Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-23 / 8. szám

activ figyelem. A színház látványosságát, a báltermek pompáját, a díszmeneteket feszült figyelemmel várja mindenki: de az Isten lelkétől nem ihletett lelkek figyelme mégis csak kicsalt, felkeltett, lekötött figyelem. A világ, az érdek, a pénz, a fény. a változatosság, az étel. az ital, a testvériség és a foglalkozás, a mi ezekkel összefügg: ez kelti fel és táplálja az emberek nagy tömegének figyelmét, úgy hogy e figyelem, még ha várakozó, a hatásokat fogadó, a hatások elé feszült figyelemként tűnik is fel, végokát tekintve, mégis a világ hatásai által előidézett figyelem. A világ hatásai kormányozzák a lelket s a természeti ember lelke nem uralkodik a hatások felett. Vannak azonban alkalmak és idők. a melyek az Isten Lelke hatásai körébe viszik a lelket. Es itt térek már át tulajdonképeni tárgyamra. Az igehirdetés célja az, hogy a világ hatásaitól megrészegített, elfoglalt és lekötött lelket az Isten akarata szerinti életre bírja. A cél elérése valósággal képtelenségnek látszik, ha a lelki élet törvényeit szem előtt tartva, meggondoljuk, hogy a lélek az Isten eszméje nélkül születik s az Istennel való közösség ereje nélkül gyámoltalanul ezer meg ezer benyomás hatása alá kerül. Hogy találja meg e ragyogó s lelkét folyton foglalkoztató hatásokon át az Istent ? Sok ember sehogysem. És itt tűnik ki annak a felfogásnak a teljes nyomorúsága, a mely egy-egy szép erkölcsi mondással vagy épen egy vaskos kötetté tákolt erkölcsi rendszerrel akarja az embereket jobbá tenni. Hiszen az ilyen tételek erőt nem adnak a léleknek s a világ hatásainak rabságából kiszabadítani nem bírják. Igen figyelemre méltó dolog, hogy a görögök, a kik között úgy nőtt a sok filozófiai erkölcsi rendszer, mint a burján : egyetlenegy erkölcsi reformációt sem bírták létrehozni. Hamis vallások, telve képzelődéssel és tévedéssel, szintén arról ismerhetők fel hamisaknak, hogy egyáltalán soha gyökeres erkölcsi reformot megvalósítani nem bírnak. De hát a tiszta evangelium bír-e? Kétségkívül ezelőtt is óriási nehézségek állanak. Az ember érzéki lény, a megfeszített és feltámadott Krisztus evangeliuma szellemi. Hogy költse fel a szellemi az érzéki lény figyelmét, melyet a ragyogó világ lekötött. Azután az ember nélkülözi az isteni életre képesítő erőket. Az evangelium pedig isteni életet akar benne kezdeni. De hogy lehet ebből valami? Hiszen az ember nem képes a maga erején felfogni az isteni igazságokat és megérteni az Istennek nagyságos cselekedeteit. Mindazonáltal csak az Istennél lehetséges az üdvösség. Hogy az ember értelmi, érzelmi és akarati világa jobbra forduljon, ahhoz isteni hatalom kell. Ez az az erősebb hatás, a melynek hiányában az ember Isten akarata szerinti életet élni nem bír. Valóban a psyehologia nagyszerű bizonyságtétel az igaz keresztyénség mellett mindenképen. Ha a keresztyén életet tekintjük, akkor azt kell mondanunk, ezt csak isteni tényezők hozhatták létre. Hogy lelkek és pedig felnőttek, kikben régi gondolatcsoportok gyökereztek meg, megtértek, hogy szent életet éltek, hogy' buzgón és hittel imádkozni megtanultak, hogy a gyönyör iszonyú csábításai közt a keresztyén családi életet megalkották s hogy mikor az önzés ünnepelte diadalait, jót tettek még ellenségeikkel