Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-01 / 9. szám

Nem azzal dicsekesznek, hogy érettségit és két papi vizsgát tettek, mert hiszen a római pápák is sok mindenféle vizsgát tettek, mégsem ismerősek az evangeliumi életnek még csak ABC-jével sem. Hanem azt fogják mondani: Édes Atyámfiai, mi jobban elmélyedünk a Krisztus evangéliumába, mi behatóan tanulmányoztuk az Isten országának és a lelki életnek titkait meg az élet könyvét: ezért vagyunk evangeliumi prédikátorok. Sőt nem is kell ezt mondaniok, mert az átérzett és átélt evangelium mellett, melyet hirdetnek, maga a Lélek tesz bizonyságot. Szabó Aladár. Egyház és theologia ellentéte Németországon. I. Most se csendesedtek még le azon magas hullámok, melyeket az 1894. év októberében Bonnban tartott theol. szünidei tanfolyam felvert, igen élénk volt a harc, mely egyrészről az egyház sarkalatos tanaiért, másfelől a tudomány szabadsága nevében folyt. A fenyegetett létérdekek miatt csaknem viszálylyá fajult vita több oly üdvös javaslatot, megszívlelni való tanúságot vetett felszínre, hogy méltán igényel figyelmet a német ev. egyház határain túl is, és megérdemli, hogy tárgyilagos történelmét megismerjük. Még 1892-ben a rajnavidéki és vesztfáleni evangélikusok egyik lapjában, »a bonni theol. tanárokhoz intézett kérdés« jelent meg, mely az utóbbiakat angol példára való utalással arra kérte, rendezzenek ú. n. szünidei tanfolyamot, oly célból, hogy a lelkészek a theol. tudománytól el ne idegenedjenek, a tanárok pedig a lelkészekkel érintkezhessenek; mindkettő az egyház javára fog válni. A fakultás nevében Grafe tanár ugyanazon lapban kijelentette, hogy ő és néhány társa szívesen hozzájárulnak ily módon is azon tátongó ür áthidalásához, mely a theologiát. és az egyházat jelenleg elválasztja. Még ugyanazon évben augusztus havában meg is tartották az első tanfolyamot 60 hallgatóval. Ezt követte 1893. októberében a második, melyen 79 és 1894. okt. 16 — 18. a harmadik, melyen 112 lelkész és vallástanár vett részt. Két héttel ez utóbbi tanfolyam befejezése után, a reformáció emléknapján Dammann esseni lelkész, »Licht und Leben« hetilapjában egy a tanfolyamon csak passive szerepelt lelkész »teljesen megbízható* tudósítása alapján, kemény támadást intézett a modern főiskolai theologia, különösen Neihold és Grafe bonni tanárok ellen, a legutóbbi alkalommal tartott előadásaik miatt, melyek durva antiszemiták és sociáldemokraták malmára hajtják a vizet; egyúttal az ép akkor Berlinben tanácskozó egyetemes zsinat figyelmébe ajánlja a szegény fiatal theologusoknak az egyházi hivatalra való ilyetén előkészítését; az egyház hivő tagjait pedig felszólítja, hogy ébredjenek föl már és protestáljanak, míg egyházuknak olyan tanárai nincsenek, a kik a tudomány kárvallása nélkül az egyház hitvallásának alapján állanak. A »Reichsbot.e« a két tanárt »egyházi felforgatók«-nak, a »Kreuzzeitung« »a szociáldemokrácia elöharcosai«-nak bélyegezte, utánok számos kisebb lap, első sorban az egyháziak, lehetőleg fokozta még a heves hangú, kíméletlen támadást. Az egész németországi ev. egyház lázongott vagy a »felforgatok* vagy ellenkezőleg a »tudomány ellenségei« ellen tiltakozva. A tudomány szabadságát féltőknek egy 20 tagú küldöttsége dec. 18 án Grafe és Reinhold tanároknak bizalmi levelet nyújtott át; 218 lelkész és vagy 140 »nem theologus«, — többnyire középiskolai igazgatók és tanárok — írta alá, a kik e levél szerint megbotránkozással utasítják vissza a tudomány két méltó képviselője ellen szórt vádakat, bizonyságot tesznek tiszta, önzetlen, lelkes, istenfélő