Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-18 / 29. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség1

: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadő-liivatal : Horni/ánstki/ Viktor leönyvheveskertése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 Ttr; egész évre : 9 frt Egyes szám ára 20 Jer. Vallásfelekezeti magyar unió. Alapos közleményt olvastunk e lapokban a vallások világparlamentjéről, mely a közelebb mult 1893. évben az északamerikai Chicagóban tartatott. Ha nem becsüljük is túl ezen vallási kongresszus eredményeit, s habár az emberi nem ismeretes főbb vallásainak képviselete nem volt is teljes az összejövetelnél: a kezdeményezés bizonyára emlékezetes marad s megérdemli, hogy korunk legnevezetesebb eseményei közé soroztassék. Azonban nézetem szerint nagyon is széles alapra lévén fektetve a kezdet, kivánt célt nem érhet. Földünknek sok milliót számláló keresztyénsége még ez idő szerint is nagy kisebbségben van a judaismus, mohamedanismus, buddhaismus s a szinte megszámlálhatlan pogányság összeségéhez viszonyítva, s magának a különben is már szerfelett elágazott keresztyénsógnek anynyira kívánatos egyesítése is, mely csak fokozatosan történhetik, elég nagy feladatul ós anyagul szolgálhat egy vallási parlamentnek, míg az öszszes emberiség vallási egy beforr adása, vagyis az egy akol és egy pásztor eszméje, ha ugyan tényleg érvényesíthető, a bámulatosan meggyorsított közlekedés s a keresztyén missziók apostoli tevékenysége mellett is csak késő évezredek múlva valósulhat meg. Ezért láthatta korszerűnek a római katholikus keresztyének jelenlegi egyházi feje, a tisztes vénsége mellett is szokatlanul munkás és tevékeny XIII. Leo pápa, a keresztyénség fokozatos egyesítését célozva, ezen lapokban is ismertetett szózatait egyelőre a görög keleti és az anglikán egyházhoz intézni, s ezeknek hiveit a római katholicismus kebelébe áthivogatni. De habár a pápaságnak békés utat követő hittérítési kísérletét nem rosszalhatjuk, ennek kedvező sikere egyátalában nem remélhető, főakadályaul szolgálván, hogy valamint a görög keleti, úgy' az anglikán egyház is nemzeti, az egyik a szláv, a másik az angol nemzeti élettel lévén szorosan egybeforrva. A görög keleti egyházhoz az összes északi és déli szlávságnak, sőt a római vegyülékkel kérkedő románságnak is nagyobb és törzsökös része ősi tradíciójánál fogva nemzetiségi szempontból egész a rajongásig ragaszkodik, s az angol köznép is — habár főpapjai és főrendei sorában a Rómával kacsingató puseysmus korunkban tevékenyen működik — nemzeti egyháza mellett állhatatosan kitart s angol eredetű északamerikai hitsorsosaival együtt még folyvást a hajdani, »no popery«-t hangoztatja, s így bízvást elmondhatjuk, hogy valamint a görög keleti, úgy az anglikán egyház kebelében is nemcsak tényleges eredmény, de minden nyom nélkül fog a pápai szózat elhangzani, annál inkább, mivel világos, hogy a magas politikával is serényen foglalkozó XIII. Leo hívogató szózatai közvetve a római pápák megszűnt világi uralmának még mindig remélt visszaállítására irányulnak. Iláromszázaclos sajnos különválás után korunkban újra egyesült magyar hazánk ez idő szerint nagy ünnepségek küszöbén áll, jövő 1896. évre lévén kitűzve a magyar nép honfoglalásának s államalkotásának évezredes nemzeti ünnepe. P^olyó századunkban a nyelvi és nemzetiségi közösség a népek életében sokkal erősebb kapcsot képez a vallásfelekezeti köteléknél, de ha esetleg az utóbbival egyesül, elöntő befolyást gyakorol egész nemzetek és országok sorsára. A két hitvallásra oszlott magyar evangélikusok miként ülhetnék meg méltóbban és hazafiasabban az ezredévesség nemzeti ünnepét, mint ha egymással újra egyesülve egyházilag összeforradnának! A vallásfelekezeti unió köztünk is vajúdik már évtizedek óta, de elaludt, az 1848. évben feltűnt s időközben elmérgesedett nemzetiségi