Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-26 / 39. szám

melynek hatvan kereke egyszer mozgásba hozva pontosan összevágva őrli a kenyérnek való lisztet. Még a molnárjai is tiszta kezűek; egyiknek sem ragad sem a kezére, sem a ruhájára a liszt. Nagy és sok ellenőrzés alatt, kevés költséggel, híven ós mégis sokkal gyümölcsözőbben kezelve, mint bármely központi intézet. Tőkéi az egész országban arányosan elhelyezve; ha az egyiket veszély éri is, senki sem érzi kárát, oly csekély. Ha valahol egy bank keletkezik néhány millió tőkével: első dolga a vidéken fiókokat nyitni, agenturákat állítani: mi pedig ezeket a kész fiókokat szándékosan zárjuk-e be, ós a legmegbízhatóbb agenturákat szándékosan mellőzzük-e ? A konventnek még hatalmában van ezeket ós az ezek nyomában emelkedő kérdéseket tárgyalás alá venni; másnak nincs senkinek. Látom a sokféle módosítások itt is amott is sarjadnak bokrosán, mint mikor a tarlón kikél az elhullott búzaszem, de abból egyből sem lesz kalász, még kevésbbé aratás. A superindentiák még szólhatnak hozzá, még véleményeiket eljuttathatják a konvent elnökéhez: de az ón aggodalmam szerint vagy az a konventi végzés nem fejezi ki a konvent akaratát, vagy a superintendentiák minden véleményezése fölösleges. Mert ha a vélemény lényegtelen, kár vele az időt vesztegetni; ha lényeges: az a dolgok fejlődését már föl nem tartóztathatja. A mathematika nem alkuszik. Mit kellene tenni? A konvent igen komoly utasítást adott tagjainak: használják fel teljes befolyásukat arra, hogy az életbeléptetés meg ne akadályoztassák. Ha volna erőm s befolyásom, a végkimerülésig arra használnám fel, hogy azt a tervezetet megakadályozzam, egyedül és kizárólag azért, mert előttem egyetemes egyházunk szorosabb egyesülése a fő; és nekem nem a gyámintózet kell, (az van nekem itthon) hanem az egyházmegyék unióján alapuló gyámintózet. Miért vázoltam itt ezeket? Nem volt szándékomban a konventi tervezetet megtámadni, noha ezen tartózkodásomban szinte a lehetetlenséggel küzdöttem. De záradókul annyit ki kell mondanom, hogy a konventi tervezet az ügyet egy lépéssel sem vitte előbbre mint elődei, s ha egy vagy több lépéssel előbbre vitte: az a lépés nem volt üdvös. Sok megoldatlan kérdés van még, a melynek megoldása természet szerint előbb való, mint a végső határozat. Hogy az egyházmegyéknek nincs joguk elzárkózni attól, hogy tőkóik az egyetemesbe beleillesztessenek s hogy a beillesztés módja megkeresendő, meg is található. Hogy az egyházmegyéknek a maguk alapszabályukhoz a felsőbbség megerősítő szándékát megszerezni elengedhetetlen kötelesség, mert addig fiktív órvénynyel bírnak. Hogy az egyházmegyék nem kérzdeztettek még meg: mit szólnak egy beillesztési tervhez? Adják-e a magokét vagy nem? Hogy a konventnek, sőt még a zsinatnak sem lehet, legalább nem igazságos dolog, hatalomszóval kényszeríteni a már hivatalban levő lelkészeket arra, hogy bármely előnyösnek mutatkozó gyámintézetnek is tagjai legyenek és hogy ez minden kényszerítés nélkül csak az egyházmegyék beleillesztésével és uniójával, tehát az én, vagy legalább főbb elveiben az enyémmel azonos rendszer szerint történhetik. Hogy nem felesleges ugyan, de nem is sok haszonnal járó dolog volt kész alapszabályokkal, meg annyi Sibylla-könyvekkel kezdeni meg a kezdet kezdetét, mert ez csak a módosítások és ötletek milliónyi raját keltette ki a mi kodifikálásra különösen alkotott és kiképzett agyunkban. Hogy a legközelebbről érdeklettek, a lelkészek nagy sokasága azt az egész intézményt nem tartja sürgős dolognak s hogy ennek megalkotását évekig is lehet halasztani, különben másnemű mozgalom indult volna már meg ennek érdekében. De még eddig a vitatkozások folyvást azt tárgyalták, hogy miként legyen ós sohasem azt, hogy legyen. Egyszóval mi várhatunk és várjunk is inkább, mintsem egy mindenkinek kelletlen törvény igájába hajtsuk nyakunkat. Mert a törvényt novellázni is nehéz, hát még eltörölni! A dolognak summája pedig ez: Ha a konvent már csakugyan kimondta az utolsó szót, fogadjon el legalább egy lényeges ós egy lényegtelen módosítást. A lényeges módosítás ez: a 3. §. módosíttassák ekként: 3. §. Tagjai: »A magyar korona területén, vagy bár azonkívül, jelenleg működő lelkészek fakultative, az ezután szolgálatba lépők pedig kötelezőiega. Ennek kettős haszna lesz. Egy esztendő alatt tisztában leszünk azzal, minő értéke van az alapszabályzatnak. Mert ha előnyösnek ítélik, bizonyosan törik egymást az emberek, hogy ezeket az előnyöket magok részére biztosítsák; távol maradnak ellenben, ha érdekeiknek nem felel meg. így egy nagy országos szavazás fog történni, kétségbevonhatatlanul illetékes és igaz ítélettel. Másik haszna pedig, ós ez nem megvetendő haszon: Minél kevesebben jelentkeznek a jelenleg működő lelkészek közül, annál kevesebb lesz a pénztár évi kiadása; következőképen