Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-18 / 29. szám

evangélikusok és reformátusok közötti vallás­felekezeti uniót. Végül megjegyezzük, hogy a magyar ajkú evangélikusoknak a reformátusokkal való vallási egyesülése s összeforradása azon valószínű követ­keztetésre^ feljogosítana bennünket, hogy a tiszán­túli országrészekben már egészen magyarokká vált hazafias érzelmű görög katholikus orosz test­véreink, kiknek ősei Bocskay István s II. Rákóczi Ferencz fejedelmek zászlói alatt Magyarország szabadságáért együtt harcoltak és vérzettek a reformátusok őseivel, kik az 1848/49-ik évi füg­getlenségi harcokban is országunk védelmében mindvégig hiven kitartottak, kik már úgyis ne­hezen szivelik az általok nem értett ó-szláv nyelvű egyházi liturgiát, hogy a bár jóval kisebb szám­ban köztünk elmagyarosodott görög katholikus ós görög keleti vallású román, szerb s macedón görög eredetű polgártársaink is, követve a jó példát, szintén hajlandókká lennének, a magyar ajkú evangélikusok s reformátusok vallásfelekezeti uniójába belépni. Feci quod potui faciant meliora potentes! Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsnok. Válasz XIII. Leo levelére. Arra a felhívásra, melyben XIII. Leo az angol bá~ ránykákat a római akolba hívogatja, most a Church Asso­ciasion, egy hatalmas társulat, melynek tagjai a püspöki egyházhoz tartoznak, a következő nyilatkozattal felelt: Tekintettel arra, hogy XIII. Leo pápa levelet intézett az angol néphez, melyben felhívta, hogy vele, a Krisztus egyháza Főpásztorával való egyesülésért imádkozzunk a szentekhez: a »Church Associasion« igazgató tanácsa, az angol egyház sok ezer hű tagjának nevében, ezennel ki­nyilvánítja, hogy saját egyházunk alaptételeihez s elveihez való becsületes ragaszkodásunk tiltja, hogy a római szer­vezettel való egyesülésről csak egy pillanatra is, mint lehetőségről gondolkozzunk. Azt tartjuk, hogy papjaink fogadalmuk által kötelezve vannak, hogy minden az Isten igéjével ellenkező téves tant elutasítsanak és sehol sincs a téves tanoknak oly gyűjte­ménye, mint a római közösségben. Ragaszkodunk a 39 cikkhez s legelői teszszük ezek közül is a Vl-at, a mely szerint a Szent írás a hit és erkölcsre tartozó dolgokban az egyedüli tekintély, a mely tétel homlokegyenest ellenkezik a római egyház megron­tott hagyományaival. Ismételjük a XXXIX. cikket, mely szerint a római püspöknek nincs joghatósága Angliában s mint hű britt polgárok, teljességgel nem ismerjük el a pápát Pásztornak és Kormányzónak. Kinyilvánítjuk a XIX. cikkel egyetértve, hogy Róma nemcsak szertartásokban, de a hit dolgaiban is tévedett s nem akarjuk Istent azzal kisebbíteni, hogy közösséget vállaljunk a tévedésekkel. Állítjuk a XXII. cikkel, hogy Róma tana a tisztító tűzről, bűnbocsánatról, képek és ereklyék tiszteletéről s a szentek segítségül hívásáról bűn és képtelen dolog, a mely nem nyugszik az írás bizonyságtételén, sőt az Isten igé­jével ellenkezik. Épen azért valóságos káromlásnak tart­juk a mi Urunk Jézus Krisztus, Isten és ember közt egyetlen közbenjárónk ellen a pápa felszólítását, hogy könyörögjünk >Szent Gergelyhez, Augustin tanítványához, Szent Péterhez, Szent Györgyhöz s Máriához, az Isten szent Anyjához«, valamint káromlásnak tartjuk, hogy ő hatalmat vesz indulgentiák adására s káromlásnak tartjuk a levélhez csatolt s Máriához intézett imádságot is. Továbbá borzadálylyal utasítjuk vissza az eretnek­séget, mely egy teremtményt a Teremtő anyjának nevez s merészli őt oly tulajdonokkal felruházni, a melyekkel egyedül az Isten bír. Nem felejthetjük el, hogy jeles refor­mátoraink Crammer, Ridley, Latimer, Hooper és mások a halálig ellenállottak annak a szörnyű tannak, a mely sze­rint »a miseáldozatban a pap, a mint mondják, Krisztust ajánlja fel az elevenekért és holtakért s mindezeket a XXXI. cikkel istenkáromló meséknek és veszedelmes csalá­soknak tartjuk teljességgel. Nem akarjuk, hogy Rómával együtt részünk legyen a Jézus martyrjainak vérében s nem akarunk ama bálványimádás szolgái lenni, mely min­den igaz keresztyén előtt rettenetes. Egyetértünk a pünkösdi homiliával (második rész), hogy Róma pápái és főpapjai »méltán számíttatnak a hamis próféták és hamis Krisztusok közé. melyek egy darabig csalják a világot*. Az ég és föld Ura védjen meg zsar­nokságuk és büszkeségük ellen, hogy az Ő szőllejébe soha be ne léphessenek és munkálkodjék az ő irgalmából Szent Lelke hatalmas erejével mindenek szivében, hogy az Ő Fiának, a Krisztusnak vigasztaló evangeliomát jól prédikálják, jól fogadják, s kövessék minden helyen, a bűn, halál, pápa, ördög s az Antikrisztus egész országa meg­döntésére. Visszautasítjuk továbbá a pápa leveleinek ama téves állítását, mely szerint Anglia a XVI. században megszent­ségteleníttetett s szent hitétől megfosztatott és hálát adunk az Istennek a dicső reformációért, mely által polgári és val­lásos szabadságot szereztünk és a mely (ép a pápa bi­zonysága szerint is) e nagy népet bibliatisztelő, vasárnap megtartó, igazságot szerető, erkölcsös és előremenő néppé tette és pedig minden keresztyének közt a legnagyobb mértékben. Megemlékezünk arról is, hogy a saját maga által ü. n. apostoli és szentszék mindent elkövetett a refor­mátorok munkájának megsemmisítésére. S míg a Jézus szentelned;, a kik szégyenletes összeesküvések, véres öldök­lések s a borzasztó inquisitió által annyit szenvedtek emléke íenmarad: nem kötünk tisztességtelen békét Ró­mával. A Mindenható Isten s honfitársaink előtt szégyen­letesnek mondjuk, hogy sokan, a kik az angol egyház 57*

Next

/
Thumbnails
Contents