Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-22 / 12. szám

ref. egyházmegyei egyházak adakozásából 8 frt 60 krt., nagys. Kozma Lászlóné úrhölgy 5 frtot, Kozma Irén k. a. 1 frtot (tiszt. Keck Zsigmond cservenkai ref. lelkész úr által) és tiszt. Keck Zsigmond ref. lelkész úr 6 forintot. Összesen: 152 frt 10 krt. Ez adományok e helyen beküldés sorrendje szerint közöltettek a bevételi napló alapján. Fogadják e nemes keblű, emelkedett gondolkozású jóltevök úgy a közlött jótéteményekért, mint ez úton másoknak is adott serkentő és buzdító példájukért a segélyezett intézetnek és pártfogoltjaiknak háláját legalább ideiglenesen, míg méltóbb köszönetet mondana az önzetlen munkát tisztán látó s helyesen mérlegelő protestán egyház elismerése, mely bizonyára nem késhetik sokáig! Minő misszió teljesítésére vállalkozott a Szeretetház, midőn ezt a nevet először fölvette s alakot öltött és miként tartá meg a nevébe foglalt programmot a kezdet nehézségei között is: eléggé ismeretes az évi jelentésekből s más nyilvánosság elé bocsátott adatokból; de ha netalán kérdéses volna, hogy miként sikerült a Szeretetháznak megoldani a bevallott föladatot: az esetre eléggé nyomatékos felelet lehet az alábbi statisztika, mely a Szeretetháznak eddigi, hét éves pályafutásában teljesített valóban keresztyén munkáját tárja elő. Az 1888/89. tanévben volt 16 növendék. 1889/90. » » 13 1890/91. - » 11 1891/92.- » » 11 1882/93. »...»• 21 1893/94. - » 25 1894/95. »• 3 így a lefolyt hét tanév alatt összesen 100 iskolázatlan szegény és részben árva gyermeket mentett ki a Szeretetház a neveletlenség és iskolázatlanság veszélyeiből. Száz gyermeket juttatott iskolába, iskolázás által a becsületesség és boldogulás ösvényére s a protestáns egyház jobb és értelmesebb hívei sorába. íme száz eset, melyben a Szeretetház mind a százszor megtette kötelességét és pedig sikeresen tette meg, azok közül, a kik reábizattak, egyet is el nem veszítvén. A jelen iskolai évben is már eddig kilenc növendék jutott a Szeretetházba s így az ujbanovcei német reform, iskolába. Számuk rohamosan emelkedett kilencre. Ugyanis 1895. szept. hóban volt egy növendékünk, októberben kettő, novemberben négy, decemberben hét és 1896. január hóban kilenc. Kilátás van, hogy számuk még emelkedni fog, főként a tavaszi hónapokban, midőn a misszió különböző pontjairól idefognak begyűjtetni a konfirmálandók is. Jelenlegi növendékeink névszerint ezek: 1. Szathmári József, Vinkovcéról, III. o. magyarajkú, 1893-ban jött. 2. Angyal József, Sídről, I. o. magyarajkú, 1895. okt. hóban jött. 3. Konrád Jordán, Boszniából, I. o. németajkú, 1895. nov. hóban jött. 4. Elisabetha Jordán, Boszniából, III. o. németajkú. 1895.. nov. hóban jött. 5. Heinrich Hermann, Boszniából, I. o. németajkú, 1895. dec. hóban jött. 6. Katharina Hermann. Boszniából. III. o. németajkú. 1895. dec. hóban jött. 7. Elisabetha Sigmund, Nemcéről, I. o. németajkú, 1895. dec. hóban jött. 8. Heinrich Waller, Puszta-Ivancéről, IV. o. németajkú, 1896. január hóban jött. 9. Stephan Waller. Puszta-Ivancéról. II. o. németajkú, 1896. január hóban jött. íme a Szeretetház kicsiny statisztikája, sáfárkodásának eme tüköré, mely egészen híven tárja föl ez intézmény képét, eddigi hatását s folyamatban levő működését pályafutásának nyolcadik esztendejében. íme így lép az újbanovcei Szeretetház a magyar protestáns közvélemény kritikája elé s épen az új ezredév küszöbén. Vajha az eddig teljesített misszió díjában a közelismerés és közpártfogás kezébe adnák a mandatumot, melylyel beléphessen a nagy idők sorompóján ama munkás faktorok sorába, melyeknek föladata előkészíteni a jövendőt. Ma még csak kezdetleges állapotában teng ez intézet is, mint annyi sok más intézményünk, de az evangeliumi ker. egyház annyival inkább sürgős teendőjének fogja ismerni ennek ápolását és fejlesztését, mert hiszen az volna épen az Istennek tetsző egyház, a mely nem volna egyéb, mint egy nagyszabású egységes Szeretetház, melynek házszabálya az evangelium. Sajnos volna, ha megcáfoltatnám akár szavakban, akár tényekben és következésekben. Szeretetházunkat s jelen alázatos jelentését az egyházaknak is, egyeseknek is buzgó ügyeimébe és jóindulatába ajánlva maradok : Űj-Banovcén (u. p Tovaraik, Szerémmegve), 1896. január hó 25-én Vásárhelyi Zsigmond, m. ref. lelkipásztor. BELFÖLD. Az »új rend« hatásáról. Ha rendes rovatot nem nyitott volna is Szerkesztő Úr, úgy is hozzá akartam szólani e kérdéshez, de csak akkor, ha felette igénybe vett időm jobban engedi. Azonban a közelebbi cikk, mely épen szomszéd megyéből oly igen sötét képet fest, kénytelenít az érem másik oldalának felmutatására is; nem mintha a sötét árnyalatok épen hiányzanának, hanem jelzésére annak, hogy az új helyzet kevésbbé vigasztalan, mint azt magunknak előre lefestettük. Közlöm azért saját tapasztalataimat, melyekből egyik, mint másik oldal felismerhető. Előre csakis annyit jegyezvén meg, hogy mint minden egyébnél, e kérdésben is igen nagy szerepe jut az eljárás mikéntjének. Ha csak általában kellene szólanom, az »új rend* hatását népünknél így jelezhetném: »Mire való volt ez? Csak jobb volt a régi! Kár volt ezt tenni a kormánynak«. De itt szóljunk egyenesen arról a hatásról, a mit református közéletünkre gyakorolt.