Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-03 / 40. szám

tebb tagjaitól, mely gyűjtésre nt. esperes úr az egyház­megye papjait lelkes felhívással buzdíthatná. 2. Egy három tagú bizottságot még ez értekezletből kiküldene, hogy az a pályázat tervezetét az imént közlött figyelembevételével, vagy a nélkül is, elkészítené s min­den egyházi lapban közzétenné, hogy a legnemesebb ambitio érvényesülése mellett, a legjobb munkát nyerhesse. A pályá­zat határidejét megállapítaná oly formán, hogy a bíráló bizottság munkálatát jövő értekezletünkre beterjeszthesse. 3. Választana egy öt tagból álló bíráló bizottságot lelkészekből és a vallástanítás terén jeleskedő tanítókból, kik a pályázat sorsa felett beható bírálat alapján dönt­senek. Siker esetén 1000 példánynak nyomatását az Érte­kezlet az egyházmegyétől kérelmezhetné, a midőn e számú példány a szerzőnek adandó 30 forint tiszteletdíj fejében, az egyházmegye rendelkezésére állana. Ennek felhasználásában az egyházmegye legjobban úgy járhatna el, hogy a szórványokban, talán a vizita alkalmára, minden egyes családot, különös figyelemmel az iskolás növendékekre, számba vétetne s azok arányá­ban az 1000 példányt a szórványok lelkészei között kiosz­tatná s tervszerű használatát megkívánná. A további kiadás joga egészen a szerzőé lenne, ki azt könyvárúsok útján is árúsíthalná, de colportage gyanánt a lelkészi hivatalokhoz bizományba adhatná, esetleg más egyházmegyék megrendeléseit teljesíthetné ; azonban a köny­vecske legegyszerűbb alakja az értekezlet által megálla­pítandó árat meg nem haladhatná. Ez volna az első lépés. Egy év megmutatná, jó úton indultunk-e vagy nem? És ha eltaláltuk volna a helyes utat, az a mi értekezletünknek olyan erkölcsi sikere volna, melyért egyedül magáért méltó volt egyesülnünk. A szórványok lelki gondozása továbbra már egészen a lelkész érdeme vagy hibája. Kezében lenne az eszköz. Nem tagadom azonban, hogy az egyházmegyére nézve a feladat, hogy az alkalmakat is megszerezze. Határozottan gondoskodni kellene az időnként való látogatás biztosításáról. Négy kilométeren belül ezt min­den további intézkedés nélkül a lelkész kötelességévé lehetne tenni. Nagyobb távolságokra azonban a lelkész fuvarjáról gondoskodni kellene, mi az egyházmegyei misszió alap­jának igénybevételével, de a közalapból kiutalandó segély útján lenne eszközlendő. A közalap épen ezzel mutatná meg, hogy nemes célt szolgál, a minthogy eddig is a missziói kiadásokkal barátkozott meg népünk legkönnyeb­ben. Eljönne az idő, mikor a szorosabban hozzánk csa­tolt híveink a szórványokban, látván az egyház őket ölelő szeretetét, önmaguk ajánlják föl filléreiket az egyház oltá­rára s részt követelnének a kötelességekből, midőn már elegendő jogokat élveztek, míg ma, a nem helyben lakó, ha tehetné is, a gyülekezet kebelében nem lakását a «nem adózunk> jog címéül tekinti. A szegények pedig ne is adózzanak másra, mint a közalapra, hadd éljenek a mor­zsalékokkal, melyek hullanak az ő Uroknak asztaláról. De azt azután adjuk örömest szegényeknek. Havonként egy látogatás a célnak megfelelne és a kis hittan tar­talmát három év alatt át lehetne vétetni. Ezek az így ápolt levelek nem hullanának le a fáról, az apáról fiúra, anyáról leányra szállandó imák megtartanák hitünknek cselédeit az idegenben is. De e