Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-05 / 36. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szei'kcsütíísíg: IX. kerület, Pipa-ulc.a 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadri-hivatal: Hornyátiszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt JíO kr ; egész évre : 9 frt. JSgyes szám ára 20 kr. A vallási unió kérdéséhez. Visszhang Tóth L. » Vallásfelekezeti magyar unió* című cikkére. Tóth Lajos ügyvéd és egyháztanácsos e Lap 29-ik száma vezércikkében unióra hívja fel a két evang. vallású, valamint a görög kath. keresztyéneket. Jeles cikke, ügy hiszem, nemcsak az én, hanem mások figyelmét is megragadta, s legyen szabad e nagyfontosságú felhívásra válaszolnom. egyéni nézeteimet elmondanom. A két evang. egyház egyesítése már a negyvenes években napirenden volt. 1843-ban bizottság is volt e tárgyban kiküldve, a két egyház jeleseiből: Székács és Fay András — a magyar Aesop — tagjai voltak e bizottságnak, a melynek munkálata minden gyülekezeti levéltárban feltalálható s első lépésnek tekintendő az unió szentélyéhez. De hát akkor nem sikerült az unió, közbejött a 48-diki forradalom, a mely a figyelmet más felé terelte, az önvédelmi harc foglalta le az ország érdeklődését és figyelmét. A forradalom után tétetett újra egy lépés az unió felé: a budapesti egyesült prot. theologia felállítása által. Ez is rövid ideig állott fenn, pedig ez volt hivatva a leendő papok testvéresedését első sorban előmozdítani. Az onnét kikerült papokkal hitték legkönnyebben keresztül vihetni az unió nagy és dicső eszméjét. Sajnos, hogy az egyesült theologia feloszlott (A theologiai intézet nem oszlott fel, csak az ágost. evangélikusok léptek ki belőle. Sserk.) s a hozzá kötött remények füstbe szálltanak! Magam is egyike vagyok az uniált protestáns theologia növendékeinek, most is örömmel emlékszem vissza a boldogul együtt töltött szép időre. Tóth Lajos a két hitvallású evangélikusokat és görög katbolikusokat az ezredéves nagy nemzeti ünnepre egymással összeolvadva, egyházilag összeforrva szeretné látni. Bizonyára szebben nem is ünnepelhetnők meg a millenniumot, mintha ez megtörténhetnék! De hát hogyan is történhetnék meg ezen egyesülés ? A görög katholikusokról nem szólok, de a két protestáns vagy evang. felekezet egyesülése mikép lehetne eszközölhető ? E kérdésre feleletül csak azt mondom, hogy úgy nem, a mint azt Tóth Lajos kontemplálja, t. i. hogy a kisebbség rendelje alá magát a nagy többségnek. Egyesség mind a két felnek engedékenysége által jöhet létre legkönnyebben. Merev álláspont, »nem engedünk« jelszó mellett kiegyezni nem lehet. Régebben is ez volt a baj. Török és Székács püspökök próbálták az uniót. Török azt mondá Székácsnak: »mi többen vagyunk, hát csak jöjjetek át hozzánk, szívesen fogadunk benneteket«. Ekkor is a merev magatartás szegte szárnyát az egyesülésnek. Engedni vagy feladni valamit mind két félnek kell, különben egygyé soha nem lehetünk. Nézetem szerint lehetne is valamit engedni, a nélkül, hogy a lényegeset vagy főt feláldoznók. Tóth Lajos cikkében részleges, vagyis magyar uniót akar, a magyar ajkú evangélikusok és reformátusok unióját. Ily részleges unió nem volna kívánatos. Egyetemes vagy semmi unió. Németjeink mind, tótjaink nagy része magyar érzelmű. Ezek, ha velünk jönnek, meg fognak magyarosodni. Nem kell neki egy emberöltő, magyarokká leendenek. Már az új kerületi felosztás is ezt célozza. Hát ha még az unió meglesz, még jobban közibénk ékelhetnénk őket és magyarosodások könnyebben lenne eszközölhető. Nem részleges, hanem egyetemes unió volna tehát kívánatos. De hát hogyan volna ez kivihető? Mindenekelőtt a váltanokra nézve kellene tisztába jönnünk. A legfőbb különbség köztünk az úrvacsora dogmájánál van. Mi az ubiquitás tanát tartjuk az úrvacsoránál, a református testvérek pedig e tant elvetik. Nálok az Úrvacsora, Jézus Krisztus utolsó vacsorájának emlékezetét megújító emlékjel s a Jézus Krisztus szellemi jelenlétének jegye és pecsétje. Mi ostyát és nem kenyeret veszünk, vagyis kapunk, a mi megint egy kis különbség. Református testvéreink, a biblia szavaihoz szószerint ragaszkodva, kenyeret és bort használnak az Úrvacsoránál. Hát ebben valami lényeges különbség nincs. Az ostya is liszt és vízből van, mint a kenyér. Hogy Jézus a páskha ünnep előtti napokban inkább a mienkhez hasonló kenyeret evett tanítványival, az bizonyos. Az ostya meg nem penészedik, könnyen eltartható ; míg a kenyér soká el nem tartható és megpenészedik. Az ostya mellett szól az a körülmény is, hogy a betegek könynyebben vehetik, mint a kenyeret. Volt rá esetem. Gyülekezetemben négy ref. atyafi lakik, a kik jobbára az én szolgálatommal élnek és csak anyakönyvezés végett kül-71