Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-21 / 47. szám

vébe csakis azon házaspárok jegyzenelök be, kik az illető egyház kebelében esküdtek. Az egyházi esketés módjára nézve is határozott utasítás kívánatos, mert úgy az esketési beszédre, mint az esküformára nézve eltérő felfogások lehetnek és különböző vélemények nyilvánultak már eddig is, melyek közt tagadhatatlanul vannak helyesek, ele viszont találhatók olyanok is, melyek igen erősen kihívják a kritikát. Végezetre óhajtandó, hogy a végleges utasítás ne tartalmazzon oly rendelkezést, mely az illető országos törvénynyel vagy miniszteri rendelettel ellentétben áll. Ilyen rendelkezés — tudjuk — becsúszott a közös püspöki javaslatba is s utólagosan kellett reparálni; becsúszott egyik kerületi utasítás azon pontjába is, mely azt tartalmazza, hogy a törvénytelen gyermekek anyjuk vallását követik ezután is; holott az 1894:XXXI1. törvénycikk 5. §-ának harmadik bekezdése szerint »a 7-ik életévöket (sic!) még be nem töltött kir. leirattal törvényesített, vagy az atya által elismert fiú, az atyának a törvényesítést vagy elismerést követő hat hó alatt kijelentett kívánságára, az atyának vallását követi, a mennyiben ez a vallás a bevettek vagy törvényesen elismertek közé tartozik.« Kassa. Révész Kálmán. Protestáns autonom ía es az 1848: XX. t.-e. 3. §-a. Az önkormányzati jog, legyen az akár egyes hitfelekezeteknek, akár egyes vármegyéknek, avagy egyes országoknak a birtokában, a legdrágább és legbecsesebb kincs, mert önkormányzati jog nélkül soha. sem az egyház, sem az állam szabad, független nem lehet, nem valósíthatja meg azon vívmányokat, a melyek csak a szabadság és függetlenség birtokában valósíthatók meg. A magyar protestáns autonomia pedig összes életének minden percében, nemcsak hitfeiekezeti, hanem magyar nemzeti szempontból is legdrágább és legbecsesebb kincs volt Magyarországon. Az ma is. Az lesz ezután is. Ha a magyar protestáns egyház a szolgaság nehéz igája alatt nyögött, nélkülözte a szabadságot a magyar nemzet és a magyar állam is. Ha a magyar protestáns egyház nem bírt önkormányzati joggal, fel volt függesztve a magyar alkotmány is. Ha a magyar protestáns egyház kivívta az erőszak által elvett önkormányzati jogát, lehullt a rabszolgaság békója a magyar nemzet és a magyar állam kezéről is és az önkényuralmat azonnal alkotmányos kormányfonna váltotta fel. Szóval Magyarországon a protestánsok autonomiája s az állami önkormányzati jog, vagy az alkotmány, mindez ideig valóban és igazán egy táplálkozási szervvel bíró, egymással elválaszthatlanul összenőtt ikertestvérek valának. Azok ma is. Azok lesznek ezután is. Volt idő, a mikor még a más egyházhoz tartozott világi, sőt egyházi férfiak is, mint hazafiak, nemcsak féltékenyen őrködtek a protestáns autonomia épségben fentartása felett, hanem anyagi áldozatokkal s erkölcsi támogatással is szívesen járultak annak fentartásához ... s ha elvétetett, visszaszerzéséhez. Ugy hitfelekezeti, mint országos magyar nemzeti tekintetek és érdekek követelik azért, hogy Magyarországon a protestáns autonomia ős eredeti jog- és hatáskörében fentartassék ezután is csonkítatlanul és ne legyen olyan ár, a miért ebből csak egy parányi részecskét is odaadjunk, avagy feláldozzunk. Magyarország szabadságának, függetlenségének alapja a protestáns autonomia volt századok óta. Csak ezen az alapon állhat az ingadozás nélkül a jövő évszázadok folyamában is mindaddig, míg lesz Magyarországon uralkodó, azaz olyan vallás, melynek más országban lakó, nem magyar feje uralkodik országok fejedelmei, királyai és császárai felett is. Míg a római katholika egyház uralkodó egyház lesz Magyarországon s az uralkodó ház tagjai is csak római katholikusok lehetnek: a protestáns autonomiát nem szabad őseredeti jogaiban még csak háborgatni sem, nemhogy megnyirbálni, sőt anyagi haszonért, erkölcsi értékétől, szellemi súlyától egészen meg is fosztani azt. Ezt egy igaz magyar hazafi sem engedheti meg, még ha római katholikus is máskülönben. A magyar alkotmány szabadelvűségét más nem biztosítja a római pápa befolyása és a római katholikus klérus túlkapásai ellen, csak a magyar protestáns autonomia. Ha ezt az állam akár elveszi, akár az 1848: XX. t.-c. 3. §-ának megvalósításán megveszi: Budapest csak fővárosa lesz Magyarországnak, de székvárosa nem, mert a római pápa székében fog ülni az, a ki Magyarország alkotmánylevelét diáknyelven fogja megírni újra, a XlX-ik század végén. Azt, hogy a magyar protestáns egyház minden szükséglete közálladalmi költségből fedeztessék már elvalahára? én óhajtom, sürgetem, követelem ... de ezt nem az autonomia árán, nem úgy, hogy a magyar protestáns egyház az államnak, mindenben alárendelt, készen engedelmeskedő rabszolgája legyen; nem úgy, miszerint nekem egy főszolgabíró adja az utasítást arra nézve, hogy mint protestáns lelkipásztor miben és miképen járjak el. Ez az én lelkipásztori tekintélyemnek lealázása s önbecsérzetemnek megsértése lenne, más semmi. Inkább élek a legnagyobb szegénységben, sőt szenvedek nyomorúságot, éhezem magam, éhezzék népes családom minden tagja, de lelkipásztori méltóságomat, önérzetemetholmi főszolgabíró-féle állami hivatalnak alárendelni nem engedem soha.