Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-08 / 10. szám

A bizottság állásfoglalásához, mely kétségtelenül nagyban befoly az egyházkerület határozatára is, több szó férhet. Itt csupán azt említjük fel, hogy a legszűkebb határok és dotációk között tervelt csonka filozófiai fakultás felállítására sincs elegendő pénz és mégis ajánlja a bizottság már most a szak felállítását. A bizottság körülbelül így számít: Felállítunk egy részleges filozófiai fakultást 12 kathedrával. Ebből megvan kettő. A többi kathedrára egyenként 50 ezer frt alapot véve fel, szükség van 500 ezer forintra. Úgyde nincsen csak 444,965 frt 31 kr., a hiányzó 55.034 frt 69 krt előteremti még nagy hirtelen Debrecen áldozatkészsége, meg Erdély. Ezért haladéktalanul meg kell ejteni a házanként! gyűjtést Debrecen azon tizedeiben, hol még a gyűjtők nem jártak és át kell kérni Kolozsvárról a bölcsészeti szakra gyűlt összegeket. Ötvenöt, vagy ha az egyetemi alapot is beszámítjuk, 63 ezer forint hiány azonban még oly tekintélyes összeg, hogy azt sem az erdélyi fillérek, sem a már gyéren folyó adományok nem fogják egyhamar kipótolni. Ez olyan bökkenő, mely már tavaly az egyetem mellett cikkező dr. Öreg Jánosnak is gondot adott. És miféle tanszékeket s milyen fizetéssel tervez a bizottság ? Lenne: két irodalmi (egyik már megvan, igaz, hogy csak félig), két történelmi, két classica-philologiai, egy modern philologiai, két bölcsészeti (egy már megvan), egy neveléstani, egy földrajzi, egy természetrajzi. Sem a mathematika, sem a természettan nem nyernének e szerint kathedrákat az új szakon. Nem engedik a gazdasági szempontok, holott talán, ha tapasztalatunk nem csal. épen a fizika vezetheti legtávolabb a gyönge lelkeket a vallástól s úgy tudjuk, hogy a filozófiai fakultás létesítésére, a prot. öntudat erősbítésére törekvés volt döntő befolyással. Vegyük fel azonban, hogy a bizottság a fejlesztési theoriát tartja szem előtt és úgy gondolkozik, hogy a még most rendelkezés alatt nem álló, de idővel az ala eső 196 ezer forintból a mathesis és fizikumok ellátására is jut pénz, még akkor is az intézetnek csak személyi kiadásai lesznek fedezve s nincs gondoskodva a dologi kiadásokról, melyek pedig egy hivatása magaslatán álló filozófiai fakultásnál szintén jelentékeny tőkét kívánnak. Ezen s általán az egész tervezett szakon csak egy nagyobb mérvű, több százezres alapítvány segíthetne és tehetné azt életerőssé; oly alapítvány, minőről most gondolkoznak Debrecen városának tanácsosai, de hogy ez a gondolat testet ölthet-e, azt most még jóstehetséggel sem lehetnemeg mondani. Ha valósul, akkor bízunk egy életerős bölcsészeti szak fennállásában. De ez most kívül esik számításunk körén. A felállítandó filozófiai fakultás tanárainak fizetése is a lehető legszerényebb lesz: 1600 frt törzsfizetés, 500 frt lakbérilletmény és öt ízben 100—100 frt ötödéves pótlék. Tehát kevesebb, mint a legmagasabb fizetési osztályban lévő budapesti gimnáziumi tanáré, amellett, hogy számuk is kevés s magántanárok vagy kisegítő tanárokról a tervezetben sző sincs. Itt a bizottság mindenesetre a közmondásos protestáns önzetlenségre és fáradhatatlan lelkesedésre gondolt, de ha ez tulajdonsága is a protestáns tanférfiaknak, elpusztíthatlan jó egészségükért ki merne jót állani? Mi azt véljük, hogy a filozófiai fakultás felállításával még várni kellene! Ne csábítson a millennium! Bármikor állíttatik is az fel, a magyarországi reformátusok, sőt az összes protestánsokra nézve ünnep számba megy az az esztendő. Hiszszük, hogy eljön a közel jövőben, de nincs jelen még most. Minden áron létesíteni egy intézetet, melynek életgyökerei mélyen nem nyúlnak, tévesztett dolog lenne. Mielőtt a bölcsészeti szakot létesítené a tiszántúli egyházkerület. — szerintünk — sok nehéz kérdést meg kell oldania. így pl. a népiskolának a kollégiumból leendő kitelepítését; az internátusnak vagy teljes megszüntetését, vagy kisebb körre korlátozását; a főiskola jelenlegi tanszakainak a kollégium épületében kor- és célszerű elrendezését, a melyek mind időt és nagy körültekintést igényelnek. Ezek a legközvetlenebb előteendők. De ha mélyebben tekintünk a dolgokba, látni fogjuk, hogy felette szükség van a filozófiai fakultás alapépítményének, a gimnáziumnak nemcsak külső rendezésére, hanem belső erősbítésére is, sőt szükség van a főiskola meglévő akadémiai tanszakainak kellő berendezésére is, mert azt nem lehet mondani, hogy e téren a kerület már mindennek eleget tett. A gimnáziumban legszembeötlőbb s leginkább érezhető hiány a tanerők kevés száma. Tizenkét osztályban a vallás és. rajztanárral együtt 15 rendes tanár a kívánalmakat nem elégíti ki, még két helyettes és egy segéd pótlásával sem, kiket olykor nem is kap a gimnázium, így a tanárok a növendékek abnormis száma (70—75 egy osztályban) mellett elképzelhető nagy terhet hordoznak vállaikon. Hiszen tudjuk mi azt, hogy az itt elősoroltak általános prot. iskolai mizériák, de ha mindenütt megvannak is, Debrecenben, mely gimnáziumára filozófiai fakultást szándékozik emelni, nem szabad ezeknek meglenni. Szűkölködni hagyni a meglévőket és újat alapítani, a szűköldők számát .-zaporítani — bizony nem lenne bölcs eljárás. Előbb hát pótolni kell a meglévő tanszakok s főleg a gimnázium hiányait és csak azután, mint biztos alapra építeni reá a bölcsészeti szak hatalmas épületét. Reméljük, úgy fog tenni a kerület, mint jó építőmester! Alföldi. Az »Evang. Theologusok Otthona« és a tót nacionalisták. Magyarország ezredéves fennállása ünnepének emlékére — miként ezt már e becses Lap olvasói is tudják — Pozsonyban 1896. szept. 1-én »Otthont* készülünk nyitni a szegénysorsú, de igyekvő s mindenképen lelkipásztorságra való evangelikus theologus ifjak számára. Nem kolostort sötét és rideg szellemmel, nem kaszárnyát léha és zajos élettel, de nem is modern internátust nagy fény nyel és igényekkel, hanem Otthont, evangeliumi