Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-27 / 26. szám

toztak. E család egykori nagyságát elfelejtvén, a Teremtő nevét dicséré, hálát adván neki a balszerencséért, melylyel őket próbálni méltóztatott. Mivel az igazság utáról el nem tértek, hogy megjutalmazza őket az Úr: megáldá elsőszülöttjöket, választottjává tévén őt, s elküldőtte, hogy támogassa azokat, kik bűnbe estek és gyógyítsa meg a szenvedést tűrőket.« És az isteni gyermek, kit Issa néven neveztek, zsenge gyermekkorától kezdve szólott az egy és oszthatatlan Istenről ; intette az eltévelyedett lelkeket a bűnbánatra és az elkövetett bűnökből való megtisztulásra. Mindenfelől menének hozzá, hogy hallgatnák és álmélkodának a gyermek beszédén. Az összes zsidók elismerték egyhangúlag, hogy az örök szellem lakozik a fiúban. Mégsem állta ki soká népe közt Issa. Az anyósok — szegény anyósok, mit nem fognak rájuk — űzték el. Királyi származása, ritka míveltsége, komoly tanulmányai, mint jó parthiet ajánlották, s a leggazdagabb és legelőkelőbb mamák szerették volna vejüknek. Ezért Issa 13 éves korában — mikor az igazi izraelitának házasodnia kell -— az egyszerű ácsmester háza valóságos gvűlhelye lett a gazdag és előkelő embereknek. Aj fiatal, mélyelmű Issa, ki minden testitől elfordult, olthatatlan tudomány szomjjal lelkében, titkon elhagyja a szülői házat és egy karavánnal Indiába indul, hogy tökéletesítse magát isten igéjében és tudakozza a nagy Buddha törvényeit. Brahma bölcs papjai szívesen fogadták; tanították a Védákat olvasni, érteni; gyógyítani imádság erejével, a szent írást magyarázni a népnek, gonosz lelket kiűzni az emberekből, s egyebekre. Hat évet töltött Issa Dsagarnatban; Radsagriha-ban, Benares-ben s a többi szent helyeken. Mindenki szerette, mert békességben élt a Vojszákkal, (kik Brahma lábából származtak, a földet mívelni, barmot őrzeni, kereskedni, mindenféle mesterséget űzni, hogy a Brahmanokat és Ksatriákat táplálják); meg a Szudrákkal, kik a három első kaszt rabszolgái valának. De a Brahmánok, (a fehérek, kik Brahma szájából származtak, kik papok, a szent Vedák magyarázói és a nép tanítói, törvénylátói) meg a Ksatriák, (a vörösök, fejedelmek és nemesek Brahma kezéből valók, kik hadvezetésre és uralkodásra hivatvák), intették Issát, hogy a nagy Para-Brahma tiltja az azokkal való érintkezést, kik alsó testéből és lábaiból származtak. Issa nem hallgatott rájuk. Prédikált a Szudrák között a Brahmanok és Ksatriák ellen, s hirdeté nekik az emberi jogokat. »Bizony, bizony, mondom néktek az Atya nem tesz különbséget gyermekei között, kiket egyformán szeret.« Ezen megharagudva, elhatározzák a fehér papok és harcosok hogy Issát megölik. Issa azonban a Szudrák révén idejekorán értesül az őt fenyegető veszélyről, éjszakának idején elmenekül Dsagarnat vidékéről, s a hegyek közé a Jauta-vidék földjére megy, hol a nagy Buddha, Sakya-Muni született, s ott a hű nép között imádta az egyedüli és felséges Brahmát. Miután a póli nyelvet tökéletesen megtanulta, neki adta magát szentírás tekercsek tanulmányozásának. Hét év múlva már önállóan tudta magyarázni a szent tekercseket. Ekkor elhagyja Nepált és a Himalaya vidéket, lemegy a radsiputáni völgybe, s nyugat felé indulva prédikál a legkülönbözőbb népeknek az emberi tökéletességről s a jóról, melyet felebarátainkkal cselekedni kell s a bálványimádás ellen. Szavai nagy tetszésre találnak. A szomszéd országokat bejárja híre. Hogy Persiába ért, a hatalmától félő papok eltiltották a népet hallgatásától. A mint azonban látták, hogy minden vidék milyen örömmel és istenfélelemmel fogadja be, kiadták a parancsot elfogatására. Elfogva, a főpap elé vitték, hol törvényt ültek felette. Perének azonban oly kedvező kimenetele lett, hogy a mágusok nem merték bántani. Éjszaka, mikor az egész város nyugodott, kivezették az országútra s elküldték, remélvén, hogy a vadállatok zsákmánya lesz. De a mi Urunk Istenünk oltalma alatt sértetlenül folytatta útját. Gergely Antal. BELMISSZIÓ. A francia protestáns bibliai társaságok. A francia református egyház az 1893-iki chicagói villágkiállításra kiadott egy érdekes munkát, a mely a francia protestantizmus XIX. századbeli munkásságát ismerteti. Örvendetes képet tár elénk a mondhatni maroknyi francia protestánsság munkásságáról. A mit ez a félmilliónyi protestáns tett és alkotott, bámulatra méltó. Bibliái, társaságai, belmissziói, egyletei, árvaházai, theologiai, iskolái, papi egyesületei, nemkülönben a sajtója a virágzás magas fokát érték el. A hugonották, kik a mi kálvinistáinkéhoz sokban hasonló fényes és véres emlékekkel dicsekedhetnek, mai napság a francia társadalom kovásza. Nem érdektelen bepillantani egyesületeik organizációjába és ebből is levonni a magunk részére a konzekvenciákat. Legjobban méltányolhatjuk a francia protestantizmus munkásságát akkor, ha történeti keretében vizsgáljuk. Százados üldözések folytán elveszté legbuzgóbb hívei közül 300 ezeren fölül, kik részint elhullottak, részint idegen földre költöztek. Hogy mégis megmaradt az egyház, azt igazán Isten csodája és ama 80 lelkész mártír halála tette, kik 1686-tól 1762-ig máglyán és vérpadon haltak meg. A forradalom 1781-ben visszaadta jogaikat, de alighogy megnyithatták templomaikat, máris bekellett azokat zárni az anarchia elől, a mi a forradalom elején beállott. A protestánsok fölhasználták azt a szélcsendet, a mi az első restauráció idején beállott, és ekkor keletkezett az első francia protest. bibliai társaság. Nagy szó volt ez az időben, mikor egyik fél a másiknak megjelent könyveit kobozta el; 1678-tól 1802-ig protestánsok számára sem bibliát, sem újtestamentumot nem lehetett nyomatni; egyesülni kellett hát a protestánsoknak és az egyesülés hozta létre a párisi prot. bibliai társaságot. Ez a társaság végleg 1818-ban alakult meg; első elnöke a nagy Duplessis-Mornay-nak egyik unokája, Jaueourt miniszter volt, ki melié aztán több alelnököt, ülnököt és titkárt választottak. Azzal kezdte működését, hogy a Martinféle bibliafordításból megvett Londonban egy egész kiadást, aztán szétosztotta. Hamar mutatkoztak jelei is működésének. Legelőször észrevették a pápisták. Lamennais abbé azt írta, hogy ez a munka »vallási anarchiát teremt, mely meg fogja ingatni a társadalom alapjait«, a másik az egészet »ügyes kereskedelmi spekulációnak« nevezi. A hatóságok sem nézték jő szemmel, de ennek dacára egész sereg apróbb fiókegyesület állott elő; a bibliai