Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-31 / 44. szám

gébe; kijelentve egyszersmind azt is, hogy adományok közvetítésére készséggel vállalkozunk. A felhívás egész terjedelmében itt következik : Felhívás a szórványok lelkigondozására szükséges vallásos kézikönyv készítésére kitűzendő pályadíj nevelésének céljából való adakozásra. Köztudomású, hogy reform, egyházunknak más felekezetek közt, főleg pusztákon — mint cselédek — elszórt tagjai, úgyszólván, — minden lelki táplálékot: valláserkölcsi gondozást nélkülöznek. — Még ott is, hol tömörülten laknak híveink a pusztai élet a gyermekek vallás-erkölcsi nevelésének nagy akadálya; ott pedig, hol a hitközségi élet határán kívül, attól távol élnek, — a legkevesebb lelki gondozás is — alkalmas kézikönyv hiján — kizártnak tekinthető, fí tény káros hatását nemcsak valláserkölcsi, hanem társadalmi szemponthói is, még csak vázolni sem akarjuk; mert az annyira nyilvánvaló minden gondolkozó lélek előtt. Érezte ezt az » Okor-Szigetvidéki Egyházi Értekezlet« — midőn folyó év szeptember 10-én tartott értekezletén ily vallásos, az elszórt csontok igényeihez alkalmazott: absolut becsű kézikönyv készíttetésére pályadíjat határozott kitűzni. Érezvén azonban a zsenge egyesület pénztárának a nagy feladathoz mért elégtelenségét; úgy saját tagjai, mint azok körén kívül élő, nemesebb lelkű emberbarátok között, gyűjtés megindítását határozta el; mely ott nyomban 70 korona összeget eredményezett. Ez a szép első siker biztosíték nekünk arra, hogy a célt mely első pillanatra ily tettekre gyújt, helyesen tűztük ki: közszükségnek kivánunk megfelelni s a legnemesebb feladat áll előttünk. Abban az édes reményben, hogy az emberszerető sziv e megdobbanása távolabb körökben is visszhangot keltend, bizalommal fordulunk első sorban a gyülekezetek lelkészeihez, tanítóihoz, általuk az uradalmak, puszták birtokosaihoz, az egyházmegye gyülekezeteihez s minden emelkedett lelkű emberbaráthoz, hogy a szeretet e nemes munkájában segítségünkre jönni s jó szívvel, önként adott filléreivel támogatásunkra lenni szíveskedjék. A szeretet adományainak — a sziv megnyilatkozásának — ily filléreiből készül ama hervadhatlan mennyei korona. Azt mondja az Úr: a ki egy kicsinynek gondját felveszi az én nevemben, nekem veszi fel gondomat«. (Máté XVIII. 5.) Megjegyezvén, hogy ha a gyűjtés eredménye a kiküldött bizottság által megállapítandó pályadíj összegét meghaladná; — a fentmaradó összeg a munkácska olcsóbbá tételére, sőt lehetőleg ingyen kiosztására fog fordíttatni, a nemes célt újólag is a kegyes Jóltevők pártfogásába ajánjuk. A kegyes adományok a gyűjtő által közvetlenül Nagy Imre reform lelkész úrhoz Magyar-Mecske (posta helyben) mint az Értekezlet pénztárnokához küldendők — a kihez a gyűjtést elvállalt urak a gyűjtő ivet is beküldeni szíveskedjenek. Az adakozások hirlapilag nyugtáztatni fognak. Baranya-Szent-Lőrincen, 1895. szept. hó 10-én. Szőllősy Antal, Morvay Ferenc, értekezl. jegyző. értekezl. elnök. * 766/1895. Az okor-szigetvidéki egyházi értekezletnek adakozásra felhívó szózatát mindenkinek, kinek népünk vallás-erkölcsi életének fejlesztése, s magasabb fokra emelése szivén fekszik, különösen pedig lelkésztársaimnak, a tanító uraknak, s a presbyteriumoknak figyelmébe melegen ajánljom, kérve őket, hogy a kitűzött szent cél érdekében mind magok az áldozatkészség terén előmenni, mind másokat arra buzdítani szíveskedjenek. Kis-Csány, 1895. szept. 