Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-07 / 45. szám
tésének kiegészítése, nyugdíjügy, a tanító mint katona, a tanítók fegyelmi ügyei, a tanulóknak tankönyvekkel való ellátása, az iskolák egészségügye, az iskolai mulasztások, az ismétlő iskola, a tanítóság közintézményei (Eötvös-alap, országos bizottság, árvaház stb.) A zsebkönyvben célszerű névsor-ürlap és jegyzék-napló is van. Megrendelhető a kiadónál Ungvártt. ** Alsófehérmegye magyar népének ethnografiájára hirdet előfizetést Lázár István, a nagy-enyedi kollégium irodalmilag jól ismert tanára. Felhivásában azt mondja: Ez a tanulmány kiegészítő részét teszi Alsófehér megye monográfiájának, mely a megye hazafias közönségének pártolásával jelenik meg. S azért a földrajzot, politikai és egyházi történelmet, közgazdaságot, statisztikát, mint a melyek szintén önálló részt foglalnak el, mellőzvén, a szorosabb értelemben vett néprajzot veszi fel tárgyalásra, s beszél ezen nép szokásairól, nyelvéről, költészetéről, foglalkozásáról, mithologiájáról, antropologiai pszichológiai és ethikai jelleméről. Ízléses kiállításban, képekkel illusztrálva kerül e könyv a jövő év tavaszán a közönség elé. Előfizetési ár 1 frt 50 kr., mely f. é. december l-ig a szerzőhöz küldendő Nagy-Enyedre. EGYHÁZ. Az egyetemes konvent rendkívüli közgyűlését, melyet Kolozsvártt nov. 3-án akartak megtartani. Pap Gábor dunántuli püspök közbejött halála miatt november 2l-re Budapestre hívta össze az elnökség. A Kolozsvárra összesereglett tagok egy része a theol. intézet felavatása után Komáromba a temetésre, más része haza utazott. Esperes választás. E hó 1-én bontották fel Debrecenben az alsó-szabolcs-hajdúvidéki ev. ref. esperességre beadott szavazatokat. Ötvenhat szavazat közül a bizottság hetet érvénytelennek nyilvánított, a többi 49 mind Zsigmond Sándor h.-szobosziói lelkészi tanácsbiróra esett, ki ily módon egyhangúlag választatott meg. Ilyen eset is ritkaság számba megy. Melegen üdvözöljük a megválasztott nagyérdemű férfiút, ki iránt egyházmegyéje bizalmának ily fényes jelét adta! A laskói templom újjáépíttetése. Laskóról írják; Gyülekezetünk ősrégi templomának restaurálását Isten segedelmével bevégeztük. A laskói ref. egyház egyike a magyar haza azon egyházainak, mely a legérdekesebb egyháztörténelmi múlttal bír. Hiszen Laskó fogadta egykor kebelébe a mély bölcsességű püspököt s reformátort, Szegedi Kiss Istvánt; ez ama hely, hol a hatalmas Sztárai Mihály püspök s reformátor hét éven keresztül lakott, innen mint gócponthói alapítván a 120 gyülekezetet, és kormányozván a régebben — úgynevezett »baranyai püspökséget >, — De templomunk, mint ilyen is egyike a legérdekesebbeknek. Eredete még a rómaiak idejébe nyúlik vissza. S hogy templomunk, vagy legalább annak egy része, valaha csakugyan pogány istenitiszteletnek adott helyet, nem is említve az idevágó számos história feljegyzéseket. a templom környéken csaknem lépten-nyomon található római pénzeket, ékszereket, fegyvermaradványokat, minden kétséget kizáró bizonyossággal igazolja azt azon még ma is teljesen jó karban levő (a templom falába beillesztett) kőtábla, mely templomunknak a XVIII. század végén lett kibővítése alkalmával a fundamentumban találtatott, s melyen a következő latin felírás olvasható: »Diis Magnis. Majoribus Sanctissimae Sanctitati. Ulp(ius) M(aximilianus) F. F. (fieri fecit).« Hát ez a régi becses templom lett most a romokból kiemelve, s mondhatom, messze földön párját ritkító szépséggel és Ízléssel újjáépítve. A templomújítás költségeinek és munkáinak előállításában a laskói gyülekezet tagjai manapság valóban páratlan és példás buzgóságot tanúsítottak. A rájok esett kivetést készséggel befizették, egyesek önkéntes adományokkal is járultak a szent célra, péld. Cseh Ervin főgondnok 50 frt, Kőgyesi Sándor 50 frtot adományozott; Vitéz József 400, Tóbi József 200, Varga János 200, Mihó Mózes, Ács András, Korsós János, Ács János egyháztagok 100—100 frt kamat nélkül kölcsönnél járultak a költségek fedezéséhez. A megújított templomban Pap János laskói h. lelkész október 6-án tartotta az első istenitiszteletet s hitbuzgó beszédével, mely nyomtatásban is megjelent, általános tetszést aratott hallgatóinál. Kívánjuk hogy a megújított templomból áradjon új lélek és új élet a laskói gyülekezet tagjaira! A stóla kérdésében következő újabb nyilatkozatot kaptuk: Nagytiszteletű szerkesztő úr! A »Prot. Egyh. és Isk. Lap« folyó évi 42-ik számában az esketési stóla megszüntetése ügyében egyházunk egyik előkelő tagja nyilatkozatát olvasván, röviden csak a következőket jegyzem meg. Az az előkelő egyháztag űgylátszik még soha életében nem látott református papi díjlevelet, mert akkor nem állítaná azt, hogy az állandó és meghatározott lelkészi javadalmazás szerinte az összes lelkészi funkciókért jár! Szerinte lehet, de szerintünk igen is nem jár! Ha az összes lelkészi funkciókért járna, akkor nem volna a díjlevelekben külön pontok alatt elősorolva, hogy mi jár az esketésért, keresztelésért és temetésért. Ez pedig világosan elősorolva van minden baranyai pap díjlevelében. Épen nem visszás dolog tehát, ha a keresztelés, temetés és esketésért a megszabott külön díjazást jogosan kéri a lelkész. Az az előkelő egyháztag arra sem tud példát mondani, hogy református pap a szegénysorsú halott egyházi temetését a stóla megfizetésétől függesztvén fel, a hatóság részéről polgári temetést idézett volna elő. Temettünk mi már többször és ezután is fogunk temetni szegénysorsú halottat egészen ingyen, sőt harangoztattunk is rá ingyen. Nagyon kár az előkelő egyháztagtól a református papokat egy kalap alá hozni a pápista papokkal! A stólafizetések kötelezettsége az egyházközségi tagok önkéntes adakozására hagyandó annálinkább, mert a vagyonosabb hívek a stólafizetést is a köztapasztalat szerint a szerződésinél nagyobb összegben szokták teljesíteni — mondja az előkelő egyháztag! — Mi baranyai papok épen az ellenkezőt tapasztaltuk. Soha egyetlen egy esetben egy fillérrel sem kapunk többet a meghatározott stólánál, még legvagyonosabb hívünktől sem; sőt igen sokszor az esketésért járó bor- és húsmennyiséget is nagyon szűk mértékkel és rossz minőségben kapjuk. Ha pedig a stólafizetések kötelezettsége az egyháztagok önkéntes adakozására hagyatik, bizony az egyháztagok 9 /1 0 -ed része ön-
