Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-21 / 47. szám

ziumok fenntartó testületeit s e szerint Joó István, a gimnáziumok egyházi felügyelője jelenti, igyekeznek is ezek az egyházkerület fent említett végzésének eleget tenni. (Ez a javaslat egy egyházkerületben végre lett hajtva.) Tartja magát még olyan nézet is, mely egészen az enyedi álláspontra helyezkedik, csak attól épen abban különbözik, hogy az illető vallástanár a philosophiai és paedagogiai vizsgát a középiskolai tanárokat vizsgáló bizottság előtt tegyék le, hogy így aztán az állam is ismerje el őket tanárokul. Van még olyan nézet, mely azt mondja, hogy az illető tegyen papi és teljes tanári vizsgát s így mint két diplomával bíró egyén alkalmaztassék középiskolai vallástanárul. Ilyen magas kvalifikációval bíró ember bajosan megy vallástanárnak s ilyen egyén jövőben ritka lesz, mint a fehér holló, hanem lesz olyan, a ki elvégezvén a theolologiai kurzust, a törvény engedelmével még hallgat az egyetemen két évet s annak végeztével valamelyik szakcsoportból tesz tanári vizsgát, de azonban a három papi szigorlat letevését elmellözi. Az ilyeneket lehet alkalmazni magyar, latin, számtan, természettan stb. tanárául, de vallástanárnak nem, mert hiszen azon tantárgyakból, melyeket tanítania kellene, pl. prot. egyháztörténet, egyetemes egyháztörténet, symbolika, morál, vallástanítás módszertana stb. lelkészi (vallástanári) szigorlatokat nem tett. Ez az ügy nem régibe a konvent előtt is megfordult (lásd konventi jkönyv 1893. 45. sz.) a főtiszt, konvent azonban a dolog végleges megoldását elhalasztotta, de annyit kimondott, hogy: »addig is, míg e nagy fontosságú kérdést a maga egészében meg lehetne oldani, konventünk felhívja az iskolafentartó testületeket, hogy mindenesetre törekedjenek arra, hogy középiskoláinkban a vallástanítás, lehetőleg egy tanár kezében összepontosíttassék«. A konvent akkor az egy szaktanár mellett foglalt állást. A dolgok rokonságánál fogva felemlítem, hogy miként van ezen kérdés más egyházaknál megoldva: I. Ág. hitv. egyház. Lutheránus testvéreink a legutóbb tartott zsinatain a következőleg oldották meg ezen kérdést: a) Fölszentelt papoktól semmi közelebbi kvalifikáció nem kívántatik. b) A vallástanári vizsgálat tárgyául kijelöltettek általános vallástanításban neveléstörténet, didaktika, nevezetesen a középiskolák didaktikája, különös tekintettel a vallástanításra, philosophia-történet. Ezen vizsgára csak azok bocsáttatnak, kik a theol. szakvizsgát letették. c) A vallástanári állás felekezeti intézeteknél rendes tanári állásnak tekintetik s ez minden tekintetben egvenjogosíttatik a többi rendes tanárral. Ezek kvalifikációján az államnak nincs semmi beleszólása. Tanítanak vallástant s vezetik az iskolai isteni tiszteletet. II. Róm. hath. egyház. Itt a felszentelt áldozárok tesznek ügynevezett »középiskolai hittanári vizsgát« saját püspökük elnöklete alatt tartott vizsgáló bizottság előtt. Vizsgálat tárgyai: A vallástanítás módszertana (felsőbb fokon), nevelés és philosophiai disciplinák. Az ilyen vizsgát letett papokat alkalmazza a felekezet és a szerzetrend saját iskoláiban. Ezeket nevezi ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter az állami s a királyi kath. középiskolákhoz rendes hittanárokul. Ők a hitszónokok s tartják rendesen »az iskolai isteni tiszteletet* (Exhortacio). A gör. kath. egyháznál épen így van. * * * Ezek azok a javaslatok és nézetek, melyek e nagyfontosságú kérdésről időközben felmerültek. Mellékesen megjegyzem, hogy a dunántúli, dunamelléki és tiszáninneni egyházkerületek a gyakorlatban a tiszántúli egyházkerület végzéséhez csatlakoztak. Bármelyik nézetet emeli is törvényerőre a konvent, az anyaszentegyháznak egy régóta vajúdó nagy kérdését fogja megoldani. Még egyet. A ref. egyetemes egyház 21 középiskolájában 12-ben van alkalmazva véglegesen vallástanár, kik több mintegy évtizeden át voltak ezen ügy szószólói s zászlóvivői, s kik nagyobb részt meglett családos emberek, ebből kifolyólag a hozandó határozatnál tekintettel kell lenni ezekre s úgy szabni meg esetleg a lelkészinél magasabb kvalifikációt, hogy ők ennek eleget tehessenek, nehogy ellenkező esetben jogaikban, fizetésökben s előmenetelükben gátolva legyenek. Videant consules! Senex. TÁRCA. Erasmus és Luther kora. Három felolvasás. I. A római egyház a reformáció előtt. (Folytatás.) A papság, a mint mondám, ki volt véve a világi birók joghatósága alól. Csak papi birák ítélhettek fölötte. A papi birák joghatósága azonban lassanként kiterjedt mindenkire, a kit clerknek (clericusnak) hittak, vagyis a ki nevét le tudta írni vagy valamennyire olvasni tudott. Ha valamelyik rabló vagy gyilkos kimutatta, hogy tud írni és olvasni: ügyét áttették a püspök törvényszékéhez, a hol aztán megválthatta magát — pénzért. Ilyen volt a papság világi tekintetben. A vallás szempontjából még rosszabbul álltak a dolgok. A gyakorlati vallásosság a XVI. század elején Európaszerte valóságos vásár volt. Nem szólok a római egyház titokteljes tanairól. A XVI. század elején ugyanazokat a tanokat vallotta az iskolákban és a theologiai értekezésekben, a melyeket virágkorában vallott. A magam részéről azt vallom, hogy nem nagyon fontos, milyen formákban fejezik ki az emberek hitöket. A főkérdés az: mit fejeznek ki ? Míg a lelkiismeret szava erős s még élénken él a lelkekben az a meggyőződés, hogy a világ fölött van egy igaz-