és kegyes munkásságukról, az egyház jövendő szolgáinak kiképzését náluk jó kezekben tudják és kérik, hogy a támadás miatt ne hagyják abba jövőre sem a szünidei tanfolyamokat. * A bizalmi levél újabb nyilatkozatok, a kérdést általánosították, a vita tárgya lassanként változott nem annyira Grafe és Meinhold előadásairól, melyek csak nagy későn jelentek meg nyomtatásban, hanem a modern theologia és annak az egyházhoz való viszonyáról, valamint a szabad tudományos kutatás jogáról beszéltek, írtak mindenütt. A berlini ev. egyházi tanács is kénytelen volt beleszólni, az egyházi hitvallás védői nagy tiltakozó gyűlést tartottak, Bodelschwingh és mások különféle javaslatokkal állottak elő a modern theologia leküzdése céljából. E küzdelem végeredménye ma még nem bizonyos, mindenesetre azon irányvonalban kell azt keresni, melyet az események tárgyilagos méltatása meghúz. A mikor a két előadás megjelent,** a közérdeklődést már amaz általános kérdések foglalták le. Csakis ebből magyarázódik, hogy az előadásokra a legközelebbi időben hasonlóan tudományos fegyverekkel és nem puszta panaszszal csak egy-egy tudós felett és pedig Meinholdéra a határozottan positiv Orelü báseli tanár, (az Alig. Ev. Lutb. Kirchenzeitungban és külön füzetben) a Grafeéra. oly theologus, a ki vele ugyanazon iskola híve, a hitvallás tanáról oly híressé vált Kattenbusch a Christliche Welt mult évi folyamában. Csak ha a két bonni tanár állításait megismertük és kutatásaik eredményeit igaz értékükre leszállítottuk, érthetjük meg a tiltakozóknak felháborodását. Csakugyan az egyház kincstárának nem valamely kisebb jelentéktelen részét látták a* protestálok veszélyben. Grafe inkább Harnack, Zahn F., Jülicher és Spittának őskeresztyén úrvacsorára vonatkozó nézeteiről referál, némi kritikával felhozva érveiket is. Kevésbbé fontos, hogy Harnack szerint Justinus koráig, úgy 150-ig, nemcsak haeretikusok, hanem az igazhitű egyház tagjai is, az elemeket közömbösöknek és csak magát a cselekvényt tartván lényegesnek, úrvacsorai elemeknek kenyeret és nem bort. hanem vizet használtak. Annál több f'ügg azon kérdéstől: Jézus maga rendelte e a halálára emlékeztető úrvacsorát mint ismétlendő szertartást ? Jülicher merész nemmel felelt és pedig a következő »egyszerű és világos bizonyítás« alapján. Az úrvacsoráról szóló szövegek közül (Márk 14. 22. sk., Máté 26 26. sk., Lukács 22. 19 sk., 1. Kor. 11. 23 sk.). Máté és Márk szövegeihez nincs meg az a tulajdonképeni elrendelő toldalék: »ezt cselekedjétek az én emlékezetemre«; Lukács bár az idevágó versek — ép konzervatív kritikusok ellenében állítja Jülicher — hitelesek, nem bizonyít, mivel Lukács csak Páltól függ. Máté és Márk szövegei közül — így folytatja Jülicher — Márké az egyszerűbb, a korábbi. A megmaradt Márk- és Pál-féle tudósításokat szembeállítván, belső okok alapján Márknak kell elsőbbséget adnunk. Különösen az az erőltetett (»verzwickte« Wendung) Pál-féle fordulat »e pohár amaz újtestamentum az én vérem által (vagy: az én véremben)* * 1895-ben meg is tartották a í-ik szünidei tanfolyamot 120-nál több »hallgató«-val. A jóval positivebb irányú előadások a diakonisszaügyet, a bűnbánat és hitről szóló űjabb kutatásokat, az egyház és állam viszonyát és az aramaei népnyelv ismeretének fontosságát tárgyalták. ** Grafe-é »Die neuesten Forschungen über die urchristliche Abendmahlsfeier* cím alatt a Zeitschr. für Theol. und Kirche folyóirat V. évf. 2. számában; Meinholdé »Anfánge der izraelitischen Religion und Geschichte* cím alatt a «Wider den Kleinglauben« című füzetben Freiburgi Br. Mohr.