Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-04 / 27. szám

munkájának mellőzéséről szó sem lehet még ebben az egyházban sem. Előkelő urak és nők, munkások, iparosok és kereskedők a püspöki egyházban ép úgy végeznek keresztyén, evangelizáló vagy jótékonysági munkát, ép úgy részt vesznek a belés'kulfnissziói munkában, mint a presbyterianus vagy kongregacionálista egyházak tagjai. Gladstone a fia templomában (ez a fia a püspöki egyház papja) bibliát szokott olvasni, mert Angliában nemcsak a textust olvassák fel a bibliából. A nemrég elhunyt Earl Selborne buzgó tanító volt a vasárnapi bibliai iskolákban. Lord Harrowby a bibliatársulat tevékeny elnöke. A biblia társaság azelőtti elnöke, Lord Shaftesbury a keresztyén munkákban mindig előljárt. Sir Georg Williams, egy gazdag kereskedő, az ifjúsági egyletek éltető lelke. Mindezek a püspöki egyház tagjai. De nincs oly angol egyház, a melynek úrvacsorával élő tagjai, akár férfiak, akár nők, valamiféle keresztyén egyházi munkában részt ne vennének. Azután minden keresztyén angol férfi, tartozzék bármely egyházhoz, papja saját családjának. Es vasárnap reggel az első isteni tiszteletet az angol család, még a cselédek részvételével is, otthon tartja meg. Államférfiak, kereskedők, tudósok, munkások bámulatos jártassággal bírnak a bibliában s az angol családi oltárnál minden reggel és minden este millió és millió lélek járul a kegyelem Istenéhez. Még a római katholikusok is olvasnak bibliát a család körében. Az isteni tiszteletet s az egész egyházi életet vezetik a papok, de a keresztyén egyházi élet minden terén, nem véve ki a teljesen szakszerű theologiai tudós munkásságot sem, a hívek ezrei és százezrei támogatják a lelkészeket. A keresztyénség, az evangeliom ott nem a papoké, hanem a népé. Az angol egyházi élet e jellemvonásának megfelel a politikai életben az a tény, hogy angliában népképviselet, a népuralom a szó lehető legnemesebb értelmében valóság. Tulajdonképen már Erzsébet kora óta valóság. Már a nagy királyné feleslegesnek és képtelennek tartotta bizonyos, különleges érdekek védelmét a nép érett akaratával szemben. A népakarat érvényesült I. Károly és II. Jakab absolutismusával szemben is Természetes, hogy a népakarat érvényesülése, a míg az uralkodó régi hagyományokra támaszkodva nem akarta belátni, hogy az uralkodó a népért van és hogy a legokosabb uralkodási és kormányzási princípium a nép boldogságának biztosítása: addig a népakarat érvényesülése viharokkal járt. Cromwell nemcsak érvényesítette a nép akaratát, hanem össze is törte a király trónját. Hanem 1688. óta nem volt forradalom Angliában. Az igaz, hogy a népakarat a jelen század első évtizedéig még mindig nem érvényesülhetett a maga tökéletességében és tisztaságában. Az a léha, selejtes, hitetlen szellem, mely II Károlylyal beköszöntött, egyaránt bénította az egyházi és politikai életet. Hanem a mikor a mult század végén a Wesleyanus mozgalom következtében az angol püspöki egyház is felébredt az álomból, a mikor a szervezetek szertartások és tanok minden egyházban megteltek lélekkel, erővel, hatalommal, akkor aztán a politikai élet is tisztább lett. Az 1832-iki reformbill szélesebb alapokra fektette a népképviseletet s Macaulay már a század első felében azzal dicsekedhetett, hogy az angol képviselők megvesztegethetetlenek. Es ma azt lehet mondani, hogy a kormányok sorsa, tehát egész Anglia sorsa felett abban a kérdésben, hogy 350 millió lelket ki kormányozzon, a népképviselet dönt. Semmiféle törvény nem törölte el a felső ház vagy az uralkodó veto-ját, de úgy a felső ház, mint az uralkodó jól tudják, hogy a nép megérlelt s meetingeken, meg képviselőházi szavazásokon félremagyarázhatatlanul kifejezett akaratával szemben őrültség volna a formákba kapaszkodni. Nagyon természetesen az angol választásoknál nem etetés és itatással korteskednek, hanem szellemi fegyverekkel, argumentumokkal. S jaj annak a képviselőnek, a ki meg nem engedett (mert pl. a választókat vivő kocsik fizetése meg van engedve) eszközökkel harcol. Jaj annak, a ki nem úgy szavaz, mint a hogy választóinak igérte. S jaj annak a képviselőnek is, a ki a családi élet törvényei ellen vét. Parnellnek, a nagy ir agitatornak egész hatalma megdőlt, a mikor rábizonyították, hogy tiltott szerelmi viszonyt folytatott. Sir Charles Dilke nem lehetett többé miniszter, a mióta a házasságtörés vádját támasztották ellene. Arról meg, hogy kormány ígérgetés, hatalmi eszközök igénybe vétele által mesterséges többséget alkosson magának, annyira nincs szó Angliában, hogy már igen régóta rendesen az ellenzék győz a választások alkalmával. 1885-ben a választások a liberális ellenzéknek juttatták a pálmát, A kormány Gladstone vezérlete alatt megalakult. Azonban az 1884-iki választási törvény alapján az irek valami 70—80 főből álló sereget küldtek a parlamenti küzdtérre. Az irek nélkül Gladstone-nak nem volt többsége. Hogy tehát ezek támogatását megnyerje, home-rule-t (honi kormányzás, önkormányzat) igért nekik külön parlamenttel s minisztériummal, mely hivatva lett volna Irlancl belügyeit intézni. Ez persze hatalmas változást idézett volna elő Anglia életében s az angol alkotmányt gyökeresen megváltoztatta volna. Úgy tünt fel az angolok nagy többsége előtt, hogy Gladstone