Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-31 / 44. szám

És vódi-e valami a tisztátalan szaporodások ellen? A becsület? Ez ugyan sokszor maga is gyenge! A közmorál? Ez ugyan sokszor maga is laza! A közérzet vagy közvélemény? Ez ugyan sokszor maga is hibás! Vagy talán egy a fiókban tartott s jól megtöltött vontcsövű pisztoly? Ez ugyan már az utolsó védelem! A házasság vallási mozzanatának harmadik alkateleme az a fenséges eszménykép, mely az efézusi levélben nyer megragadó s örökre szóló kifejezést. Ugy kell a férfiaknak szeretni az ö feleségeiket — miképen az Ur is az anyaszentegyházat. (Ef. V. 28., 29.) Állítsuk csak egymás mellé ezt a fenséges szeretetet, mely a prot. házasságnak alapalkotó része, feltétele és mozgató ereje, tegyük csak oda ezt az elválhatatlan önfeláldozó szeretet mellé, a kölcsönös »megegyezés® mellé, a melyre a polgári házasság épül; állítsuk csak egymás mellé: megállhatnak-e egymás mellett? Mi a kölcsönös »megegyezései, a kölcsönös »szeretet« mellett? S »a kölcsönös szeretet nyilvánítása®, a »kölcsönös akarat kijelentése« mellett? Mik azok a papirra írt erkölcsi szabályok, melyek eszménykép helyett hidegen a polgári házasság előtt lebegtek? Van-e azoknak vonzóerejök mint az élő, változhatatlan Krisztusnak, ki mindeneket magához vonz, magához az istenfélő házasok szivét is? »A mi házasságunk nem kölcsönös megegyezésen alapul, de kölcsönös szereteten épül fel.ee Tanítjuk, mondj a a Ilelvét hitvallás, »hogy a házasságnak törvényesen az Úrnak félelmében kell véghez menni; hogy a férfiú és asszony egymáshoz elválhatatlanul ragaszkodjanak s mennél nagyobb szeretetben s egyezségben együtt éljenek; legyen a házasság főképen arra a végre, a melyre azt az Úr szerzette. Éljenek abban a házastársak szentül, nagy hűséggel, kegyességgel, szeretettel és tisztasággal. Távoztassák el annakokáért a veszekedéseket, visszavonásokat, bujaságot ós nős paráznaságok atee. Nincs ezekben kimondva a házasság sakramentumi volta; de ki van az erkölcsi szentsége; a protestantismus nem hittani tételekbe bujtatja el a házasság szentségét, ele a házaséletbe ülteti, hogy legyen a házasság olyan, mint egy életnek fája, melyhez hogy senki ne férkőzhessek, ne még a kétes gondolat se: körülsáncolja szeretettel, nagy hűséggel, kegyességgel és tisztasággal s oltalmára helyezteti, miként az Úr az életfájának őrizetére, az istenhitet es a Krisztus szent erőit, mint kerubimokat ós villogó kétélű fegyvert. »A férfiúnak ós asszonynak minden közösülése, mely a házassági együtt lakáson kívül lészonj az Isten előtt átkozott legyenee, mondja Kálvin; »s utáljuk a tisztátalan egyes életet, bujaságokat és a hypokritáknak titkos ós nyilvánvaló paráznaságait, kik tettetik, hogy magukat megtartóztatják, holott mindenkivel kevósbbó tartóztatják meg magukat. Mindezeket megítéli az Istenee, mondj a a Helvét hitvallás. Ez a protestantismus házassági fogalmának vallási eleme. S ezt képviseli a polgári házasságban a vállszalag, az atilla és a komoly ábrázat, más szóval az ünnepies színezet! Tisztelet a polgári házasságnak a tekintetben, hogy egységes házassági jogot teremtett; a szentszékek illetéktelen uralmát megszüntette, a sokféle zaklatatásoktól, a nagy, drága stóláktól és még drágább hirdetési bizonyítványoktól az embereket felszabadította és a vegyes házastársaknak esetleges válópereit megegyszerűsítette s illetékesebb biróság elé juttatta s alkalmat ad sok szerencsétlen embernek, hogy eddigi törvénytelen házaséletét egyszerűen, költség nélkül törvényesítse: ele többet ennél ne tulajdonítsunk neki igazságul; azt meg épen perhorreskálnunk kell, mintha a mi fogalmainkkal csaknem egészen megegyeznék ós hogy a polgári házasságkötés a mi házasságkötésünket feleslegessé tehetné. Mi alapon köttetik meg a polgári házasság? A kölcsönös megegyezés és akaratnyilvánítás alapján. Es a mi házasságunk, ha vallási elemét figyelmen kívül nem hagyjuk, minő alapon köthető meg? Egyugyanazon alapon, a melyen eddig megkötöttük, t. i. a szeretet alapján. S ha megkérdeztük eddigelé a házasulandó felektől: szeretitek-e egymást, s készek vagytok-e házastársi kötelességeitek hű és pontos teljesítésére magatokat esküvel is kötelezni: most, hogy van egy más egyéniség, ki ezt épen nem kérdezi, nem kérdezheti, mert nincs is joga kérdezni, (és más is a polgári házasság egész szelleme, minthogy kérdezné); most, hogy jöhet házasság szeretet legcsekélyebb megkérdezése nélkül létre, most még inkább a szeretet mellé álljanak és a fősúlyt a szeretet kérdezésére s illetőleg nyilvánítására fektessük, s értessük meg atyánkfiaival, hogy itt köztünk a különbség; hogy ők magok alkossanak véleményt s mondhassanak ítéletet a polgári házasság felett. Én edclig Fördős Lajos agendáját használtam s ezután is azt fogom használni és az eskü elhangzása után utána teszem: hallotta az Űr, meghallottuk mi is mindnyájan a ti esküvésteket. Tudjátok meg, hogy csak úgy lesztek boldogok, ha azt az esküt megtartjátok. Most pedig, hogy ezt Isten és a gyülekezetek előtt letettétek, én mint az én Uramnak, a Jézusnak, Krisztusnak méltatlan bár, de hivatalos szolgája nemcsak törvényes, de hitestársaknak is nyilvánítalak benne-