Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-27 / 26. szám

Csak a bálokban kell megfigyelni, hogy az a táncoló fiatal úri népség, melynél jó nevelést, műveltséget, tisztességes magaviseletet s megfelelő szemérmetességet feltételezhetnénk, csaknem általánosan, minő pikáns érzéki célzásokkal fűszerezi társalgását. Es honnan viszi az érettségin nagy nehezen átbotorkált fiatal gavallér ezt a trágár szellemet a szalonokba ? Ama szenyházakból a hol serdülő korában otthonossá lenni nem gátolta senki. Vannak pedig rendszabályok, melyek az ifjúságot óvhatnák, csak hogy az ellenőrzés lanyha. Ebből származik, hogy a prostitúció, a megtűrt »szükséges rossz* odújából a nyilt utcára, a kinálat terére léphetett s mint üzlet szerepelhet. Társadalmunk tisztességes voltának e rákfenéje ellen orvoslásról kell gondoskodni, ha az erkölcsi romlottság rohamos terjedését meg akarjuk gátolni. Erkölcsi romlottságban a szabadság szent eszméje nem fejlődhetik. Az erkölcsi romlottság csak zsarnokokat és rabszolgákat termel. TÁRCA. Az ötödik evangéliom. Irta: Dr. Witz Ch. Alphons. »Hézag a Jézus életében.«* Voltaképen kettő is van, mert az evangélisták sem gyermek- sem ifjú koráról nem szólnak Jézusnak. A mit ezekről tudunk, az Lukács két rövides tudósítása: »A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben, és teljesedik bölcsességgel és az Istennek kegyelme vala ő rajta,* mondja a II. 40-ben. »Jézus pedig gyarapodik vala a bölcseségben, testének állapotában és Isten s emberek előtt való kedvességben* beszéli a 12 esztendős Jézusról, első jeruzsálemi felmenetele után. Egyébb tudósításunk nincs felőle. Sokat csodálkoztak már e felett. Az evangélistákat még tudatlansággal is vádolták érte. Az álbölcseség szívesen dobálódzik üres vádakkal: s én még azt is hiszem, hogy nem nehéz az evangélisták hallgatását természetes úton megmagyarázni. Az idvességnelc vágya vezette őket Jézushoz, s az idvességnek tapasztalt érzése adta kezükbe a tollat. Ezért érezték azután magukat indíttatva hírt adni az örvendetes izenetröl, mely az idvesség maga. Egészen természetes már most, hogy inkább szólottak az Idvezítő működéséről, mint létele mikéntjéről. A kezdet az volt, a mi a központ: az «egy szükséges dolog.* Kétségtelen, hogy fontos kérdés az Úr fejlődési processzusának kérdése is. A mint látjuk Jézust hirtelen, oly méltóságosan fellépni, oly csodálatosan működni, önkéntelen is ama kérdések tolulnak ajkainkra, melyek már kortársait is foglalkoztatták: »Honnan vágynák ennél mindezek?* (Máté 13. 56.) »Micsoda bölcseség az, mely néki adatott?* (Márk 6. 2.). De hagyjuk gyermekkorát vizsgálódásünkon kívül, könnyebb lévén azt költőileg feldíszíteni, mint történeti pontossággal leírni. Ugyan ki nem festé meg már a gyermek Jézus képét a fürge képzelet segítségével, a mint gyerekpajtásaival játszik, vagy anyja lábánál ül, a mint a * Notovits munkájának címe : 1. a német kiadást, melyből az idézetek vétettek. betűvetésben az első próbálgatást teszi; szülőinek vagy testvéreinek apróbb szívességeket tesz. Bizonyosan kész volt az utóbbiakra is szívesen. Hiszen — mint Luther helyesen jegyzi meg — más gyermekhez hasonlóan viselkedett. Ha anyja azt parancsolta neki: szaladj fiam, hozzál vizet, fát stb. hát elszaladt és