Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-16 / 7. szám

TÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőig : IX. kerület, Pipa-utca Aí.'i. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kia<I<i-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjeleiiik iniiideu vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szátn ára tiO kr. Egy nevezetes évforduló. Megvallom őszintén, a magam részéről nem igen rajongok az évfordulókórt. Sohasem törődtem igen sokat az évszámokkal, sőt volt idő, a mikor emlékező tehetségemet azon kaptam rajta, hogy igen nevezetes évszámokat sem tartott meg. A tisztesség okáért azután hozzá is láttam a legnagyobb hiányok pótlásához. Másfelől beláttam, hogy az igazi kiváló emberekre és tényleg nagy eseményekre emlékeztető évszámok bámulatos hatást gyakorolnak az elmékre s alkalmasok arra, hogy hasznos elmélkedések kiindulási pontjává tegyük őket. Ilyen nevezetes évszám az 1546-ik év, mely február 18-án 350 évvel ezelőtt Luther Márton földi élete fáklyájának kialvását látta. Nem tehetek róla, de mihelyt Luthert említem, Kálvin is eszembe jut. Egy óriási, nagy mozgalom legkiválóbb képviselői s egymást kiegészítő nagy férfiak voltak. Élesen kimetszett egyéniség volt mindkettő, de egyúttal mindkettő egyénisége ós jelleme annyira a Krisztus által nyújtott erőkből alakult, hogy akármelyiket emlegetjük: mindenképen ki kell emelkednünk a szűkkeblűség, kizárólagosság és kicsinyeskedés posványaiból. Róluk szólva, nem annyira az jut eszünkbe, hogy mit tett Luther vagy mit tett Kálvin, mint inkább az a sokkal általánosabb és dicsőséges kérdés száll ajkainkra: Mit tesz az Úr, a kegyelem Istene azok által, a kik bűneiket komolyan megbánták, a kik idvességüket félelemmel és rettegéssel munkálták s a megfeszített és feltámadott Krisztusban békét találva, szembe mertek szállani az egész világgal. Luther is, Kálvin is typus. Azoknak az embereknek a typusa, a kiket a világ meg nem ért, de érzi, hogy belőlük csodás, ember feletti erő árad ki, a kik az emberi tekintélyt a Krisztus által adott szabadsággal s a mindent összetörni vágyó hitetlenséget a Krisztus által adott bizonysággal szégyenítik meg s a kiket nem a fölcli érdek, gazdagság vagy hiúság, hanem az Isten Lelke vezérel, mely szigorúvá teszi őket a megátalkodottsággal, jóindulatúvá a bűnbánattal, alázatossá Istennel s lelkiismeretessé és hajthatatlanná az emberekkel szemben. Valóban, Luther halálának 350. évfordulója nekem nem egy ember, különben érdekes és tanulságos történetét juttatja eszembe, hanem azt a nagy igazságot, hogy a világ, a mely megveti és kigúnyolja a keskeny ösvényt s azokat, a kik mint Luther rajta jártak, utóvégre zűrzavarában, bajaiban, kétségbeesésében mégis azoknál keres segedelmet s azok által találja meg a mentő ösvényt, a kik a keresztre feszített Jézus Krisztus evangéliumát nem botránynak, sem bolondságnak, hanem a szó legszentebb értelmében Isten erejének tartják. így volt ez 350 évvel ezelőtt s így lesz a XIX. század végén is. Vannak idők, a melyekben a névleges keresztyénség zsák-utcába jut. Az ellentét az igazi keresztyénség eszménye s a gyakorlati élet közt oly nagy, hogy a tisztességesebb lelkek eszközöket keresnek a javításra. Rendesen helytelen eszközökhöz fordulnak eleinte. A helytelen eszközöket két gondolat alá lehet foglalni. Némelyek a hit nevében meg akarják kötözni a lelkeket és törvények által akarják elejét venni az elharapózó hitetlenségnek ós erkölcstelenségnek. Mások a szabadság nevében össze akarják dönteni a keresztyénség alapjait s többé kevésbbé nemes eszmék által igyekeznek az embereket lelkesíteni, jóra indítani, boldogítani. Az ilyen kísérletek az emberek nagy csodálkozására hajótörést szenvednek. Miért? Mert a kik emberi módon akarnak, akár a tekintély, akár a szabadság erősítésével segíteni, magok is egy nagy bűnl követnek el, t. i. nem hajolnak meg szivük mélyén igazán a Krisztus isteni tekintélye előtt s nem ismerik azt a szabadságot, melylyel a Fiú megszabadít. Mennyi törvényt alkottak a XV. század zsinatai! De nem hogy 13