14. Dányi Gábor, esperes. Adjuk meg mindenkinek a magáét. (Észrevétel Szováthi Lajos úr cikkére.) A missziói egyházakról szóló közleményeket örömmel olvasgatom mindenkor, örömmel olvasgatom főkép akkor, ha azok művelt világi egyének tollából erednek, mert hiszen, ha valamikor, úgy bizonyára most esik jól az értelmiség érdeklődését látnunk, midőn az egyházpolitikai törvények Sámsoni erővel ingatják hitéletünk oszlopait. Örömmel olvasgatom kiváltképen a nagy-kanizsai ev. ref. missziói egyház felől érkező hangokat, mert e kedves emlékű egyháznak harmadfél éven át egyik szerény munkása voltam magam is. Kellemes benyomást gyakorolt reám Szováthi úr azon cikke is, mely e Lap 41-ik számában látott napvilágot, mert abból alkalmam nyilt tudomást szerezni arról, hogy azon az örök fundamentumon, melyre az első kődarabokat én rakosgatám, szépen és sikeresen folyik a továbbépítés munkája. Csúsztak azonban e rokonszenves kis közleménybe olyan hibás adatok is, mik a történelmi hűség és igazság szempontjából okvetetlenül helyreigazítást követelnek, annyival is inkább, mert az ily közlemények nem csupán ephemer jelentőséggel, hanem forrás jellegével is bírnak Klió múzsa kezében. Téves első sorban az az állítás, hogy Seregély Dezső a nagv-kanizsai ev. ref. egyháznak »harmadik papja«, a mennyiben az 1887. évi november 13-án megalakult n. kanizsai ev. ref. egyház első papja Matolcsy István jelenleg csurgói vallás-tanár volt, ki 1888. febr. havától 1888. okt. l-ig, vagyis kilenc hónapig szolgált ott; utána következett alulírott, 1888. okt. 1-től 1891. március 12-ig működvén ott; engem Sarkady Titusz jelenleg aszalói segédlelkész váltott fel, kinek másfél évre terjedő hivataloskodása után jött Seregély Dezső, ki tehát nem harmadik, hanem negyedik papja Kanizsának. Továbbá az első adakozók és a történeti hűség érdekében helyre kell igazítanom Szováthi úr amaz állítását is, hogy »a három év óta Kanizsán működő Seregély D. munkája, hogy az ottani ev. ref. hitközség saját szép házában tarthatja istentiszteletét*. A teljes igazság az, hogy a templomra való gyűjtés már 1889-ben megkezdetett s én 3518 frt 88 kr. adományt gyűjtöttem, és nyugtáztam e Lap 1889-ik évi 52-ik számában, mely összeget 4^2 percent mellett, a n.-kanizsai Bankegyesületbe helyeztünk el, hol a folyvást gyarapodó tőke harmadfélévi kamatos-kamatjával és azzal a jövedelemmel, mit 1891. febr. 7-én tartott műkedvelői előadásunk hozott, 1891. márc. 12-én, vagyis Kanizsáról történt távozásom idején már négyezer forintra szaporodott. Nem akarván sem az olvasó közönség, sem Szováthi úr becses türelmével visszaélni, röviden még csak két helyreigazítás megtevésére szorítkozom. Az önkéntes egyházi adózás nem új intézmény Kanizsán, mert meg volt az ott már az én időmben is, úgy hogy a 40, 30, 20, 10, 5 stb. forintos adóajánlatok, épen nem tartoztak a ritkaságok közé, sőt a nemes szivű és hitbuzgó Karcag testvérek egymaguk évi 100, azaz egy-