Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-20 / 25. szám

Ha így állítják fel a tételt, hogy az evang. theologia le nem térhet az evang. hitvallás alapjáról, úgy ez helyes, de ha az evang. hitvallást egyszerűen csak a hitvallásos könyvek formulázott tanaival cserélték föl, úgy ezzel csak igazolták, hogy evang. theologiailag következetesen gondolkodni nem képesek. Az ev. hitvallás egy ideális nagyság, mely vallási substanciáját, hogy úgy mondjam lelkét képezi a hitvallásos könyveknek; ép azért utóbbiak tökéletlen emberi művek, s az illető kor fejletlen theologiája által feltételezettek. írás és hitvallás kölcsönösen feltételezi egymást; az egyik a norma normans, s a másik a norma normata, s csakis a kettőnek kölcsönhatásán épül föl minden igaz ev. prot. theologia. Hát még milyen zűrzavar uralkodott a berlini konferencián az »evang. egyházfogalom* értelmezése körül! Az ev. egyház és theologia jogviszonyát a római pápás egyház és theologia jogviszonyával zavarták össze, nem törődve azzal, hogy más az egyház fogalma a pápás és más az ev. egyházban. A katholicismus szerint az »egyház« jogi közösség, s a mi annak körén kívül esik, az »világ* profán értelemben véve, míg szerintünk az egyház »hit-és istentiszteleti közösség*, a melynek értelmezése szerint állam, iskola és tudomány nem ^világi* valami azért, hogy szoros jogi értelemben véve nem »egyházi* jellegű. Ilyen katholizáló jogi dedukciók, a milyenekkel Zorn tanár operált, Luther haragját vonták volna magukra, ki nagyon is ismerte a theologiának a jogilag szervezett egyház melletti autonómiáját. Még jobban dörmögött Stöclcer, az ismert berlini antisemita ker. socialista agitátor, ki arról a thémáról értekezett, hogy népünknek nincsen szüksége a theol. professzorok tud. theol. kísérleteire, s fölhívja mint a hajdani inquisitorok, a királyt, hogy Harnack esete módjára csináljon önhatalmúlag a főegyházi tanács megkérdezése nélkül rendet a theol. professzorok között. Ennél frivolabb remediumot aligha találtak fel a theol. tanszabadság s a tudományos kritika agyonhallgattatására! Hiszen áll az, hogy sokan egyházhistória helyett tisztán csak históriát, dogmatika helyett vallásphilosophiát s ó és új szövetség helyett héber és görög szövegmagyarázatot adnak elő, s azt is tudjuk, hogy az egyoldalú szakrendszer specialistái közül sokan darwini fejlődési theoriákat, alkalmaztak a vallástörténetre (Bender) és a túlságos kriticismus és skepticismus szülte hypothesisek terére tereitettek, de azért azokat csak az igazság, az igaz tudományos kutatás fegyvereivel s nem inquisitori rendszabályokkal győzhetjük le. Magában az igazságban meg kell lenni az erőnek a tévedések elviselésére és lehető legyőzésére. Az vezet bennünket azokra a segédeszközökre, a melyeket a berlini értekezlet a jelenkori theol. és egyházi bajok enyhítésére ajánlott. Ezek között szerepelnek: hogy a porosz theol. hallgató a nem porosz egyetemeken, tehát Erlangen és Bostock igaz hitű fakultásain is tanulhasson, s hogy a theol. fakultás tanárai a theol. vizsgáktól távol tartassanak, s azokat tisztán az egyházi körök lássák el. Bodélschwingh »szabad theol. fakultása Herfordban* volna ilyen kísérletek megtételére az igazi hely és alkalom, a hol az egyház nagyobb befolyása a theol. tanárokra biztosíttatnék s a hol a fakultás többé alá nem ásná »az üdvnek alapjait s egyházunk s evang. népünk igaz érdekeit*. Hogy »az egyház nagyobb befolyása alatt* természetesen a főegyházi tanács s