni, más szóval: magyar missziót létesíteni Amerikában. Ezen eszmének sikerrel és eredménynyel járó meg­valósítását támogatta az Egyesült-Államok 1880—1890-ig kiadott bevándorlási statisztikai kimutatása is, mely föl­tüntette, hogy az utóbbi tíz év folyamán jelentékeny szám­arányú protestáns magyarság keresett magának új hazát ez új világrészen. A clevelandi ref. lelkészi kar idevonatkozó nézete és tapasztalata tolmácsoltatván az amerikai reformált bel­missziói bizottságnak (Board of Home missions of the Reformed Church in the U. S.), e bizottság, még sok más helyről érkezvén hír a magyar reformátusokról, magáévá tette a magyar misszió tervét, s azonnal utána is nézett, hogy Magyarországról egy alkalmas, magát a helyzetbe beletaláló, a kezdet nehézségeivel szemben megfelelő aka­raterővel. kitartással rendelkező lelkipásztort hozasson, még pedig legelőbb a clevelandi magyar reformátusok számára. Egy hamburgi ref. lelkész figyelmeztette a bizottsá­got Moodv András budapesti skót misszionárius úrra, mint a ki legjobban közvetíthetne ebben az ügyben s a bizott­ság titkára levelet intézett nt. Moody úrhoz, előadván az egész ügy mibenlétét, s egyben fölkérvén őt, szerezne ne­kik egy mindenképen alkalmas magyar misszionáriust, kinek tisztességes eltartásáról a misszióhatóság részéről 1500 frtban igéret tétetett. Az isteni gondviselés úgy akarta, hogy épen azon időben, midőn a levél megérkezett Budapestre, tisztel. Jurányi Gusztáv úr, a ki már sok helyütt volt ref. segéd­lelkész, legutóbb pedig pápai gimn. tanár, Moody úrnál időzött, s ettől ajánlatot nyervén az amerikai missziói állásra, ez ajánlatot, mely terveivel amúgy is megegyezett, azonnal elfögadá. Az útiköltséget a misszió folyósítván, Jurányi úr az 1890. év szept. 15-én elindult az újvilág felé, s szeren­csés, bár nagyon terhes utazással 15 nap múlva, vagyis épen okt. hó 1-én megérkezett Cleveland városába. Rögtön a helyzet megismeréséhez fogván, első köte­lességének tartotta fölkeresni a német ref. kartársakat, kiknek szives segélynyújtása, támogatása a megkezdett szent ügy sikerére elkerülhetlen szükséges volt. A ref. német lelkészek havonként tartatni szokott konferenciáján a lel­készi kar mindenik tagjával megismerkedvén, az általok nyújtott információk beszerzése után fölkereste az ú n. magyar negyedet Cleveland keleti oldalán és isteni tiszte­let hirdetése mellett a reformátusokat, a mennyire az idő rövidsége engedte, összeszedte. Az első magyar nyelvű prot. isteni tisztelet nemcsak Cleveland városában, hanem New-Yorkot kivéve (hol már, mint említettük volt, évekkel korábban Kecskeméthy Ferenc misszionárius tett kísérletet egyházközség alapítá­sára) egész Amerikában, megtartatott 1890. év okt. 12-én

Next

/
Thumbnails
Contents