könyvnek egészen alkal­masnak, jónak, kifogástalannak kell lennie. Azért mellő­zöm a megbízást s indítványozom a zárt pályázatot. Sokat, mindent várok tőle. Sőt a gondozásnak más, helyes útját nem látom, nem is hiszem. Az lehet, hogy egy vagy más ok miatt célunkat el nem érhetjük. Akkor is megnyugtat a tudat, hogy jót akartunk, nagy és nemes célt tűztünk ki, melyért futni érdemes és legalább tettünk valamit, ha nem többet egy lépést, ha nem egyebet ismét egy magot vetettünk el, mint a milyen volt az, mely már a tornai egyházmegye talajában, kiadott értekezésünk alapján, csirába indult; s akkor is meg leszünk jutalmazva, ha a célbavett bástyára más tűzi föl a győzelem diadalmi lobogóját; mert aka­ratunk tisztaságát kétség nem homályosítja be, mert nagy dolgot akartunk és: >in magnis et voluisse sat est*. Morvay Ferenc, ref. lelkész. BELFÖLD. A dunamelléki egyházkerület közgyűlése. (Második nap szept. 23-án.) Elnökök : Szász Károly püspök és Cseh Ervin egyház­megyei gondnok. Az első tárgy a kerület lelkészeinek ki­adandó utasítás az új viszonyokra való tekintettel, a konvent intézkedéséig. Az utasítás főbb pontjai, hogy az anyakönyvek tovább vezetendők, a házasulandók ezután is kihirdetendők. A házasság megkötésénél az eddigi eljárás követendő, kivéve az eddig szokásos kérdéseket, a melyek ezentúl elhagyandók. A stólára nézve az utasítás kimondja, hogy stóla a házasulandóktól nem követelhető, hanem annak meg, vagy nem fizetése a felek tetszésére bizatik. Varga László, Kovács Lajos és Szilágyi Dezső hozzászólásai után a gyűlés az »Utasítást* elfogadta. Az »Utasítás* egész terjedelmében Lapunk más helyén ol­vasható. Következett a főiskolai bizottság jelentése. Kovács Pál előadó referált a kecskeméti jogaka­démiáról. Jelentéséből kiemelendő, hogy a jogakadémia tanári kara a szerves oktatásügyi szabályzat tárgyalásának elhalasztását kéri; továbbá a theol. konviktus tárgyában kéri a jelentés, hogy a konventi járulék fizetése alól a múltra nézve a jogtanárok felmentessenek, a jövőre nézve pedig csakis azok köteleztessenek a fizetésre, a kik azt önként megajánlották. Kiadatott a theol. választmánynak. Ez után Szász Károly püspök előterjeszti egy lelkész­választásnál felmerült azon elvi kérdést, mely szerint, ha valamely egyházközség a törvényszabta időn belül nem nyilatkoznék a meghívás mellett, hanem akkor akarna élni a meghívás jogával, midőn az esperes, köteles­ségéhez híven, a pályázatot már kihirdettette, sőt az már pár nap múlva le is jár: megengedhető-e a meghívás s beszüntetendő-e a pályázat? Szilágyi Dezső bár sürgős­nek tartja a határozathozatalt, mégis nem szeretné, ha a gyűlés elhamarkodna a dolgot, s rögtön határozna ez elvi kérdésben. Ajánlja tehát, hogy útasíttassék a kérdés a jog­ügyi bizottsághoz, s pár nap múlva, ha az a kérdést kel­lőleg megérlelte, tegyen a gyűlésnek véleményes javaslatot. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott, s a kérdés a jogügyi bizottsághoz utasíttatott. E gyűlésen még a középiskolai szakosztály jelentése és javaslatai, a miniszteri intézmények és a közalapi segély­kérvények tárgyaltattak. (Harmadik nap, szept. 24-én.) Elnökök Szász Károly püspök és Antos János leg­idősb egyházmegyei gondnok. Napirenden van az országos lelkészi gyámintézet tervezete.

Next

/
Thumbnails
Contents