az egyetemes zsinati többség hatása értendő a theol. tanárok kinevezésénél, magától értetődő dolog. Azt hiszszük azonban, hogv a berlini értekezlet pápás irányú kísérletei a theol. tudomány szabadságának megrendszabálvozása tekintetében a porosz állami és egyházi főhatóságoknak imponálni épen nem fognak! Míg a pápás egyház propagandája -— mint ismeretes — az egész keletnek behálózására törekszik, addig az egyház az unió kísérleteinek elodásával továbbra is serényen építi ki benső vallásos és külső hierarchiai ügyeit az egész vonalon. Az új konstantinápolyi patriarcha VII. Anthinos egy tanult s irodalmilag is képzett keleti theologus, kinek a bolgár kérdésben szerencsésebb keze van, mint elődjének, főleg papsága egyházias és irod. kiművelésére fekteti a fősúlyt. Első tette az volt, hogy a mint patriarchai székét ez év elején elfoglalta, egy Stefanovics Pál nevű gazdag perai görög nagykereskedőt arra indította, hogy az utolsó földrengés alkalmával teljesen ruinált chalki-i theol. iskolát 500 ezer frankon újból fölépítette. Mint írják, az új épület a maga berendezéseivel egyik díszét képezi a török főváros e részének. Szép ténye az a vallásos hitbuzgóságnak! Sokat árt a görög egyháznak a bolgár Jcérdés. A bolgárok azt kívánják, hogy a török tartományokban lakó atyafiaik saját érsekeik és püspökeik alatt a konstantinápolyi exarcha, mint bolgár egyetemes patriarcha főhatósága alá helyeztessenek. Alapjában véve a kérdés nem vallásos egyházi, hanem nemzetiségi kérdés, t. i. a görögség és szlávság dominálásának a kérdése a Balkánfélszigeten. A bolgárokat különben a jelzett kérdésben már az 1872. konstantinápolyi zsinat is a régi kánonok alapján schismatikusoknak jelentette ki. A görög egyház belső életének egyik örvendetes jelensége annak irodalma. így a német prot. egyetemeken tanult Papadopulos athénei gyakorlati theol. professzor írt az ókatholikusokról s azoknak a görög egyházzal való barátságos intencióiról, Skalzounis tanár kitűnő apologiát írt a keresztyén hit- és erkölcstan alapigazságai mellett szemben a darvinizmus és materialismus támadásaival, s végről megemlítjük, hogy különös súlyt fektetnek újabban az egyházi szónoklatra s a gyakorlati theologiára általában, mely téren főleg Germanos metropolita és Koliazos korinthusi érsek tűnik ki a görög források szerint. S újabban lélekemelő az az érintkezés, a melyben a görög egyház a német prot. theologia liberális követőivel állanak. Úgy látszik, kezd mozdulni a föld a liturgia s a traditio merev görög egyháza alatt! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** Az ötödik Evangelium. Egyházi és világi lapjaink sokat foglalkoztak annak idején Notovits orosz utazó nagy felfedezésével. Notovits tudvalevőleg felfedezte {?) a Himis kolostorban az ötödik evangéliumot, mely a »szent Issa« (Jézus) életéről szól s annál fontosabb, mert Jézus ifjúkoráról tartalmaz életrajzi adatokat. Megjelent francia nyelven »La Vie inconnue de Jesus-Christ* címmel s már hét kiadást ért. Németül háromszor adták ki »Eine Lücke im Leben Jesu* cím alatt. Ezóta már angol nyelven is megjelent. A positiv keresztyénség ellenei büszkén hánytorgatták, hogy még eddig nem sikerült megcáfolni s ezért nagy a félelem egyházi körökben miatta. Dr. Witz bécsi ref. lelkész foglalkozott e művel bővebben »Keine Lücke im Leben Jesu* című felolvasásában, mely később nyomtatásban is napvilágot látott s kellő értékére szállította le Notovits felfedezését, melynek történelem és ki-60*