Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-01 / 9. szám

újkori scholasticizmus a mesék országába akarta száműzni a megfeszített és feltámadott Krisztus evangeliomát. A socialisták és anarchisták egyenesen a keresztyén világnézlet romjain akarták megvalósítani álmaikat és ábrándjaikat. A politikusok a keresztyénség fenséges lényegét meg nem értve, úgy tekintették azt, mint a nép szenvedélyeinek lecsillapítására alkalmas eszközt. A theologusok is igen nagy részben cserben hagyták az igaz, erős és lelkeket megújító evangeliomot s vagy frázisoknak vették a hatalmas keresztyén igazságokat vagy élettelen rendszerek, szervezetek ós szertartások fentartására alkalmas varázsszernek. És ime a világ kezdi érezni, hogy a társadalmi bajok orvoslására a tudomány, a politika, a tételek és szertartások, meg a kritikák nem elegendők. Lélek és élet, meg valóságos, erős és bölcs szeretet kellene. A keresztyénség az, a mi segíthet. A Krisztus az, a ki gyógyíthat. A Krisztusnak van elég ereje, hogy a gyakorlati életet*' megújítsa. A Krisztus nem arra való, hogy ködképet csináljunk belőle. A Krisztus arra való, hogy az Isten minden erőivel felfegyverezzen s alkalmatossá tegyen minden akadály leküzdésére, a mi akár a gazdagok, akár a szegények boldogságának útjában áll. De a Krisztus az igazi Krisztus legyen, és a ki az ő nevéről keresztyénnek nevezi magát, az győzze le büszkeségét, embertársai iránti ellenszenvét s igyekezzék igazán a Krisztus szellemében működni. Vigyázzunk, hogy el ne tévelyedjünk. Vigyázzunk, hogy az igazi Krisztust a hamis Krisztusokkal össze ne téveszszük. Különböztessük meg az igazi, építő, szeretetteljes és minden bűnnel szembeszálló keresztyénséget minden oly jelenségtől, mely a keresztyén jelszavak alatt hamis vagy nem egészen megfelelő ideálokat terjeszt a keresztyénségröl. Mert csak, a ki jól megkülönböztet, az tanít jól. Csak, ha igazán behatolunk a Krisztus szellemébe, akkor terjeszthetjük az igazi keresztyénséget. És akkor előttünk protestáns keresztyének előtt egyenes út áll. Nekünk meg kell látnunk, hogy akár hitünk erősségét, akár életünk szentségét, akár szeretetünk gyakorlatiasságát tekintve: még nem vagyunk keresztyének. A keresztyénség alapigazságai felől, ha megkérdeztetünk, ingadozunk, ha ugyan határozottan nem kétkedünk. Örömünk ós gyönyörűségünk nem az a tudat, hogy a Jézus Krisztus váltságot szerzett, hanem a fölei és a világ, sokszor minden mértéken túl. Szeretetünk sem oly erős, hogy pl. hatalmas gyülekezetek csupa jó indulatból ós a Krisztus örök szerelme által keltett kötelezettségtől a szegény gyülekezetek gondját felvennék vagy csak a magok nyomorultjait is megmentenék. A siketek, vakok és hülyék számára még egy intézetet sem alapítottunk. Hát az a szeretet, a mely a bűnösök térítésére, a vakhitben ós hitetlenségben sinlődők megmentésére indul, hol van az? Betegek vagyunk ós világiasak. Szervezet vagyunk és nem keresztyén szeretetközösség. Ehhez való élő hitünk nincs; világi érdekek pedig, a melyek akadályoznak bennünket a Krisztus egyházává lenni, vannak elegen. Mindazáltal nemzetünknek az evangelium által való megújulására az alap a prot. gyülekezetek. E gyülekezetekben szabadság uralkodik, a mi a római és görög egyházakban nincs. E gyülekezeteknek evangeliumi hagyományai vannak, a milyenek a zsidóknál nincsenek. Az evangelium újító erőit kell tehát a prot. gyülekezetekbe önteni. Nemcsak hirdetni kell életteljesebben, mint eddig, a Krisztus nagy irgalmasságát, hanem gyakorolni is. Meg kell tenni mindent, hogy a protestáns ember buzgó, okos, takarékos legyen. Fel kell használni minden eszközt a protestáns lelkek megmentésére. Fel kell használni minden eszközt a protestánsok anyagi viszonyainak erősítésére. Utána kell járni, hogy egy protestáns család se legyen biblia, más jó könyvek ós evangeliumi lapok nélkül. Fel kell rázni a protestánsok lelkiismeretét, hogy a képviselőválasztásoknál szavazataikat sem pénzért, sem izgatás következtében el ne adják. De egyúttal meg kell magyarázni a protestánsoknak, hogy ez csak akkor érhető el, ha tisztább erkölcsi felfogások uralkodnak. Mert míg oly férfiak szerepet játszhatnak, a kik dicsőségnek tartják és büntetés nélkül gyakorolják a leányok elcsábítását, addig az erkölcsiség levegője nem tisztulhat meg anynyira, hogy a férfiak is adhatók-vehetők ne legyenek. De ily munkát csak a protestáns gyülekezetek körében lehet folytatni. Ily minden tekintetben tökéletes reformot sem a conservativ római ós görög egyházak, sem a zsidóság meg nem tűrnének. De ne féljen senki. Ha egyszer a protestáns gyülekezetek megújulnak, akkor belőlök erő árad ki más közösségekre is s a római atyafiak is megkívánják a szabadságot, a zsidók is az evangéliumot. Jöjjenek hát haza a ker. socialis, meg a liberális protestáns urak is a protestáns gyülekezetek körébe. Erősítsék ezekben az evangeliumi szellemet s létesítsenek bennük igazi, keresztyén gyülekezeti életet. Akkor aztán az evangelium erői átjárják az egész nemzetet s nem lesz szükség olyan keresztyén vagy épen keresztény socialis pártra, a mely szeretet helyett ellenszenvet mutat és sok lényeges reformot elhanyagol, mert azoknak a szervezeteknek, melyekre támaszkodik, hibáit ós bűneit ostromolni