Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-21 / 47. szám

IRODALOM. Az »Augustana eonfessio« magyarul. (Dr. Masznyik Endre barátomnak ajánlva.) E tanévben ötödízben fejtegetem az eperjesi theologián, felváltva latin és német nyelven, a rendszeres theologiai semináriumban kombináltan a III. és IV. éves hittanhallgatókkal az ágostai hitvallást, evang, ág. hitv. prot. anyaszentegyházunknak ezt az egyetemes hittani jelentőségre és általános gyakorlati egyházi érvényre emelkedett maradandó hecsű alaphitvallását, mely az evangeliumi üdvtanoknak összefoglalásában a maga közvetlen bibliai egyszerűségével, minden dogmatizálástól ment egyetemes keresztyén álláspontjával, s apologetikai — irenikus jellegével tulajdonképeni »symbolumát« képezi a lutheri egyháznak, s a melylyel — egyetemes érvényét s a tanegység felé való törekvését tekintve — a ref. egyházban egyetlenegy hitvallás sem hasonlítható össze, sőt egyszerűségében és világosságában — bármit mondjanak is ez ellen némely theologusok — még az Apostolicumnak is fölötte áll. Fejtegetéseim közben gyakrabban is éreztük hiányát egy jó magyar fordításnak, mely a latin szöveggel egyetemben valóban méltán foglalhatna helyet a theologiai kathedrában s a lelkészi kar s műveltebb közönségünk asztalán a biblia s az énekes könyv mellett. Ez a körülmény érlelte meg bennem az ágostai hitvallás édes zengzetes magyar nyelvünkre való átültetésének gondolatát, miután ma már LŐvei Baláss fordítása 1672-ből és az Agonás Samu-féle — magyarázó jegyzetekkel is kisért — fordítás 1838-ból felette ritka s alig használható. Örömmel üdvözöltem annak idején dr. Erdős József debreceni kollegánknak a helv. hitvallásról készített s a kritika által is melegen fogadott szép fordítását, s hiszem, hogy még nagyobb örömmel fogadná ágost. hitv. evang. egyházunk egyeteme, ha p. o. dr. Masznyik Endre ismert magyaros tolla ajándékozna meg bennünket legközelebb, talán a millenniumra az ágostai hitvallás latin szövegének hü és magyaros fordításával. Tapasztalatból tudjuk, hogy sokan élnek a gyakorlati egyházi pályán s a közéletben az ágostai hitvallás elnevezésével s mégis — valljuk be őszintén — igen kevesen ismerik azt közelebbről. E végből különösen hangsúlyoznám, hogy e fordítás az eredeti latin szöveggel s magyarázó jegyzetekkel kapcsolatban adatnék ki, mire nézve Müller J. T. ismert svmbolikus könyvgyűjteményének szövegét s .Hitt »Einleitung in die Augustana* 1867. Zöckler »Die Augsb. Conf.« 1870. s Vilmar »Die Augsb. Conf. erklart* 1870. című műveit ajánlhatom, sőt a magam részéről szívesen felajánlom Köstlin volt halle wittenbergi tanárom s ismert nevű Luther-tudós általam előadásokhoz vezérfonalul magyarra átdolgozott magyarázó egyetemi jegyzeteit s azok nem rég megjelent népies alakját az »Evang Bund« kiadványaiban. S miután az ág. hitvallás magyarázata csakis történeti ismerete alapján lehetséges, egy rövid bevezetésben ismertetnie kellene fordítónak a hitvallás keletkezését, az előmunkálatokat (torgaui és swabachi cikkek), annak további sorsát, különböző kiadásait stb. Azt hiszem, hogy Masznyik barátom az ő Pál apostola mellett is elvállalhatná a fordítás elkészítését, a mi elvégre is gyakorlott tollára nem fog legyőzhetetlen nehézséggel járni, vagy sok időbe kerülni. Ehhez sietek azonban megjegyezni, hogy engem az ágostai hitvallás latin szövege és magyar fordítása mielébbi kiadásának megsürgetésével korántsem vezetnek Luthardt—Scheele-féle exclusiv lutheránus, hanem igenis általános hazai prot. egyházi és irodalmi szempontok, mert a protestantismus sarkalatos alapelveiben s mai fejlettebb dogmatikai köztudatunkban gyökerező az az unió, illetve reunió, a melyet én Isten és ember előtt vallok s vallani fogok mindenha, s a melyet a különválás folytán keletkezett nemzeti, szervezeti és cultusi (s korántsem dogmatikai) eltérések manapság késleltetnek, épen nem kívánja a két prot. egyház történethittani alapon kifejlődött egyéni sajátságainak nivellálását vagy a hitvallások egybeolvasztását, sőt inkább azok positiv méltatását hittani, egyházi és történeti alapon egyaránt. Sajnos, hogy az uniótól innen és túlnan ma még igen messze vagyunk, sőt ha tovább is így haladunk, s az evangelium helyett szüntelen a confessionális alapot, az élő Krisztus igéje helyett Luther vagy Kálvin tanát hangsúlyozzuk, az előjelek után ítélve egy messze jövőnek szép álmaihoz fog tartozpi a nálunk immár oly annyira szükségessé vált egyháztársadalmi, szervezeti és irodalmi unió. Befejezésül még egyet. Fogadjuk meg ünnepélyesen, mi ág, hitv. theol. professzorok, hogy ezentúl — kerületi vagy egyetemes gyűlési határozatokat a tanrendbe való beillesztés tekintetében be sem várva — minden második évben kombináltan a III. és IV. évi theologusoknak heti egy vagy két órában elő fogjuk adni a rendszeres vagy történeti theologiai semináriumban az ágostai hitvallást. Fáradságunk — mint azt saját magamon tapasztaltam — gazdagon meg lesz jutalmazva a dogmatikai órákon, s hálával fogja azt fogadni — az ev. prot. öntudat erősítése szempontjából is — egyházunk egyeteme s annak jövendő lelkészi kara. Mert csak ha magunkat ismerj ük ismerhetnek s tisztelhetnek mások is. Kívánnám, hogy szavaim ne legyenek kiáltó szók a pusztában ! Ügy legyen ! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. * ** Az év vége közeledik. Ezért bizalommal felkérjük Lapunk hátralékosait, hogy hátralékukat megfizetni szíveskedjenek; egyszersmind a megrendelőket is tisztelettel figyelmeztetjük elvállalt kötelességök teljesítésére. A Lap szerkesztősége és kiadósága minden lehetőt elkövet arra, hogy a kor színvonalán álló, az egyház és iskola érdekeit híven szolgáló lapot adjon a közönségnek ; méltán megvárhatja tehát a megrendelőktől, hogy önként vállalt kötelességöknek ők is megfeleljenek.