Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-31 / 5. szám

elevenítsék, megtermékenyítsék, megvigasztalják, felüdítsék lelkeiteket és ezeknek azért igazán hasznát vehetitek. Hogy a prot. lelkészek haragusznak rám. azt a jelekből ítélve mondom. Már többször azért támadtak meg, mert rá mertem mutatni a bajokra; most azért támadtak meg, mert jóakaratot mertem mutatni.) Az olyan egyszerű prédikációkat pedig, a melyekben bibliai hit nyilvánul, de semmi különös kiválóság sincs, hát azokat ajánlom a keresztyén családoknak, mert hiszen úgyis kevés a jó könyvünk. A mely prédikációk pedig egyszerűek, de bibliai hit sincs bennök, hát azokat nem ajánlom senkinek. E magyarázatból megláthatja Czinke lelkésztársam, hogy én Fülöp prédikációit egész öntudatosan és mindent mérlegelve ismertettem. nemcsak azért, hogy ^letudjam* ezt is. És jegyezze meg magának Czinke lelkésztársam, hogy ha ő azt veti is oda valamely cikkében, hogy »Szabó Aladár a Hajnalban nagyon nagy képtelenségeket mondott*, akkor is azt mondanám: * Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be«. Cz. azonban ínég többet tesz. Első személyben ugyan, de rám — illetve ránk — vonatkozólag mondja: >Hát ez baj. Hogy nem vagyunk lelkiismeretesek«. És mivel bizonyítja e még súlyosabb vádat ? Tán bebizonyítja, hogy Fülöp minden elmélkedése tele van hazugsággal, vagy hogy Fülöpnek semmi irói tehetsége nincs ? Nem; azt mondja: »Csak annyit mondok róla, hogy nem öt vártuk."- A mire Fülöp azt felelheti, hogy ő nem is messiási, hanem kezdő irói igényekkel lépett fel. Én pedig azt felelem. hogy én sem XIII. Leót, sem Czinke lelkésztársamat infallibilisnek el nem ismerem s kétségbe vonom azt a jogát, hogy ő nekem csak úgy per tangentem az arcomba dobja e szót: lelkiismeretlen s így egyenesen igaztalan lelkülettel vádoljon. Bizonyíték és alap nélküli vádját tehát ezennel visszautasítom. Hanem ha már benne vagyok, arról a furcsa gondolatról is szólok, a mely cikke végén található. Czinke lelkésztársam bibliamagyarázatokat akar a lelkészek számára tudós exegesis nélkül. No, kérem ezt nem lesz jó hangosan prédikálni, nehogy a nazarénusok meghallják. Mert nem tudós exegesisre minden bibliás paraszt ember képes. Én megvallom, magam is szeretném, ha valami bibliamagyarázati segédkönyv magyar nyelven megjelenne Tudnám is a módját, mit kellene e végből tenni. Hanem én azt hiszem, tudós — de ez alatt nem kell aztán hitetlent érteni, mert hivő tudósok is vannak, meg hitetlen tudatlanok is — exegesist kellene adni a gyakorlati életre való tekintettel Ez lenne: igazán áldás a leikészekre nézve. Hiszen a dolog oly világos. Tudós exegesist lehet adni tudósok vagy tudósokká lenni akarók részére, a melyekben aztán egy sereg szövegkritikai, filologiai, izagogikai stb. kérdésre kell felelni. Nem ilyenről szólok. Hanem olyan bibliamagyarázati műről, a mely a szaktudománynyal szorgosan nem foglalkozó lelkészt is képesítené, hogy a bibliát minden tekintetben megértse és meg is tudja magyarázni. Vegyük pl. Lukács II, 1 —14. versét. Hát erről minden bibliás ember tud tartani épületes magyarázatot. A tisztán tudós exegeta pedig ölné magát azzai a kérdéssel, hogy került ez az elbeszélés a Lukács evangéliumába s miért nincs a Máté-éban, csűrné-csavarná a dolgot, mire aztán azzal végezné, hogy én ezt vagy azt a nézetet fogadom el. Az a magyarázó pedig, a milyet én gondolok, megmagyarázná a fejezetben található zsidó szavakat, leirná a napkeleti szokásokat, a mi a vendéglőket illeti (felhasználva pl. SchneUer, de nem a volt pozsonyi Schneller, hanem egy Palasztinában élő lelkész leírásait s produkálna oly kitűnő képet, a müvet pl. Wallace Ben-Hur című regényében produkál), azután szólna az angyalról, a Maiak Jáhve-ről, Augustus császár népszámlálásairól, a Quirinus-kérdésről minél kevesebbet s azután utalna a fejezetben lévő építő elemekre, hogy az Isten a nagy császár intézkedését is, más hatalmasok cselekedeteit is felhasználja a maga céljai megvalósítására, hogy a Krisztus születése miként űzi el a bűn által okozott télelmet, hogy az a békesség, a mit a Krisztus hozott, nem tespedés stb. A mi a módját illeti, ezt kellene tenni. A prot. irodalmi társaság legközelebbi közgyűlésén el kellene határozni, hogy egy könyvkiadási alapra gyűjtési indítson a társulat. Nem lehet kétség a felől, hogy most is találkoznék egy csomó Nádasdy, Rákóczy, Bethlen, a ki, ha többel nem iá, úgy 10,000 frttal megnyitná a gyűjtést. És a sok gondnok, tanácsbiró követné majd. ki 1000. ki 500 frttal. A ki nem akarna adni. majd buzdítanák a lelkészek és esperesek s elmondanák nekik, hogy sok szép szóval nem lehet ám megmenteni a prot. egyházat. így az alap meglenne s akkor aztán e bibliamagyarázatok is meglennének. A lelkészek kapnák olcsón e műveket s a kik az irodalmi társaság tagjai, még olcsóbban. Bizony még a művelt nők számára is lehetne valamit kiadni abból az alapból és még az irodalmi társaság is fellendülne. Mert, hogy valaki ma egy társaság tagja legyen, az nagyon unalmas sokakra nézve. De arra, hogy a prot. egyház irodalmi úton egy hatalmas akciót indítson, arra adnának sokan és ha a kabátos emberek cserben hagynák a jó ügyet, majd a kék dolmányosok helyrehoznák e bajt. De már tovább nem folytatom. Csak azt mondom még meg, hogy végig tekintve azon, a mit írtam, egyáltalában véve nem találtam oly haragos replikának és kíméletlen visszavágásnak, a milyenre az én óemberem biztatott. Úgy látszik az én Uram, a kegyelem Istene engem nem rombolásra, hanem építésre hívott el. Hiába is; én nem tudok megharagudni azokra, a kik bántanak. De Czinke lelkésztársam lelkiismeretességemet vonta kétségbe, s azt nem hagyhattam annyiban. Én nem óhajtozom olyan dicséretek után, a milyenekben a múltkor Garzó Gyula, gyomai lelkész részesítette a budapesti theologiai tanárokat. Mert én jól tudom, hogy nagyon k^vés jót tettünk s azért is Istent illeti a dicséret. De ha lelkiismeretlenséggel vádol valaki, akkor azt vissza kell utasítanom, mert ha e vádat magamon hagynám száradni, akkor azt ismerném el, hogy az Úr Lelke az én szivemet, nem táplálja, s hogy az Ur Jézus egynémely napon vagv órában elfelejti tanítványaihoz ama parancsot intézni: »Vigyázzatok és imádkozzatok !« Ezt pedig semmiképen el nem ismerhetem. Szabó Aladár.