Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-31 / 44. szám

És vódi-e valami a tisztátalan szaporodások ellen? A becsület? Ez ugyan sokszor maga is gyenge! A közmorál? Ez ugyan sokszor maga is laza! A közérzet vagy közvélemény? Ez ugyan sok­szor maga is hibás! Vagy talán egy a fiókban tartott s jól megtöltött vontcsövű pisztoly? Ez ugyan már az utolsó védelem! A házasság vallási mozzanatának harmadik alkateleme az a fenséges eszménykép, mely az efézusi levélben nyer megragadó s örökre szóló kifejezést. Ugy kell a férfiaknak szeretni az ö fele­ségeiket — miképen az Ur is az anyaszentegyházat. (Ef. V. 28., 29.) Állítsuk csak egymás mellé ezt a fenséges szeretetet, mely a prot. házasságnak alapalkotó része, feltétele és mozgató ereje, tegyük csak oda ezt az elválhatatlan önfeláldozó szeretet mellé, a kölcsönös »megegyezés® mellé, a melyre a polgári házasság épül; állítsuk csak egymás mellé: megállhatnak-e egymás mellett? Mi a köl­csönös »megegyezései, a kölcsönös »szeretet« mellett? S »a kölcsönös szeretet nyilvánítása®, a »kölcsönös akarat kijelentése« mellett? Mik azok a papirra írt erkölcsi szabályok, melyek eszménykép helyett hidegen a polgári házas­ság előtt lebegtek? Van-e azoknak vonzóerejök mint az élő, változhatatlan Krisztusnak, ki min­deneket magához vonz, magához az istenfélő házasok szivét is? »A mi házasságunk nem köl­csönös megegyezésen alapul, de kölcsönös sze­reteten épül fel.ee Tanítjuk, mondj a a Ilelvét hitvallás, »hogy a házasságnak törvényesen az Úrnak félelmében kell véghez menni; hogy a férfiú és asszony egymáshoz elválhatatlanul ra­gaszkodjanak s mennél nagyobb szeretetben s egyezségben együtt éljenek; legyen a házasság főképen arra a végre, a melyre azt az Úr szer­zette. Éljenek abban a házastársak szentül, nagy hűséggel, kegyességgel, szeretettel és tisztaság­gal. Távoztassák el annakokáért a veszekedése­ket, visszavonásokat, bujaságot ós nős parázna­ságok atee. Nincs ezekben kimondva a házasság sak­ramentumi volta; de ki van az erkölcsi szentsége; a protestantismus nem hittani tételekbe bujtatja el a házasság szentségét, ele a házaséletbe ülteti, hogy legyen a házasság olyan, mint egy életnek fája, melyhez hogy senki ne férkőzhessek, ne még a kétes gondolat se: körülsáncolja szere­tettel, nagy hűséggel, kegyességgel és tisztaság­gal s oltalmára helyezteti, miként az Úr az életfájának őrizetére, az istenhitet es a Krisztus szent erőit, mint kerubimokat ós villogó kétélű fegyvert. »A férfiúnak ós asszonynak minden közö­sülése, mely a házassági együtt lakáson kívül lészonj az Isten előtt átkozott legyenee, mondja Kálvin; »s utáljuk a tisztátalan egyes életet, bujaságokat és a hypokritáknak titkos ós nyil­vánvaló paráznaságait, kik tettetik, hogy magu­kat megtartóztatják, holott mindenkivel kevósbbó tartóztatják meg magukat. Mindezeket megítéli az Istenee, mondj a a Helvét hitvallás. Ez a protestantismus házassági fogalmának vallási eleme. S ezt képviseli a polgári házas­ságban a vállszalag, az atilla és a komoly ábrá­zat, más szóval az ünnepies színezet! Tisztelet a polgári házasságnak a tekintetben, hogy egységes házassági jogot teremtett; a szent­székek illetéktelen uralmát megszüntette, a sok­féle zaklatatásoktól, a nagy, drága stóláktól és még drágább hirdetési bizonyítványoktól az em­bereket felszabadította és a vegyes házastársak­nak esetleges válópereit megegyszerűsítette s illetékesebb biróság elé juttatta s alkalmat ad sok szerencsétlen embernek, hogy eddigi tör­vénytelen házaséletét egyszerűen, költség nélkül törvényesítse: ele többet ennél ne tulajdonítsunk neki igazságul; azt meg épen perhorreskálnunk kell, mintha a mi fogalmainkkal csaknem egészen megegyeznék ós hogy a polgári házasságkötés a mi házasságkötésünket feleslegessé tehetné. Mi alapon köttetik meg a polgári házasság? A kölcsönös megegyezés és akaratnyilvánítás alapján. Es a mi házasságunk, ha vallási elemét figyelmen kívül nem hagyjuk, minő alapon köt­hető meg? Egyugyanazon alapon, a melyen eddig megkötöttük, t. i. a szeretet alapján. S ha meg­kérdeztük eddigelé a házasulandó felektől: szere­titek-e egymást, s készek vagytok-e házastársi kötelességeitek hű és pontos teljesítésére maga­tokat esküvel is kötelezni: most, hogy van egy más egyéniség, ki ezt épen nem kérdezi, nem kérdezheti, mert nincs is joga kérdezni, (és más is a polgári házasság egész szelleme, minthogy kérdezné); most, hogy jöhet házasság szeretet leg­csekélyebb megkérdezése nélkül létre, most még inkább a szeretet mellé álljanak és a fősúlyt a szeretet kérdezésére s illetőleg nyilvánítására fektes­sük, s értessük meg atyánkfiaival, hogy itt köz­tünk a különbség; hogy ők magok alkossanak véleményt s mondhassanak ítéletet a polgári házasság felett. Én edclig Fördős Lajos agendáját használ­tam s ezután is azt fogom használni és az eskü elhangzása után utána teszem: hallotta az Űr, meghallottuk mi is mindnyájan a ti esküvésteket. Tudjátok meg, hogy csak úgy lesztek boldogok, ha azt az esküt megtartjátok. Most pedig, hogy ezt Isten és a gyülekezetek előtt letettétek, én mint az én Uramnak, a Jézusnak, Krisztusnak méltatlan bár, de hivatalos szolgája nemcsak tör­vényes, de hitestársaknak is nyilvánítalak benne-

Next

/
Thumbnails
Contents