Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-23 / 8. szám

valamennyien a középszerűség színvonalán állanak, s még így sincsenek annyian, a mennyit óriási számuktól és képzettségüktől várhatna a nemzet. Miért ? Mert latinos műveltségüknél fogva sem ösztön, sem képesség nincs bennök a magyar nyelv fejlesztésére, a szépirodalom, szép szóbeli előadás müvelésére. Ők Rómáért és Rómában élnek. A kik élvezhető magyarsággal írnak és magukat elsőrangú szépíróvá képezik, azok vagy végkép szakítanak az egyházzal mint Csiky Gergely, vagy legalább is emancipáljak magukat szoros hatása alól pl. Hock János. Ellenben a magyar prot. egyház papjai közül számosán és kiváló írók emelkednek ki a szépirodalom és tudomány minden terén, a kiknek édes, zengzetes magyar nyelvét nyelvészeink, műkritikusaink nem győzik eléggé dicsérni és idézni, ilyenek a többek között: Tompa Mihály, Szász Károly, Baksay S.. Győrit Vilmos, Szabolcska Mihály stb. csak a jelen és közelmúlt korból. Legyenek e sorok — felekezeti él nélkül — a klérus latinismusa miatt aggódó lelkek visszhangjai! * Egy kis chronologia. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület általánosan tisztelt püspöke mult január hó 21-én lépett életének 80-ik évébe, mely alkalomból nemcsak a politikai és egyházi sajtó, de közéletünk kitűnőségei részéről is a legmelegebb üdvözletek és jó kivánatok tárgya volt. Azonban épen a tiszáninneni egyházkerületben megjelenő Sárospataki Lapok érdemes szerkesztője elfelejtett ez évfordulóról a Debreceni Prot. Lappal és a mi Lapunkkal egyidőben tudomást venni. Hát ez nem bűn, legfeljebb mulasztás, mely emberi gyarlóságból is megtörténhetik; s ha már megtörtént, vagy hallgatni kell vele. vagy elmondani a mea culpát. A Sárosp. Lapok érdemes szerkesztője azonban megmutatja, hogy harmadik mód is lehet. Lapja \ 6. számában éles elmével »kisüti*, hogy az illető lapok s az őket követő megnevezett kitűnőségek egytől-egyig tévedésben voltak, bővebb körültekintés nélkül előlegezték jó kivánataikat, mert hiszen Kun Bertalan majd csak egy év múlva, 1897. január 2l-én — lesz Isten kegyelméből — 80 esztendős. Hát ez a legutolsó állítás teljesen igaz; de az is igaz, hogy azok a lapok (s bizonyára az őket követő kitűnőségek is) nem ügy üdvözölték most Kun Bertalant, mint a ki 80-ik életévét betöltötte, hanem úgy, mint a ki 80-ik életévébe lépett. Tehát nem az üdvözlők siettek, hanem a Sárosp. Lapok szerkesztője késett el. Szerinte, természetesen, nem így áll a dolog, mert neki mindig igazsága van, lévén ő csalhatatlan. Kapcsolatosan felemlíti azt is, hogy »nem olyan régen lapunknak egy teljes számával hódoltunk a jubiláns papnak és püspöknek, sőt megírtuk élettörténetét is, tőlünk telhetőleg«. ügy van; de ha már szóba jött ez az 1891. szeptember 20-án tartott jubileum, arra vagyunk kíváncsiak, hogy annak Emlékkönyve, melynek kiadását az egyházkerület elrendelte, miért és hol késik ínég most is az éji homályban?! Ezt a botrányos eljárást talán már nem lehet »herce-hurcával7 új és újabb kísérletezéssel* mentegetni, mint a legközelebbi kerületi Névkönyv »késedelmes megjelenését*. Furcsa esperesek és igazgatók lehetnek abban a tiszáninneni egyházkerületben, hogy csak herce-hurcával, sok kísérletezéssel lehet tőlük megkapni s még így is hiányosan, a Névkönyv összeállításához szükséges adatokat! (Beküldetett.) * A világ legrégibb nyelve. Hőmmel, müncheni tanár, kutatásai alapján kimutatta, hogy egy