Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-07 / 45. szám

BELMISSZIÓ. Belmissziói intézmények a franeia protestánsoknál. — I. Société évangélique de Francé. — 1833-ban Franciaországban még csak három protestáns egyesület létezett, t. i. a bibliai társaság, a vallásos iratokat terjesztő egylet, a keresztyén erkölcsi társaság ; de nem hiányoztak az ébredés jelei már ekkor sem. Az említett évben az »Archives du Christianisme* című lapban egy levél jelent meg, a mely fölhívja a francia protestánsokat, hogy alapítsanak egy olyan társaságot, melynek célja volna az evangeliom prédikálása, a szent könyv terjesztése, iskolák állítása, evangélisták képzése. A levél névtelen szerzője mindjárt jó összeg pénzt is ajánlott erre a célra. Hat hét alatt megalakult a társaság, melynek címe: »Société évangélique de FrancéElső tagja közé a legkitűnőbb francia protestánsokat számlálhatta: Adam, a két Monod, Delaborde gróf, Pressensé Viktor voltak a fejei. Az utóbb említett Pressensé katholikus apa fia volt, csak házassága után lett protestánssá, azért, hogy azután igazi protestáns tevékenységet fejtsen ki. Tizenegy ügynöke volt a társaságnak az első évben: három evangelista — prédikátor, három oktató, öt evangelista — kolporteur; a másodikban már 33 volt, a negyedikben 48. Igazi apostoli lelkesedés! Az ajándékok, miket a társaság pénztárába küldtek, évi 48,000 frankot tettek ki. Az ügynökök behatoltak a legelrejtettebb falvakba, proszelitákat szereztek, prédikáltak, ostromolták a vakhitet épúgy, mint a hitetlenséget. Csak ez kellett, hogy a katholicismus figyelmét magukra vonják, veszélyes munka volt ám az olyan országban, hol a klerikálizmus a maga szellemét bevitte vallásba, egyházba, morálba, törvényhozásba. Egy 1810-ben kiadott törvény, mit 1832-ben megerősítettek, azt rendeli, hogy a vallás szabad gyakorlásához mindenkinek a kormány engedélyét kell kinyernie. 1834-ben már háborgatják az evangeliomi társaságot; 1836-ban colporteurjeit, evangélistáit föltartóztatták útjokban, a papok, és a hatóságok a klerikálisok pártjára állottak. Igazi csodának látszik, ha ennek utána az evangélisták száma 1839-ben 51-re ment, kik 33 departemenban jártak széjjel, evangelizálván 8—9000 lelket. 181-3—44-ben egész faluk lettek protestánssá; ez időben már 77 misszionárius működött. Villefavardban Roussel lelkész prédikációja olyan hatással volt, hogy az egész község áttért és templomukat azon mód protestáns templommá alakították át, az imaházak szerte épültek, és 1847-ben 173 egyén munkálkodott a társaságért és az evangéliumért. Következnek az 1848-diki mozgalmas napok: ezeket a társaság is megsínyli, részint pénzügyi tekintetben, részint abban, hogy a klerikális-reactió azután ráteszi kezét; vezetői közül többeket megbüntetnek, összejöveteleit megtiltják ; a Villefavardi templom négy évig be volt zárva, a proszeliták erdőkben tartották isteni tiszteletüket, akár csak a dragonádok idejében. Végre is, maga a császár segített. III. Napoleon, ki kevésbbé volt klerikális, mint a miniszterei, a templomokat megnyithatták, iskoláikban tovább taníthattak, azon föltétel alatt, hogy azokba csak protestáns gyermekeket bocsáthatnak be. 1858-ban megünnepelte a társaság 25 éves jubileumát. Elmondhatta magáról, hogy a hová betette lábát,, ott alig maradt katholikus hírmondónak is. Munkálkodott 58 departementben, foglalkoztatott 331 misszionáriust, bevett 3.150,000 frankot, kiképzett 168 tanítót, 20 papot adott 20 gyülekezetnek. 1863-ban vált meg ott társaságban Pressensé Victor, a ki annak 30 éven keresztül volt elnök-titkárja és éltető lelke. Nehéz volt kipótolni ilyen láng buzgalmú embert; végre Fisch György lelkészt választották meg helyébe. Ez sem kisebb buzgósággal dolgozott; 1868-ban a társaságnak 452 helyisége volt; mihelyt a szabadságnak egy kis szellője lengedezett, Fisch György mozgásba hozott mindent. Párisban és a vidéken ezrek fogadták az evangeliomot. Következett az 1870-es háború; minden föl volt fordulva az országban; de a társaság azt is kiheverte. Igaz, hogy még azután is zaklatták sokféleképen, de anynyit kivívtak, hogy az állam a társulatot hivatalosan elismerte ; a mit a társulat föl is használt további munkájában, kiküldvén rettenthetetlen misszionáriusait mindenüvé, színházakba, báltermekbe, stb. 1881-ben halt meg Fisch György, ki 18 évig volt elnök. 1883-ban a társaság megülhette 50 éves jubileumát; ekkor az alapítók közül már csak három volt életben. A mi a szervezetet illeti, a társulatnak kezdetben volt két titkárja, pénztárnoka és ülnökei, 1863-tól fogva van egy főtitkárja, ki jelenleg P^riedel, a francia akadémia tagja. Alapszabályai szerint: a társaságnak egyedüli célja az, hogy terjeszsze az evangéliumot Franciaországban minden eszközzel, a mit Isten kezébe adand; »egyesíteni mindazokat, a kik szeretik az Úr Jézust.« A társaság nem ellensége a Franciaországban bevett vallásoknak, sőt segédkezet nyűjt azoknak, a mennyiben Isten országát terjesztik. A társaság csak adományokból tartja főn magát. Az adományok összege 1892-ben hét millió franknál többre ment. Fönnállása óta az evangeliomot 600 városban, 3000 faluban hirdette; alapított 35 gyülekezetet, foglalkoztatott 475 ügynököt, alapított 80 iskolát, összejöveteleit havonként 20,000 ember látogatja. Kovács Lajos. BELFÖLD. A tiszántúli egyházkerületi értekezlet Nagyváradon. Tiszántúli egyházkerületünk ez évi egyházi értekezlete október 31-én folyt le Nagyváradon. Az érdeklődés nagy, a részvétel várakozáson fölüli volt. Háromszázra lehet becsülni a megjelentek számát.