is: ez csak az emberinél erősebb hatásoknak lehetett eredménye. Viszont, ha ma keresztyén életet akarunk teremteni, csak az isteni erők teljes felhasználásával tehetjük azt. És itt tűnik ki a templomi igehirdetés fontossága. És itt veszszük hasznát psychologiai fejtegetéseinknek. A közélet zűrzavarában, zajában, lármájában hiába hirdetjük az evangéliumot. Természetesen, ha a közéletben van már keresztyén erő, akkor ott is találunk elég alkalmat az isteni hatások közlésére. Az is világos, hogy a közélet okos vezetése által a talajt okvetlen elő kell készíteni az ige hintegetésére. Az azonban bizonyos, hogy a közélet zajába elmerült ember, ha hirdetnék is neki az evangéliumot, fel sem ocsúdna ép úgy, mint a hogy fentebb említettük, a könyvébe elmerült ember nem érti a mellette állók beszédét. A közélet a maga ezerféle viszonyával más irányban köti le a figyelmet s hiába gyakorolnánk jó hatást, a figyelem nem erősítené, nem segítené azt és épen azért kárba veszne. (Vége köv.) Szabó Aladár. BELMISSZIÓ. A Lorántffy Zsuzsánna egyesületről. Elnöki Jelentés. Felolvastatott a február 10-iki közgyűlésen. Tisztelt közgyűlés'. Egyesületünk Isten segítségével megérte második hivatalos évét. Hivatalosnak mondom azért, mert egyesületünk élete kisebb körben, alapszabályok nélkül, több évre nyúlik vissza. Hálás szívvel mondhatjuk, hogy az Úr áldásával kisérte munkánkat az elmúlt évben is, mely alatt egyesületünk fokozatosan fejlődött. Egyesületünk kettős célt tűzött ki maga elé: a könyörülő szeretet gyakorlását és a keresztyén erkölcsi élet felvirágoztatását különösen a nők között. E célokat szolgálták különösen hetenként egyszer, hétfőn, bérelt helyiségünkben, az úgynevezett Baldácsi teremben (Kálvin-tér 7. sz. alatt) tartott összejöveteleink, melyekben egyesületünk társas élete főképen létesült; az összejövetelek Vü4-től Vs6-ig tartottak, a midőn a szegények részére ruhákat készítettünk, megbeszéltük teendőinket, elintéztük a jelentkező szegények ügyét-baját; minden ilyen összejövetel hosszabb vagy rövidebb bibliamagyarázatta], többször felolvasással fejeződött be. A könyörülő szeretetet igyekezett egyletünk, Krisztus Urunk meghagyásához lehetőleg híven, gyakorolni. A mit kaptunk s össze tudtunk gyűjteni, azzal lelkiismeretesen sáfárkodtunk ; felkerestük a nyomort szomorú hajlékaiban, zúgaiban, vigasztaltunk és a mennyire korlátolt erőink engedték, segítettünk felekezetre való tekintet nélkül. De azt hiszem, igazat fognak nekem adni mindazok, a kik a nyomort így szemtől-szemben látták, hogy a vigasztaló szó majd elakad, a midőn a lélek, ama szomorú képek láttára, megrendül és hogy a segítséget oly nehézzé teszi, a midőn a kiosztandó krajcárokat számítanunk kell, mint a fösvénynek, holott ennyi szükség láttára oly szívesen volnánk pazarlók. Mult évi október havában egy családra hivatott fel figyelmünk: apa, anya és hét gyermek, melyek közül a legkisebb csak három hetes volt. Apjuk azelőtt rendes foglalkozású ember, a munkából betegség következtében kidőlt, öt hónapig feküdt, az alatt a mi keveset megtakarítottak, felélték, a mire adtak a zálogházba vándorolt, a tél közeledett, a bútorok az előző negyedi tartozásba lefoglalva, a lakás legközelebbi november elsejére felmondva, nem volt betevő falatjuk; az apa még mindig keresetkép-