Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-23 / 8. szám

politikáját február 8-iki beszédében fejtette ki, melyben a közoktatás minden ágára kiterjeszkedett. Az egyetemi oktatásról szólva, szükségesnek tartja, hogy külföldi ösztöndíjak adományozása által minél több egyetemi tanárnak való tudóst képezzünk. Fontosnak tartja a szemináriumi tanítást és special-kollégiumok gyakori tartását. Hangsülyozta, hogy az egységes jogi államvizsgálatnak a híve. Védelmébe vette az egyetemi ifjúságot a hanyagság vádja ellen. A nők egyetemi képzésével az a célja, hogy az arravaló nő ne legyen elzárva a tudományos képzéstől, de leány-gimnáziumok felállítására távolról sem gondol. Az egyetemi építkezésekről szólva kijelentette, hogy legsürgősebbnek tartja a központi egyetem kiépítését, azután a politeknikum részére üj épület emelését s végre a kolozsvári Karolina-kórház rendbehozását, miket külön törvényben kiván effektuálni. A középiskolák során először a tanárképzésről nyilatkozott, kiemelve az Eötvös-kollégium áldásos működését, meg azt, hogy a készítendő tanárképzési szabályzatban arról is fog gondoskodni, hogy a legfontosabb tantárgyakból gyakorlati előadások tartassanak. A középiskolák területi elhelyezését rossznak tartja, de ez históriai fejlemény, melyen csak nehezen és lassanként lehet segíteni. Meglévő 157 gimnáziumunk számbelileg teljesen elég volna, de a rossz elhelyezés miatt új gimnáziumokról kell gondoskodni. A polgári iskolát jelen szervezetében bukott intézménynek mondja, reformját pedig akként tervezi, hogy nyújtson a 4-ik osztályban bevégzett anyagot, hogy művelt iparosokat és kereskedőket nevelhessen; a minősítési törvény revíziójakor meg gondoskodni kell arról, hogy a polgári iskolát végzett ifjak előtt a mostaninál több pálya nyittassék meg. — Az egységes középiskolát elérendő célnak tekinti, még pedig a latinnyelv alapján és bifurkációval. — A tanterv revízióját szükségesnek tartja, még pedig a nemzeti tartalom erősbítésével s az újonnan szervezendő közoktatási tanács meghallgatásával. A tanárok részére külön szolgálati pragmatikát tervez. A tanárok fizetését javítani akarja, különösen a fizetési osztályok helyesebb beosztásával. — Az egyházi iskolák segélyezését tervszerűleg folytatni kívánja, a régebbi szerződések revideálásával s a fizetéseknek olyatén javításával, hogy az egyházi gimnáziumok az állami iskolákkal egy színvonalon állhassanak. — A tankönyvek bírálatát az egyéni felelősség elvére alapítja s intézkedik, hogy a bírálat nyilvánosan is megvitatható legyen. A népiskolák ügyei közül kiemelte, hogy a népoktatási törvény revíziójához nem sokára hozzá fog, még pedig akként, hogy novelláris törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé s ebben különösen a hatályosabb állami felügyeletet, a tanítók fegyelmi ügyének állami közegek alá helyezését fogja érvényesíteni. A népiskolák kizárólagos államosításának nem híve, csak a fokozatos államosításnak a barátja hogy t. i. csak ott állít állami iskolát, a hol a nemzeti szempont vagy az iskolafentartók anyagi erőtlensége miatt szükséges. A tanfelügyelet reformjára is sort fog keríteni, mert a tanfelügyelői intézmény a mostani alákjában nem felel meg hivatásanak Szaporítani kell a tanfelügyelők számát és állásukat végrehajtási hatáskörrel felruházni, mivégből legcélszerűbb volna, ha a tanfelügyelők a közigazgatás keretébe osztatnának be. A közoktatási kormány kultur-politikáját többen bírálgatták, de még az általános vita rendjén is inkább részletekkel bíbelődve. így TJévizy János azt kivánta a minisztertől, hogy utasítsa az iskolai hatóságokat, hogy a millennium alkalmából iskolai ünnepélyeket rendezzenek. A miniszter e nélkül is kész ezt elrendelni. Többen a harmacik egyetem felállítása mellett kardoskodtak, ki Pozsony (Hortoványi), ki Szeged (Sima F., Veress J.) számára reklamálva az új egyetemet. A miniszter sürgősebbnek tartja a létező egyetemek fejlesztését. Várady K. második magánjogi tanszéket sürget a budapesti egyetemen, mit a miniszter őszre meg is igért. Ugyancsak Várady K. azt sürgeti;, hogy az egyetem theol. fakultásán bár néhány tárgyat magyarul tanítsanak, mit Hock J. és Vajay 1. lehetetlennek, Berger J. (mindhárman papok) lehetőnek tart. Vajay I. azt is sürgette, hogy a theol. fakultáson bölcsészeti tanszék és hitszónoki állás szerveztessék, mire a miniszter kijelentette, hogy ha az egyetem javasolja, szívesen megteszi. A középiskoláknál az általános vita rendjén Hoitsy Pál azt sürgette, hogy a középiskolákat természettudományi alapra fektessék, mit a miniszter nem fogadott el. Bessenyey F. a temesvári, Boda V. a szegszárdi gimnázium erdekében emelt szót, Hock János pedig a középiskolai oktatásról tett néhány figyelemre méltó észrevételt: sürgette a nevelésben a nemzeti szellem erősítését, a túlterhelés mérséklését a tanításban s végül a testi nevelés gondosabb felkarolását. Nagy feltűnést keltett Kovács Albert felszólalása, melyben Schwicker M. orsz. képviselő ama hazafiatlan üzelmét leleplezte, hogy mint érettségi kormánybiztos a pécsi gimnázium tanulóit megrótta azért, mert írásbeli dolgozataikat igen hazafias szellemben készítettek. \ népiskolák ügyénél már az általános vitában tartalmas beszédeket mondtak Kozma L, Illyés Bálint, Kovács Albert, ez utóbbi azt sürgetve, hogy a kormány a tan tói fizetésekről szóló 1893. évi törvénycikket erélyesebben hajtsa végre s a nemzetiségi üzelmeket ne tűrje meg a népiskolákban. Kossuth F. határozati javaslatot nyújtott be, melyet Polónyi G. is támogatott, hogy a tanítói fizetések minimumát 400 frtra emeljék föl, mit a minisiter feleslegesnek mondott, meri ez az ügy épen most van rendezés alatt. Veress József a tanítóképző intézetek szaporítását és a tanítói fizetések emelését sürgette. Hock János az úgynevezett kir. kath. tanítóképzők botrányos állapotára hívja fel a miniszter figyelmét, mire a minis::ter rögtön válaszolt s kijelentette, hogy 3000 frtot épen e célra vett fel a költségvetésbe, hogy azt az öszszeget jövőre szaporítani fogja s hogy az első segélyt a ruthen tanítóképzőknek juttatja. A testi nevelés tételénél Bernáth Béla a tornatanítók helyzetének a javítását hangoztatta. az emberbaráti intézeteknél Thold D., a múzeum