Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-18 / 29. szám

evangélikusok és reformátusok közötti vallásfelekezeti uniót. Végül megjegyezzük, hogy a magyar ajkú evangélikusoknak a reformátusokkal való vallási egyesülése s összeforradása azon valószínű következtetésre^ feljogosítana bennünket, hogy a tiszántúli országrészekben már egészen magyarokká vált hazafias érzelmű görög katholikus orosz testvéreink, kiknek ősei Bocskay István s II. Rákóczi Ferencz fejedelmek zászlói alatt Magyarország szabadságáért együtt harcoltak és vérzettek a reformátusok őseivel, kik az 1848/49-ik évi függetlenségi harcokban is országunk védelmében mindvégig hiven kitartottak, kik már úgyis nehezen szivelik az általok nem értett ó-szláv nyelvű egyházi liturgiát, hogy a bár jóval kisebb számban köztünk elmagyarosodott görög katholikus ós görög keleti vallású román, szerb s macedón görög eredetű polgártársaink is, követve a jó példát, szintén hajlandókká lennének, a magyar ajkú evangélikusok s reformátusok vallásfelekezeti uniójába belépni. Feci quod potui faciant meliora potentes! Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsnok. Válasz XIII. Leo levelére. Arra a felhívásra, melyben XIII. Leo az angol bá~ ránykákat a római akolba hívogatja, most a Church Associasion, egy hatalmas társulat, melynek tagjai a püspöki egyházhoz tartoznak, a következő nyilatkozattal felelt: Tekintettel arra, hogy XIII. Leo pápa levelet intézett az angol néphez, melyben felhívta, hogy vele, a Krisztus egyháza Főpásztorával való egyesülésért imádkozzunk a szentekhez: a »Church Associasion« igazgató tanácsa, az angol egyház sok ezer hű tagjának nevében, ezennel kinyilvánítja, hogy saját egyházunk alaptételeihez s elveihez való becsületes ragaszkodásunk tiltja, hogy a római szervezettel való egyesülésről csak egy pillanatra is, mint lehetőségről gondolkozzunk. Azt tartjuk, hogy papjaink fogadalmuk által kötelezve vannak, hogy minden az Isten igéjével ellenkező téves tant elutasítsanak és sehol sincs a téves tanoknak oly gyűjteménye, mint a római közösségben. Ragaszkodunk a 39 cikkhez s legelői teszszük ezek közül is a Vl-at, a mely szerint a Szent írás a hit és erkölcsre tartozó dolgokban az egyedüli tekintély, a mely tétel homlokegyenest ellenkezik a római egyház megrontott hagyományaival. Ismételjük a XXXIX. cikket, mely szerint a római püspöknek nincs joghatósága Angliában s mint hű britt polgárok, teljességgel nem ismerjük el a pápát Pásztornak és Kormányzónak. Kinyilvánítjuk a XIX. cikkel egyetértve, hogy Róma nemcsak szertartásokban, de a hit dolgaiban is tévedett s nem akarjuk Istent azzal kisebbíteni, hogy közösséget vállaljunk a tévedésekkel. Állítjuk a XXII. cikkel, hogy Róma tana a tisztító tűzről, bűnbocsánatról, képek és ereklyék tiszteletéről s a szentek segítségül hívásáról bűn és képtelen dolog, a mely nem nyugszik az írás bizonyságtételén, sőt az Isten igéjével ellenkezik. Épen azért valóságos káromlásnak tartjuk a mi Urunk Jézus Krisztus, Isten és ember közt egyetlen közbenjárónk ellen a pápa felszólítását, hogy könyörögjünk >Szent Gergelyhez, Augustin tanítványához, Szent Péterhez, Szent Györgyhöz s Máriához, az Isten szent Anyjához«, valamint káromlásnak tartjuk, hogy ő hatalmat vesz indulgentiák adására s káromlásnak tartjuk a levélhez csatolt s Máriához intézett imádságot is. Továbbá borzadálylyal utasítjuk vissza az eretnekséget, mely egy teremtményt a Teremtő anyjának nevez s merészli őt oly tulajdonokkal felruházni, a melyekkel egyedül az Isten bír. Nem felejthetjük el, hogy jeles reformátoraink Crammer, Ridley, Latimer, Hooper és mások a halálig ellenállottak annak a szörnyű tannak, a mely szerint »a miseáldozatban a pap, a mint mondják, Krisztust ajánlja fel az elevenekért és holtakért s mindezeket a XXXI. cikkel istenkáromló meséknek és veszedelmes csalásoknak tartjuk teljességgel. Nem akarjuk, hogy Rómával együtt részünk legyen a Jézus martyrjainak vérében s nem akarunk ama bálványimádás szolgái lenni, mely minden igaz keresztyén előtt rettenetes. Egyetértünk a pünkösdi homiliával (második rész), hogy Róma pápái és főpapjai »méltán számíttatnak a hamis próféták és hamis Krisztusok közé. melyek egy darabig csalják a világot*. Az ég és föld Ura védjen meg zsarnokságuk és büszkeségük ellen, hogy az Ő szőllejébe soha be ne léphessenek és munkálkodjék az ő irgalmából Szent Lelke hatalmas erejével mindenek szivében, hogy az Ő Fiának, a Krisztusnak vigasztaló evangeliomát jól prédikálják, jól fogadják, s kövessék minden helyen, a bűn, halál, pápa, ördög s az Antikrisztus egész országa megdöntésére. Visszautasítjuk továbbá a pápa leveleinek ama téves állítását, mely szerint Anglia a XVI. században megszentségteleníttetett s szent hitétől megfosztatott és hálát adunk az Istennek a dicső reformációért, mely által polgári és vallásos szabadságot szereztünk és a mely (ép a pápa bizonysága szerint is) e nagy népet bibliatisztelő, vasárnap megtartó, igazságot szerető, erkölcsös és előremenő néppé tette és pedig minden keresztyének közt a legnagyobb mértékben. Megemlékezünk arról is, hogy a saját maga által ü. n. apostoli és szentszék mindent elkövetett a reformátorok munkájának megsemmisítésére. S míg a Jézus szentelned;, a kik szégyenletes összeesküvések, véres öldöklések s a borzasztó inquisitió által annyit szenvedtek emléke íenmarad: nem kötünk tisztességtelen békét Rómával. A Mindenható Isten s honfitársaink előtt szégyenletesnek mondjuk, hogy sokan, a kik az angol egyház 57*