Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-23 / 8. szám

telen, az anya legifjabb gyermeke után még gyenge, a sok gond a legkétségbeesettebb gondolatokra ragadja, már az forog fejében, hogy az emeletről veti le magát! Mi ruhával és pénzzel segélyeztük, bútoraikat kiváltottuk, új lakást fogadtunk nekik; végre, sok fáradozás után és más emberbarátok közreműködésével sikerült, a folyó év első napjaiban az apának állást szerezni, reményünk van, hogy alkalmazása állandó marad és családját képes lesz eltartartani; szóval lábraállítottak ezt a megsemmisüléshez oly közel járt családot. Ám de ez egymaga az adott ruhákon és élelmi szereken kívül, csak készpénzben, 72 frt 50 krjába került egyesületünknek s e mellett még, miután pár heti keresmenyéből nem takaríthatta meg a házbért, ebben ismét segítségére kellett lennünk. Egy másik család a víztorony melletti szükség- barakban: apa, anya és 10 gyerek, kenyér és fütőszer nélkül; az apa itt is betegség folytán lett keresetképtelen és midőn meggyógyult, nem tudott dolgozni, mert asztalos műszerei zálogban voltak. Hogy keresetképessé tegyük, kiváltottuk műszereit 20 frton és az adott ruhanemüeken kívül, hogy dolgozni kezdhessen, a szükséges faanyagra és egyebekre még 17 frtot adtunk neki. Több megindító képet sorolhatnék még fel működésünk köréből, ha ezen jelentés kerete megengedné. Legyen azonban elég itt csak általánosságban megemlékezni azon nagyszámú szegény, tehetetlen, nagyobbrészt elaggott aszszonyról, a kik hétfői összejöveteleinket felkeresik, hogy segélyt nyerjenek és felemlítem, hogy egyesületünk az elmúlt évben állandóan segélyezte a Szabó, Szelinevics árvákat s még többeket, kiknek nevei mindazokéval együtt, kiket segélyeztünk naplónkban olvashatók. Segélyezésünk anyagi mértékét, vagyoni állapotúnk határozta meg, a mivel ismét egyesületünk tagjainak száma szorosan összefügg; engedjék meg azért, hogy az 1895-ik év erre vonatkozó adatait a következőben adjam elő. Egyesületünk tagjainak száma a mult évben 67-ről 116-ra emelkedett, kik közül: 6 alapító, 14 pártfogó, 85 rendes és 11 pártoló; örömmel jegyezhetem meg, hogy a tagok száma már most a folyó évben is gyarapodott. A tagok ezen emelkedése s egyrészének buzgó tevékenysége tette lehetővé, hogy a szegényeket nagyobb mérvben segélyezhettük, mint 1894-ben, nevezetesen adtunk pénzbeli segélyt 56 esetben, ruhát 193 személynek, kik közül 64 vasárnapi iskoláinkat látogató gyerek volt, élelmiszereket adtunk hét családnak. — Az egyesület bevételeit és kiadásait részletesen a pénztári jelentés fogja előtüntetni, e helyt csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a különböző segélyezésekre 949 frt 21 krt adtunk ki, ezen felül kiosztottunk az egyesületünknek ajándékozott 256 darab viselt ruhákból 113 darabot, (a többit már a folyó évben osztottuk ki) és 136 új ruhát, melyet az egyesület tagjai szabtak ki és varrtak meg. Mily kis számok ezek ahhoz képest, a mit alkalmunk lett volna a nyomor enyhítésére tenni; és mégis hány helyen változtattuk át a nyomor keserű könyeit az öröm és hála könyeivé; hánynak vittünk vigasztalást a kétségbeesésben! Itt fel kell még említenem, hogy a mult évben is, mint az előzőben, dec. 15-én karácsonyi ünnepélyt rendeztünk a külső váci-úti iskolában, melyen, dacára a hely távol fekvésének, szép számú közönség vett részt. Ez alkalommal 49 gyermek kapott meleg ruhát, ezen félül pedig itt és a többi vasárnapi iskolákban 400 gyermek süteményt és olvasmányt, ez utóbbit Hornyánszky Viktor úr e célra volt szíves nyomatni és díjtalanul rendelkezésünkre bocsátani. Dec. 22-én saját helyiségünkben külön kis karácsonyi ünnepélyt rendeztünk, melyen 15 gyermek kapott téli ruhát, süteményt stb. Ezenkívül részben egyesületünk egyes tagjai vittek, részben küldtünk a karácsonyi ünnepek alkalmából ajándékokat az általunk állandó vagy nagyobb segélyezésben részesített Brumüller, Szabó, Schmidt, Fáv, Sonnenscbein, Bezerédy, Leitner családoknak. Egyesületünk másik célját, a valláserkölcsi élet felvirágoztatását munkáltuk, első sorban Isten igéjének olvasása és magyarázása által, mint már fennebb említettem, heti összejöveteleink alkalmával és azok befejezéséül az írásnak egy-egy helye olvastatott fel és kisértetett tanulságos magyarázattal, több esetben pedig önálló felolvasások is tartattak. Egyesületünket e tekintetben szívesek voltak támogatni: főtiszteletű Szász Károly püspök, Komáromy Lajos, Szőts Farkas, Kenessey Béla, Szabó Aladár tanár és Hamar István püspöki titkár urak; szavaltak: Lászlófalvi Eördögh Árpád joghallgató és Szakács Imre theologus urak. Egyesületünk részéről e helyt is hálás köszönetet mondok valamennyiüknek. Fel kell továbbá említenem, hogy mult év október havában indult meg a »Keresztyén Hiradó« című, minden hó 20-án megjelenő kis lap, melyet mint egyesületünknek és a ref. ifjúsági egyesületnek közlönyét dr. Szabó Aladár úr szives szerkeszteni. A tisztelt tagok ismerik e kis lapot s azt hiszem, mindnyájan egyetértenek velem abban, hogy szükséget pótol, a mennyiben az említett egyesületek munkásságának szélesebb körben való megismertetésére is szolgál, egyúttal pedig a tagok megtalálják benne előzetesen a legközelebbi egy hónapi teendő programmját, anyagi áldozatába alig kerül egyesületünknek mert, ha a hirdetési és előfizetési díjakhoz hozzászámítjuk azt, a mit a két egyesület azelőtt meghívó nyomtatására és postabérre kiadott, akkor e kis lap költsége jóformán fedezve van, természetesen azért, mert a szerkesztés semmibe sem kerül. Egyesületünk ifjabb tagjai ez évben is ének-kart alakítottak, a mely gyakorlatait, nagytiszteletü Moody András lelkész úr ez évben is tanúsított szívessége folytán, a Hold-utcai iskola nagytermében tartotta. Ez énekkar többször működött, így a reformáció ünnepén, a ref. ifj, egylet által jjrendezett zene és felolvasó-estélyeken és az egyesületünk által rendezett karácsonyi ünnepélyen. Szabadjon ez alkalommal úgy nagytiszteletű Moody lelkész úrnak a terem készséges átengedéséért, valamint tiszteletes Kovács Lajos hitoktató úrnak a kar betanításáért és vezetéséért szives köszönetet mondani.