nagy műveltségű árja ősnép, a sumeriek nyelve legöregebb nyelve a világnak. A sumeriektől ered a babyloniak, sőt az egyiptomiak kulturája és a mikor az ősi árja népfaj kipusztult, nyelvük hasonlóan a latinhoz, mint a tudósok nyelve fönmaradt. Ez az általunk ismert legöregebb nyelv, mely Hőmmel szerint egyfelől a török-tatár, másfelől az árja nyelvekkel rokonságban áll. Hőmmel nagy tudományos munkában készül tárgyalni a sumeri nyelvet és az ezzel rokon őskori problémákat. * Porosz egyházi statisztika. Az 1894-ik évben 80 új lelkészi állás szerveztetett. Ezek közül 25 eddig segédlelkészi állás volt. Ugyancsak az 1894-ik évben 71 ev. templomot szenteltek fel. 50 teljesen újonnan épült, 21 pedig nagy restanration ment keresztül. 25 templom olyan helyeken épült, hol még azelőtt ev. templom nem volt. Az egész országban az egyházi hatóságok másfél millió márkát gyűjtöttek egyházi célokra; míg az ajándékok és hagyományok megközelíték a három millió márkát. Mintegy másfél milliót ezen összegekből templom építésekre és felszerelésekre fordítottak. A legtöbb adomány (834,808 márka) a Rajna-tartományból folyt be. j * Sajtóhiba-igazítás. A »Prot. Egyh. és Isk. Lap* 7-ik száma 98. 1. 2-ik hasáb felülről 31. sorában »bűn -bocsánatra* helyett ^bűnbánatra«, a 99. lap 1-ső hasáb alulról 17. sorában »ünneptagadásba« helyett -»önmeglagadásba* olvasandó. ADAKOZÁS. A református ifjúsági egyesület részére Bernát István szerkesztő Budapesten 5 frtot küldött szerkesztőségünkhöz. Átadtuk Hamar István ifjúsági egyesületi pénztárnoknak. A budai református templom belső felszerelésére szintén Bernát István 5 frtot adott át szerkesztőségünknek. Átszolgáltattuk Szász Károly budapesti első lelkész urnák. A dunamelléki egyházkerületi értekezlet céljaira szintén Bernát István szerkesztő 2 forintot küldött, melyet az értekezlet titkárának adott át a Szerk. Szerkesztői üzenetek. Magyarázat kérés. E szokatlan címen veszem igénybe e becses lapok érdemes szerkesztőjének figyelmét, kérvén őt, hogy szíveskedjék nekem, falusi papnak, ki bizony már igen régen nem foglalkozhatom kellően a német nyelvvel, megmagyarázni, hogy ez a kitétel: »Zur Geschichte und Litteratur der Philosophie in Ungarn* mit jelent ? — Ugyanis én az én régi német nyelvtudományommal ezt így fordítom . » Adalékok a magyarországi bölcsészet történetéhez és irodalmához*. Ellenben a jelzett címet a »Sárospataki Lapok* ez évi 4—ö-ik számában Rácz Lajos biráló így fordítja: »a magyarországi bölcsészet története és irodalma*. Ugyan mondja meg Nagyt. szerkesztő úr melyik fordítás a helyesebb: az enyém-e, vagy a Rácz Lajos úré? Magam úgy gondolkozom e dologban, hogy valószínűleg Rácz L biráló úrnak van igaza, hiszen ő a sárospataki főiskola gimnáziumának a német nyelvi tanára s így bizonyára jobban tud s jobban kell tudnia németül, mint nekem. — hanem azért saját megnyugtatásom érdekében kérem szerkesztő urat: tegyen igazságot e két fordítás között ! Tisztelettel kéri a baji pap. A feltett kérdésre könnyű a válasz: a R. L. fordítása nem szabatos, mert sokkal többet mond, mint az eredeti. Ellenben a a kérdező baji pap fordítása határozottan helyes. Cs. L.—L. — A küldött apróságokért köszönet, mindannyiát használhatom. Ilyenfélét csak minél többet és minél többször. K. B.—T.-Sz.-M. A cikket megkaptam s a jövő számban készséggel közlöm. Köszönet és szives üdvözlet. HORNYÁNSZKY VIKTOR KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPHSTKN.