Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-28 / 48. szám

induktív módszer a társadalom alakulását kimutatja, t. i. a monogám család, kezdetben ki nem mutatható, sőt a mai természetnépek, a melyek valószínűleg legjobban megtartották az ősállapotokat, arról győznek meg bennünket, hogy kezdetben a promiscuitas, v. i. a különbség nélküli párosodás uralkodott, a mi nem az idők folytán nem rendeztetett, tem pedig egyéni (individuális) kötelékek, vagy vérrokonsági tekintetek által nem korlátoltatott De a társadalom organismust képez, s valamint a physikai test, úgy a társadalom teste is alá van vetve a fejlődés (evolutio) törvényeinek. E törvények alapján létre jön a család, természetesen nem a mai monogamikus, hanem a csoport-család, a mely több fivérből s közös feleségeikből, vagy több nővérből s közös férjeikből áll. Ily csoport-családokat figyelt meg pl. Caesar a britannoknál, L. H. Morgan sok jelenkori turáni, tibeti, dravidai népnél. Ha egy ily csoport-család családfőt választ, a kinek felsőbbségét békében és harcban elismeri, akkor keletkezik a nemzetség (gens, YSVOC), a társadalom természeti szervezetének legerősebb egysége. Több vérrokonságban levő nemzetség alkotja a törzset, több törzs a népet. A nemzetség ősének közös tisztelete s a közös lakóhely sokkal szorosabb viszonyba hozza a nemzetségbelieket egymáshoz, mint a milyen létre jön a törzs népei vagy a nemzet törzsei közt. A nemzetségen belől fejlődik ki az idők folytán e férfinak a nővel való élethossziglani s kizárólagos egyesülése, a mai művelt népek monogamiája, csak a sémita népek tesznek kivételt, a kiknél a polygamia fejlődött ki. Az akkori ember azonban nem a család, hanem a nemzetség tagjául tekintette magát. Saul a maga királylyá választatásának tényében nem családja, hanem nemzetsége megtiszteltetését látja és csodálkozva szól: »Avagy nem Benjamita vagyok-e én, az Izraelnek legkisebbik nemzetségéből való?« A nemzetségek szerint való ezen szervezet minden történettel biró népnél kifejlődik, akármily fajhoz tartozzanak is és csak kevesen vannak, a kik ezt a fokot, mint a polynesiaiak. nem érték el, vagy mint Amerika őslakói, nem jutottak rajta keresztül. Ez a társadalmi forma az őstörténet utolsó időszakába esik, abba a korba, a melyben még nincsenek írásbeli feljegyzések, nincsen történet, hanem csak mondák és népdalok. Ez az a kor, melyben a hinduknál a nagy eposzok keletkeztek, a görögöknél a homeri énekek szájról-szájra szálltak, a rómaiaknál a mondai királyok uralkodtak, a germánoknál a Nibelungénekben rajzolt küzdelmek végbementek. Ép úgy a sémita népeknél. Áz izraeliták körülbelül a számkivetésig, az arabok Mohamedig, nemzetségekre oszolva éltek. Hogy ez az állapot mennyire nyúlik be a történelem előtti időbe, azt még találgatni sem lehet, valószínű azonban, hogy ezredévekig tartott, mivel két művelődési fokra terjed, t. i. a nomád életre és az ezt követő földmívelésre. A nemzetségek szerint szervezett népnél még nem létezik a munkafelosztás; mindnyájan pásztorok vagy földmívelők, a nemzetség tulajdonát képező területen. A korszak vége felé a nők munkássága a ház körüli teendőkre szorítkozik, a földmívelés és hadviselés pedig kizárólag a férfiak feladatává lesz. A nemzetségeken belől azonban nincsenek különböző hivatások s így a nevelés sem tartozhatik valamely különös hivatás körébe, még kevésbbé lehet nyilvános szervezet tárgya. A serdülő ifjúság nevelői a szülők s velők együtt az öregek, különösen a nemzetiség feje, s a nevelés célja nem egyéb, mint az, hogy az ifjúság részint utánzás és képezés, részint pedig az élet javaival és céljaival való megismertetés folytán arra képesíttessék, hogy ugyanazon a módon, mint az öregek, a a létért való küzdelmet folytathatta. E körülményben rejlik annak oka, hogy Homernél a nevelés és a tanítóknak későbbi görög neve nem található meg. Felnevelni, táplálni (tpscpsiv) ebben az időben egyúttal nevelést is jelent. Az ifjak első erénye az öregek iránti tisztelet s ezt ugyanaz a szó jeleli, mint az istenek iránti tiszteletet (alSw?). Az erkölcsi képzés mellett a technikai képzésre is súlyt helyeznek. A tanítás tárgyai a dárdavetés, íjlövés, kocsikormányzás, citerajáték és tánc. A gyakran említett ékesszólástannak (Ilias 9, 4-43), noha e korban feltűnőnek látszik, az ezen időbeli társadalmi élet igazolja a szükségét. A nemzetség főnökének hatalma társai felett, a törzsfőnöké a törzs felett, a törzs fejéé, a királyé a nép felett nem külső kényszer eredménye, hanem az alárendeltek kegyeletének és azon okok erejének, a melyeket a szónok beszédében kifejt. Homernél minden határozat a szabad férfiak gyűlésében keletkezik. Az Odyssea VIII. 170—174. versei lelkes szavakkal jellemzik a szónokot, kire mindnyájan »úgy néznek, mint istenre«. A szónoki tehetségre tehát szüksége volt az embereknek az akkori társadalmi életben. A homerosi korszak neveléséhez hasonlónak kell tekintenünk a rómaiak nevelését a királyok korában, a germánokét Tacitus idejében stb. (Folyt, köv.) Adorján Ferenez. TÁRCA. Erasmus és Luther kora. Három felolvasás. II. Két reformátor. Abban az évben (1467), a mely Merész Károlyt Burgundia, IV. Eduárdot az angol trónra juttatta s a melyben Caxton Vilmos az első angol nyomdát felállíttotta, október 28-án, Rotterdamban született Erasmus Desiderius. Szülei jómódú emberek voltak, a kiket a rokonok megakadályoztak abban, hogy törvényes házasságra lépjenek. Az apa nemsokára meghalt s a nő egyedül maradt törvénytelen gyermekével, a kit eleinte apjáról Gerhardnak nevezett, de később, mivel a fiúcska nagyon kedves kis gyerek volt, azt a két nevet adta neki, a melyek közül az első görögül, a másik latinul jelenti azt: kedves, szeretetreméltó. Az apa után csakhamar az anya is elköltözött s a rokonok, a kik a hátrahagyott vagyont el akarták kaparítani, öcscsüket zárdába küldték. A zárdai élet nem tetszett Erasmusnak, de hát mit használt egy árva tiltakozása. Lehurrogták, míg engedett s husz éves korában letette a szerzetesi fogadalmat. A barátok életéről aztán később ezt írja: >Ugyan miben is áll a barátok szent engedelmessége? Becsületes, szűzies és józan életben ? Legkevésbbé sem. Tudomány szerzésében és szorgalomban ? Semmi esetre sem. A barát lehet nagyehető, iszákos, parázna, tudatlan, ostoba, rosszakaratú s irigy vadállat, de még mindig nem szegte meg a fogadalmat s még mindig belől maradt a szent engedelmesség körén. Csak feljebbvalójának rabszolgája legyen; akkor rendben van minden.« A sanyarú helyzet azonban nem akadályozta Erasmus értelmi fejlődését. Tehetséges, élces, gúnyolódó, csintalan ifjú ember volt. Biz' Ő nem igen kínozta magát s a kit csak lehetett, azt jól megcsipkedte. Valósággal halála volt a »nem tisztelendő« atyáknak. A gúnyolódás mellett azonban folyton tanult. A Renaissance szelleme egész erővel megragadta. A könyvnyomtatás egész Európát megajándékozta a görög és latin