Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-25 / 30. szám

SaserkesítSsíjf : IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal: llornyáns»ki/ Viktor Tcönyvhereshedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. FJSűzetéüi ára : Félévre : 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Jür/yes szám ára 20 kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Tanulságok. III. Az angol vallásosság s általában az angol népélet harmadik jellemvonása az erélyesség, a mely szívós kitartással törekszik a kitűzött cél felé, a melyet az akadályok, nem hogy elcsüggesztenének, sőt inkább lelkesítenek. Az angol nem azt kérdi, mi lehetséges, mi kivihető a dolgok jelen állása szerint, hanem azt: mi szükséges s a mikor aztán valamit szükségesnek ismert fel, nem sopánkodik, hogy bizony jó volna, szép volna, ele hát nem lehetséges, hanem rettenthetetlen bátorsággal, nagy leleményességgel s a mi talán a legcsoclálatraméltóbb, bámulatos türelemmel és kitartással igyekszik megszerezni a megvalósítandó cél elérésére kellő eszközöket. Sokan gúnyolódva emlegetik, hogy az angolok mennyire a formák rabjai s hogy a régihez mily odaadással ragaszkodnak. Es kétségkívül igaz is, hogy az angol népéletben bizonyos formák rendkívül soká, századokon át fenn tudják magokat tartani. Az angolok soha sem csináltak multjukból tabula rasa-t, ele bizonyos, hogy 5—bOO éves formák dacára minden reformot megcsináltak, a mire akár egyházi, akár más szempontból szükségük volt. Gyönyörködnek a régi formákban, vagy a radicálisabbak eltűrik azokat, csak a lényeg legyen meg. Az angol miniszterek kinevezésük után elmennek ékezet csókolnia az uralkodóhoz, de azért a volt kormányelnök nemrég joggal mondhatta, hogy az uralkodó feladatai Angliában az újabb időben inkább társadalmiak, mint politikaiak (more social, than political). A legtöbb minisztert ma is secretary-nek (titkár) hívják, mint abban az időben nevezték, a mikor még az uralkodó vezette az ügyeket s a miniszterek az ő kiválasztottal és alkalmazottai valának, nem pedig a nép többségének képviselői. Az angol törvényeket ma is azzal a kifejezéssel szentesítik, a mivel a Plantegenet-ek idejében (tudniillik: iktattassák be 0 Felsége a király ós királyné akaratából a lordok és képviselők beleegyezésével), de azért igaza van Herbert Spencernek, a ki a »First Principlescc-ben egy helyen azt mondja: Mi angolok azoknak a törvényeknek engedelmeskedünk, a melyeket magunk csinálunk, a melyek tehát a nép akaratából s a lordok és az uralkodó beleegyezésével jönnek létre. Az egyházi életben is láthatunk arra példát eleget, hogy a formák maradnak s a lényeg a kor kívánalmai szerint változik. Az angol egyháznak ma is a canterbury-i s a york-i érsek a főpapjai, mint akár Beckett Tamás idejében. A gyönyörű szép cathedral-ok, a melyekben Volsey és főpaptársai végezték a fényes isteni tiszteleteket, ma is állanak. A püspöki egyházban az úrvacsorai jegyeket ma is térdelve és csakis térdelve vehetik a hívek. Csakhogy a mai canterbury-i érsek püspöktársaival együtt határozottan kinyilatkoztatta annak idejében, hogy nem vehet részt a vallások világparlamentjében, melyet a chicagói világkiállítás alkalmával tartottak, mert Róma tévedéseket tanító papjaival egyességre nem léphet, tehát a mai canterbury-i érsek nem áll a pápa szolgálatában. A gyönyörű szép cathedralokban a sok mindenféle ének, csereének ós ima után, meg miután úgy az ó-, mint az új-testamentomból egy részt a nép nyelvén felolvastak, utóvégre is a Szent írásból felveszik a textust s az evangeliomot prédikálják. Azután meg térdelve veszik ugyan a jegyeket, de csak jegyeknek tartják azokat s jól tudják, hogy azok az Úr Jézus testévé 03 vérévé ugyan sohasem változnak. Még nagyon sok példát lehetne felhozni, de azt hiszem az elsoroltak is elegendők annak a bebizonyítására, hogy az angol erélyesség mennyire keresztül tudta magát törni a formákon s hogy mily bölcsesóggel hatott, a mikor csak az absolute rossz keretekel; törte széjjel, de figyelmét nem annyira