Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-14 / 46. szám

prédikáció nagy mű-gonddal készült, magas színvonalon álló, eszméitető és fölemelő volt. Az istentiszteletet a dalkör és a gyülekezet éneke zárta be. Ezután az értekezleti gyülekezet ismét visszatért a «Székely Mikö-kollégiumiba, hogy kitűzött programmját végig tárgyalja. Legelsőbb is Kiss Albert iIlyefalvi lelkész ült a felolvasó asztalhoz s Zwingli és Kálvin jellemrajzát tárta elénk, nagyobb tudományos igény nélkül, vonzó, népies nyelven, s nagyon rokonszenves vonásokban, mintegy félóráig tartó praelectiójában. Majd Kolumbán Ferenc s.-szt-királyi lelkész olvasta föl általános figyelem közt, Antal Lajos, lisznyói lelkésznek a tavaszi közgyűlésen, a pogányság aláhanyatlása s a keresztyénség, kifejlődéséről tartott dolgozatáról készített bírálatát. Ezután indítványok következtek. Végül jött volna Vén Mihály bikkfalvi lelkész s egyházmegyei jegyző érdekesnek ígérkező dolgozata az egyházpolitikai törvényekről. Minthogy azonban a méltóságos konvent e dologban legközelebb tárgyalni fog és munkálatát közleni fogja az egyházkerületek és megyékkel, úgy gondolá Vén Mihály, hogy a konventi határozat megismerése előtt filius ante patrem lenne a dolog nyilvános megbeszélése, s ezért munkálatát nem is készítette el. Az erdelyi püspöki körlevélre való lényegtelen megjegyzései után, elnök az értekezletet bezárta. Tovább folytatódott azonban a bizalmas eszmecsere az értekezleti közebéden. Számtalan pohárköszöntő (papok voltunk!) elhangzása után, fölvidító szellemeskedés és kedélyeskedés közben a legderültebb hangulatban, késő délután, oszlott szét a díszes társaság. Kétségteleníi lélekemelő dolog egy tractus lelkészi karát ily értekezleten együtt látni, s bizonynyal hasznos az ily összejövetel; bár tagadhatatlan, hogy az értekezlet ezen alapjában, mint címe is mutatja, papi önképző-kör színezetű. Tudom, ez is szükséges! De van szükségesebb dolog is: a világi, különösen az intelligens elem megnyerése az egyház számára. Ál kellene tehát alakítani a lelkészi értekezleteket egyházi értekezletekké, amint ez a Dunamelléken és Tiszántúl immár tényleg megtörtént. Tisztelet adassék az értekezleten jelen volt buzgó főgondnokoknak és a Székely Mikó-kollégiurn érdeklődő (részben nem papi jellegű) tanárainak, mert úgy látszik, ők tudják, hogy csakis a közös munkával, az együttes erőkifejtéssel tehetjük erőssé egyházunkat. S ha valamely eszközökkel ő kívülük másokat, kik eddig távol maradtak, meg tudnánk nyerni értekezletünk számára: úgy felelne meg az igazi céljának, s munkálná teljes sikerrel az egyháziasság, vallásos buzgóság élesztését, mindnyájunk hasznára és Istennek dicsőségére! M. G. KÜLFÖLD. Az amerikai prot. magyarság mozgalmai. (Ajánlva a főt. és mélt. konvent figyelmébe!) Utóbbi időkben sűrűn, vagy legalább a szokottnál gyakrabban jelennek meg egyházi lapjaink hasábjain ismertetések, közlemények az amerikai prot. egyházak belső életéről, különösebben ama mozgalmak megindultáról, fejlődéséről, melyeknek célja az amerikai prot. magyarság egyetemes szervezése, egyházak organizálása s hitünk csarnokainak alkalmas pontokon a lelkesedés mind nagyobb mértékben megnyilatkozó erejének okos kihasználása mellett való fölépítése. Annyi bizonyos is, hogy az e téren feltünedező jelenségek, az életre kapott lelkesedés nyomán több ponton észlelhető intenzivebb mozgolódás jelei az eddig még megmunkálatlan területeken, méltó és háladatos tárgyat képezhetnek egyházi lapjainknak e kivetett, mintegy száműzöttnek látszó hitsorsosok ügyeivel, lelki érdekeivel való foglalkozásra. A ki csak pár évig is (az utóbbi időkben) az amerikai magyarság körében élhetett, lehetetlen, hogy abban a helyzetben ne lehessen, hogy constatálbassa, miszerint a nyomasztó körülmények következ ében már-már elszunyadt vagy legalább is tétlen református öntudat ide kivetett népünknél utóbbi időkben nagy arányokban vett lendületet, mintha csak elmúlt évek mulasztásait igyekezne helyrepótolni, s documentáini akarná a maga hitének erejét, annak élő voltát, áldásos munkálatok egész sorozatának létrehozásában, előkészítgetésében. E jelenségek méltók nemcsak arra, hogy az emlékezet táblájára fölírva ragyogjanak, hanetn arra is, hogy végre-valahára figyelembe vétessenek egyházi hatóságaink által is, annyival is inkább, mivel a honi nemzet- és egyháztest kebeléről leszakadt hitsorsosaink még ez idegenbe is bámulatraméltó buzgósággal ápolják sziveikben az elhagyott hazához s az egyetemes magyar ref. egyházhoz való SZÍVÓS ragaszkodásnak melegségét, mely forró érzelemnek különben mindég kifejezést is adnak, nemcsak az által; hogy az amerikai prot. magyarság becsületét, erkölcsi tisztességét emelni célzó mozgalmakat tehetségök mértéke szerint támogatják az eszme kivitelétől annak betetőzéseig. hanem akként is, hogy itt is megemlékeznek elhagyott kisded anyaszentegyházaikról, úgy hogy azon jótékony adományok összeségét, melyet az amerikai magyarság vallásfelekezeti célokra, templomokra, egyházakra a szülőföldre hazaküld, teljes bátorsággal merem évenként 50,000 frtra tenni! A hitbuzgóság eme spontán megnyilatkozásának tényei és általában az egész — immár nagyon is tekintélyessé növekedett — amerikai prot. magyarság számbeli és erkölcsi gyarapodása, s e hitsorsosok lelki érdekeinek ápolása s a róluk való kötelességszerű gondoskodás, mindez idáig nem képezte honi egyházhatóságaink előtt, érdeklődés tárgyát (nem még a katholikusoknál sem, pedig azok már csak eléggé meg szokták ragadni az alkalmat vallási ügyeik propagálására!) s a figyelem egyes esetekben is csak akkor fordult e világrész kivándorolt prot. magyarjai felé, ha körükben létre jött valami kimagasló — hogy ne mondjam — epochális jelentőségű események előtérbe tolták őket, de e kiválóan ritka esetek is csak egy-egy rövid cikkecske létrejövetelének adtak inspiratiót egyik-másik egyházi férfiúnak, kitől azonban az itteni sajátos viszonyok felől való