Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-19 / 38. szám

gogusokat, kikel csak a megélhetés vágya s nem az ügy iránti szeretet csatol e térre; kik, ha lelkiismeretüktől ösztönöztetve tesznek valamit, minden lépésük egy újabb tévedést jelent, melynek rendesen az iskola adja meg az árát. Azt is nagy tévedés hinni, hogy az iskola, hasonló a beteg emberhez, melynek számára mindenki tud orvosságot. Az iskola dolgához is érteni akar boldog boldogtalan, pedig mi, a kik benne vagyunk, kiknek minden törekvésünk úgyszólva innen indul ki és ide tér vissza: mi is érezzük, hogy az iskolában és az ő ügyeiben való tájékozódásra nem elég egy emberi élet. Tisztelem én az iskola ügyei iránt érdeklődőket, de nem tudom eléggé hangosan kérni Őket: maradjanak csak a külügyeknél. Légrády János. TÁRCA. 19. Zsoltár. (Csak az Istenben van üdv.) 1. Az egek beszélik És nyilván hirdetik Uram, hatalmadat; Jóságodról tanít. Meggyújtván tüzeit, A roppant boltozat. A nappal és az éj > Bízzál, higyj és remélj!« Fölváltva így példáznak: • Nem tévelyegsz egyedül: Reád onnét felül Őrző szemek vigyáznak.« 2. Nincs tartomány, se nép, Hol az Ő nagy nevét Ezrek ne vallanák; A vérengző vadak Mind térdre hullanak, Hallván dörgő nyilát. Föld szélső sarkai, Tenger nagy habjai Hatalmát harsogatják; Bolygók nagy tábora, Hold ékes udvara Jelenti hódolatját. 3. Mint boldog vőlegény Menyegző reggelén Vígan, mosolyogva kél; Vagy győztes fejedelem Pompázó szekeren Székvárosába tér; — Mint a nap fényesen Keletről átmegyen Pirosló szép nyugatra; Hévségén, sugarán Éled minden parány, Vígságát mutogatja. 4. így a fő-fő király: Törvénye él, megáll S belénk éltet lehel; Igéje tündököl S elménknek fényitől, Világosodni kell. i Ha ítél, tévedés Nem fér szavához és Buzdul a lélek tőle; Ha int, édes mosoly Árad szét ajkiról, ő népe lelke, őre. 5. Ót félvén, üdvödet Sziklára építed, Örök időkön uszó Beszéde élvezet. Pázsit s virág között Vezérli kis hadát. Arany, gyöngy, drágakő Nem oly becses, dicső Mint az ő nagy kegyelme. Édesb, mint tiszta méz, Ha ránk kedvezve néz. Föl nem foghatja elme. 6. Mindent, ki tudja ezt, Hozzád hő vágy epeszt —• Óh boldog epedés! — S ha türt, hitt, szenvedett, Vezérlő lelkedet Beá kitöltőd. És Bár gyarló, ingatag: Tündöklő arcodat Meg-megláthatja ismét; Hozzám is hát jövel, Kegyelmed üdvivei Rontsd el kínom keresztjét. 7. Isten, hív pásztorom, Nyelvem, szivem, karom Bölcsen te alkotád ; Te adtad érzenem — Óh édes érzelem! , :

,• A bűn irtózatát. Erőm, lehelletem Te néked szentelem. Éltem iránya ez lesz: Ha a végóra int, Lelkem bátran megint Megtérjen jobb kezedhez. s ;" j

í Dr. Varga Bálint. - rí -