hozott... Mindeme apró vonásait a gyermekéletnek ott a szülői ház sugaras körében könnyen elképzelhetjük. De ki mondja meg nekünk, hogy miként izmosodott az ifjú férfiúvá, öntudatos, szilárd jelemmé ? Micsoda faktorok hatottak rá ez idő alatt? Hogy lett azzá a mi volt? Ezek a kérdések, melyekre feleletet szeretnénk. Ezért mellőzzük el gyermekkorát, hogy bővebben foglalkozhassunk azzal az idővel mely első jeruzsálemi útja és első galileai fellépése között van. Fellehet-e a sűrű fátyolt lebbentem, mely Jézus életének ezen időszakát takarja? Sokan próbálkoztak már vele. Maga az egyetemes egyház is többször. Azok, kik hirteleni, felülről való megvilágosítást tételeznek fel, egyszerűen azt mondják, hogy ezen idő alatt atyja mesterségét folytatta. A másik párt nagyon alacsonynak tartja e foglalkozást Jézusra nézve s azt bizonyítgatja, hogy az Úr idejét elmélkedéssel és imádkozással töltötte. Egy másik s eléggé közkeletű mythos szerint Persiát látogatta meg, hogy a keleti bölcsek látogatását visszaadja, s talán ekkor Indiában vagy Egyptomban is megfordult, hogy az ottani papok bölcseségében oktattassék. Nem tudjuk, hogy Notovits Miklós ismerte-e ezt a mythost. De kétségtelen, hogy ő akarattal vagy akaratlanul ezt a régi legendát újította fel, s ezzel legalább a saját személyére nézve nagy eredményt ért el. Notovits ugyanis utazása közben egy kosmiri kolostorban »az örök boldogság völgyében* azt hallotta a fő-fő Lámától, hogy lassai archívumokban szerfelett régi emlékek vannak, melyek nemcsak Jézus, hanem a nyugoti népek történetére vonatkozó adatokat is tartalmaznak, s hogy egynémely nagyobb kolostorban ezeknek másolatai és fordításai megtalálhatók. Notovits rögtön elhatározta, hogy Európába való visszatérését elhalasztja — s bármibe kerül is — vagy a nagy klastromokban találja meg ezen iratokat, vagy elmegy Lassába. Lodok tartomány fővárosában Leli-ben tartózkodván, meglátogatta a közel fekvő llimis zárdát. A kolostor fő Lámája elmondja neki, hogy a könyvtárban vannak ám másolatok a kereste iratokból. Egy véletlen szerencsétlenség (lábát törte ki) alkalmat adott neki, hogy másodszor is visszatérhessen gyanutlanul a kolostorba. Célját elérte, mert a Jézus életére vonatkozó kéziratokat a könyvtárból előhozták s egy tolmács segélyével a póli nyelvről tibeti nyelvre fordították. A mit a Láma felolvasott, Notovits gondosan bejegyzé Naplóikba. s megjővén, ezeket a jegyzeteket bocsátá közre, kommentálván is őket. Notovits evangelioma szerint »az örök szellem, mely önálló nyugalom állapotában és legfőbb boldogságban vala, felserken és bizonytalan időre elválik örök lényétől, hogy emberi alakot öltvén. megmutassa, miként lehet az istenséghez hasonlóvá lenni és örök idvességre jutni; és saját példájával szemléltesse, hogy miként lehet erkölcsi tisztaságot elérni, s a lelket durva hüvelyétől megszabadítani, hogy az a tökéletességet elérje, melyre szüksége van, hogy a mennyországba bemehessen, mely változhatatlan s melyben örök boldogság uralkodik. Nem sokkal ezután született egy csoda-gyermek Izrael országában. Isten maga beszélt a gyermek szája által, a test nyomorúságáról s a lélek fenségességéről. A gyermek szülői szegény emberek, kik vérszerint egy kiváló kegyességű család kötelékébe tar-