Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-25 / 30. szám

a formák eltörlésére irányozta, mint inkább a lényeg megszerzésére. Sokan azonban e hatalmas, szívós kitartás­sal előre törő erólyességet az angol-szász ter­mészetből szeretnék kimagyarázni s azt állítják, hogy az evangeliom, a reformáció semmi külö­nösebb erélyt az angol népnek nem kölcsönzött. Hát hiszen nincs kétség a felől, hogy az angol nép, mely a britt szigetek kelta lakóit meghó­dította, nem lehetett valami gyáva, tunya s erőt­len nép. Mondhatnók ugyan azt is, hogy az angol-szász fajt dánok, norvégek és normannok szintén leigázták, ele hát nem akarunk a sza­vakkal játszani. Utóvégre a mai angol nép mind e népeknek keveréke, a melynek nem a nor­mannok és dánok, hanem az angol-szászok adták meg mégis a jelleget, ámbár pl. a nyelv alaku­lására a normannok a maguk eltanult francia nyelvével hatalmas befolyást gyakoroltak. Egy tény azonban teljesen elöntő erővel bír előttünk. Az angol nép már a XIII. században végrehaj­totta az összeolvasztás nagy munkáját (eltekintve egyes kelta töredékektől). Bámulatos erőt fejtett ki. Úgy látszott, hogy meghódítja ós leigázza Franciaországot és nagy világbirodalmat alkot. Nos hát Anglia elveszítette Franciaországot egé­szen. A XVI. század az angol szász népfajt min­den természetes erejével a britt szigetekre vissza­tolva találta. A rózsák háborúja felemésztette a nép erőit. Ekkor egy zsarnok és szeszélyes király idejében az evangeliom világossága behatol az angol népbe. Hatalmas küzdelmek állanak elő, a melyeknek eredménye az, hogy az angol nép őszintén és becsületesen, úgy konzervatív, mint radikális módon, befogadta az evangeliomi igaz­ságokat. Protestáns néppé lett a szó szoros értel­mében. Ettől kezelve újra éled. Rajokat bocsát ki magából. Átalakítja hosszú küzdelmekkel bei­életét s egyúttal gyarmatosít, országokat alkot. Mind nagyobb területeket von uralma alá. Népes­sége is folyton gyarapodik. A XVI. század elején bizonyára nem volt nagyobb népessége Angliá­nak, mint Magyarországnak. Még a mult század végén is, a mikor az egyházi élet kezdett újra fellendülni, csak valamivel több, mint 10 millió nép lakott a brit szigeteken. A század végéig 200 percenttel gyarapodott a lakosság s ma több mint 35 millió angol lakik az anyaországban. Azután ők uralkodnak Indiában, Ausztráliában, Afrika nagy részében, Amerikában ós számtalan szigeteken óriási gyarmataik vannak és e helye­ken is millió meg millió angol talál foglalkozást, űz ipart, kereskedést, ol \ ciSScl Milton, meg New­tont, meg a bibliát, gyarapítja az angol szellemi tőkét s az angol hatalmat. A föld lakosainak több mint 'j része Cl400 millióból több mint 350 millió) angol alattvaló. Pedig egy óriási nagy raj, (az északamerikai Egyesült-Államok) már egészen elszakadt s ez óriási országban is 60 millió lakosból valami 50 millió angol s a többi is azzá lesz. Es épen az az érdekes és tanulsá­gos, hogy a világtörténelem bizonysága szerint csupán természeti erőre alapított nagy birodal­mak a mikor egyszer bomlani kezdtek, meg sem álltak, míg egészen tönkre nem mentek. A Plan­tegenet-ek Angliája is e törvény szerint lett kis szigetországgá s a mióta az orleans-i szűz a franciákat az álomból s tespedésből felébresztette, azóta folyton tért veszített. Az új Angliának meg úgy látszik, szinte jól esett, hogy fiai sza­badon bocsátásával megkönnyebbült. Az észak­amerikai Egyesült-Államok megalakulása óta is folytonosan ós fokozatosan nő, erősödik, hódít, kenyeret ós megélhetési módot szerez a lakos­ságnak, vágyakat és vállalkozási kedvet támaszt azokban, növeli azok látókörét, acélozza karjaikat s erősíti bennök azt a hitet, hogy nincs semmi, a mit, ha az anyagi és szellemi jólétükre szük­séges, Anglia meg ne szerezhetne. íme, a mit az angol-szász erő alkotott, az elromlott; a mit azonban az evangeliom által áthatott s megnemesí­tett angol-szász erő alkotott, az növekedik, virág­zik és él. Igen sokan természetesen minderre azt mond­ják, hogy hiszen nagy az az erélyesség, de hát csak rosszra használják az angolok. Mennyi vér­ontást vittek véghez, míg egyes népeket leigáz­tak. Milyen erőszakosok más népekkel szemben! Misszionáriusaik a bibliával mennek elől, ele utá­nok meg jön az angol katona! Bizony jobb lenne, ha odahaza javítgatnák az embereket, mert ret­tentő sok és sokféle bűn megterem nálok. A kik így beszélnek, azok aztán igen gyakran egy lélek­zetvétellel hajlandók, a mikor valaki az angol egyházi élet bámulatos fényeiről beszél, azt is állítani, hogy az angolok már természetüknél fogva hajlandók valami mélyebb vallásosságra Tehát hajlandók is mélyebb vallásosságra, meg a mellett önzők, erőszakosok, részegesek is ós mindenféle gonosz bűnökre is hajlandók. Látni való, hogy e két ellentétes állítás egymás mellett meg nem állhat. Az igazság az, hogy az angol is, mint minden más ember, bűnben fogantatik s ugyanazokkal a testi vágyakkal, azokkal az érzékies tulajdonokkal, azzal az önzéssel, ugyan­azokkal a hajlamokkal jő világra, mint más em­ber? S ha a természeti ember, mely az Istent meg nem foghatja, meg nem hal benne, hát ő is részeges, önző, vad, szenvedélyes, tolvaj, gyilkos, kártyás, parázna, hitetlen vagy a vakhit rabja lesz, mint más ember. Hanem ha az angol gyer­mek ugyanolyan vágyakkal, ösztönökkel és haj-

Next

/
Thumbnails
Contents