Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-23 / 8. szám

A Protestáns Országos Árvaegyesület igazgatóválasztmánya legutóbbi ülésén Kovácsy Sándor elnöklete alatt, Ballagi A., Beliczay B., Kochmeister Fr., Koller K., Horváth S., Szilassy Aladár, Szontágh F., Szöts Farkas és Wagner G. jelenlétében bejelentetett, hogy karácsony alkalmából a buzgó női választmány 2430 frt adományt gyűjtött össze s hogy a január végén rendezett úgynevezett »Protestáns bál« 2625 frt tiszta jövedelmet hozott az egyesületnek. Határozatba ment, hogy az egyesület árvaháza számos fényképi felvételben az orsz. kiállításon bemutattatik, hogy az árvaház történetét a millennium alkalmából kiadja (írta Brocskó Lajos igazgató, revideálja Ballagi Aladár), hogy az egyesület új telkén (Városmajor) építendő új intézeti épületek tervrajzának elkészítésére pályázat írassék ki. Majd néhány kisebb adomány és hagyomány bejelentése után sajnálattal vette tudomásul a választmány, hogy árvaházunkban a tél folyamán a kanyaró és a szamár-hurut járványszerüleg uralkodott, s az előbbiben egy intézeti árvafiúnk (Fertály András) el is halt. Református nőegyesület Sárkereszturon. Mint Lapunknak írják, a sárkereszturi ref. egyház egyszerű, polgári rendű asszonyaiból január 19-én református nőegyesület alakult, melynek már is egy alapító, két pártoló és 57 rendes tagja van. Az egyesület célja: keresztyén szeretetmunkák gyakorlása és különösen a gyülekezet szegényeinek testi-lelki gondozása. Az egyesületet a gyülekezet buzgó lelkipásztora, Lévay Lajos alapította. GYÁ S Z R ÓVAT. f Szikszay Lajos, szalacsi ev. ref. lelkész e hó 13-án hosszas betegeskedés után jobblétre szenderült. A szeretett lelkipásztor halála nemcsak hívei között, hanem széles körben keltett mély részvétet, Áldás emlékezetére! f Cserna Vincze, debreceni kir. főügyész e hó 9-én 56 éves korában költözött el az élők közül. Hív volt mindhalálig s puritán jellemével kivált a mai hivalkodó korból. Itjű korában a szépirodalommal foglalkozott s kedves elbeszéléseket írt, később a büntetőjog irodalmát gazdagította nagyszabású műveivel. A mint életében példát adott a kötelesség teljesítésre és a vallásosság gyakorlására (az ev. ref. egyháznak volt buzgó tagja), úgy halálában és temetéséről gondoskodó végrendeletében is megmutatia egyszerűségét. A kórház halottas kamrájába rendelte holttestét vitetni, s onnan gyalutlan deszkakoporsóban, Orosz István képezdei tanár öt percig tartó rövid imája után a város főbb utcáinak mellőzésével énekszó nélkül tették az anyaföld kebelébe. Cserna egy volt azok közül, a kik a hivalkodó emberiséget a szoros határokra figyelmeztették. Az államkincstártól kapott temetési költségét az Emkére, értékes, régi könyveit a Nemzeti Múzeumra hagyta, az ev. ref. egyházi közalapnak pedig 100 forintot rendelt adatni »tanúságot kívánván tenni ez által is arról, hogy prot. egyházának és hitvallásának lélekben híve volt s mint híve halt meg«. Igaz volt. s az igaznak emlékezete áldott. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. A lajos-komáromi ev. egyházközség Szarvasi Sámuel lemondása folytán megüresedett lelkészi állására négy jelölt közül egyhangúlag Kasper József eddigi s.-lelkészt választotta meg. — A budapesti Ill-ik lelkészi állásra öt pályázó jelentkezett, kiket egynek kivételével (folyamodványa későn is érkezett, s nem is volt kellőleg fölszerelve) az illetékes bizottság a budai állásra minősítetteknek talált és választás alá bocsáthatóknak ítélt. Pályáztak: Gózon Gyula s.-kiliti rendes, Haypál Benő dunavecsei helyettes, Józsa Károly h.-m.-vásárhelyi segéd-és Kovács József tassi segédlelkész. A választás március 8-ikára van kitűzve. — A pozsonyvárosi ev. esperesség törvényszéke a trencséni papválasztást, melyen a pánszláv Krizsán 95 és Scholz 86 szavazatot kapott, a kisebbség fölebbezésében felsorolt okok alapján megsemmisítette. — Kiss Áron, tiszántúli ev. ref. püspöknek és törvényes utódainak régi magyar nemességét a király megerősítette és nekik a »hegymegi« előnevet díjmentesen adományozta; a debreceni egyház presbyteriuma e hó 16-dikán tartott gyűlésében ebből az alkalomból Simonffy Imre főgondnok üdvözlő szavai után meleg ovációkban részesítette az ősz püspököt. — Mindszenti Imre, debreceni s.-lelkész, ki nem rég egy kötet egyházi beszédet adott ki, folyó hó 19-án a sajó-kazai (Borsodm.) ev. ref. egyház lelkészévé választatott meg. Gratulálunk! — A pongyeloki (Gömörm.) ág. ev. egyház f. hó 9-én Balthazár János, rozslozsnyai lelkészt választotta meg jövendő papjául; az eltávozott Bodiczky János hires pánszláv örökébe Balthazárral egy hazafias érzésű egyén lép. Szívesen üdvözöljük! * A papok és a magyarság. Egyik római kath. szemináriumban teljesen kiküszöbölték a magyar nyelvet úgy az előadásokról, mint a növendékeknek egymás közt való társalgásából. E helyett a latin nyelvet használják minden alkalommal. Minden azért történt, hogy a növendékek tökéletesebb kiképeztetést nyerjenek a latinban, az egyház hivatalos nyelvében, melynek utóbbi időben tapasztalt elhanyagolása miatt kétségbeesett egyik-másik kath. püspök. Egy lap kommentárral kisérvén ezen rendeletet, azon eredményre jut, hogy a kath. papság sinli meg az ez által inaugurált ferde nevelést, mert az életben sem a szó, sem a toll hatalmát nem bírja magyar nyelven, ennélfogva másra szorul. Nagy igazság. De ez az állapot nem új keletű, így van ez Pázmány korának letűnése óta mind e napig s így is lesz, míg a magyar liturgia, a magyar nemzeti kath. egyház ki nem alakul, tehát míg a papság szellemben úgy, mint érzésben magyar nem lesz. Addig bizony a rajongó Szeitz Leó nézete, a ki a pápistaságot és a magyarságot identikus fogalomnak tekintette a legtúlzóbb hyperbola. A történelem tanít reá s dicsekvés nélkül hirdethetjük, hogy a magyarságban a protestáns egyház jár elől. Papjait nem nyűgözi idegen nyelv, a hazai nyelvet ápolják s művelik és lesznek a nemzetnek elsőrangú szónokai, írói. Végig nézhetünk csak e jelen századon. A rendkívül nagy számú kath. klérushoz viszonyítva elenyésző csekélység az alig 3000 főnyi prot. papi testület és mégis mennyivel kimagaslóbb irókat ád ez a hazának! Ha kiveszszük az egy Czuczort a költészetben, Révait a nyelvészetben, Horváth Mihályt a történelemben a többi kath. pap-írók