Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-30 / 22. szám

óta fennálló s virágzó banovcei szereteti]ázat ne is említsük ; misszió-társaság Nagy-Becskereken, mértékletességi egylet Újvidéken, közművelődési egylet Budapesten, egyházközségi könyvtárak s olvasó-egyletek Kun-Madarason, Sélyén, Kosdon, Komárom-Szentpéteren, Lepsényben. Málnapatakon. Lovasberényben, Nyéken. Ez utóbbiaknak megalakulását nagyban elősegítette a »Hajnal« igen tisztelt szerkesztője, a mikor vállalkozott arra, hogy számukra alkalmas olvasmányokat válogasson össze, s aHornyánszky könyvkiadó cég, a mikor jelentékeny árkedvezménynyel küldte meg a megrendelt műveket. A közvetítésre a Hajnal szerkesztője ma is kész szívvel vállalkozik s a hol a vallásos estélyek nem volnának célravezetők (ezt azonban még gondolni is alig lehet!) az olvasó egyesületek lehetnének azok legfőképen, a melyek segítségével meg lehetne indulni. Hiszen a mi magyar népünk igen szeret olvasni, s különösen rá is ér arra a téli hónapokban, mikor mezejéről házába vonul vissza. Falukban a kovácsműhely vagy a korcsma, nagyobb helyeinken a »Casinó«-nak csúfolt helyek képezik népünk gyülekező helyét. Ide jönnek össze, hogy újságot halljanak, de hogy ezek nem igen munkálnak híveinknek sem értelmi, sem különösen vallásos erkölcsi fejlődésére, az, bizonyos. Pipaszó mellett éretlen, trágár tréfák, borozás, kártyázás s nagyobb helyeinken már billiardozás is: ezek azok, miket népünk e helyeken tanulhat s itt születik meg a magyar paraszt socialismus, az egyház és annak intézményei iránt tapasztalható közönyösség. Itt, ezeket fogni meg s keríteni vallásos befolyás alá, ez volna egyik legszebb hivatásunk s talán mondhatom, legfőbb kötelességünk. Hiszen nagyobb alföldi városainkban, pl. N.-Kőrösön, Kecskeméten, Halason és hiszem egyéb helyeken is, gomba módra szaporodnak a »Polgári olvasó körök*, melyek azonban a kellő vezetés hiánya miatt csak uri tempókra, mulatozásra, pap- és egyházellenes irányzatokra, újabban pedig socialismusra vezetik híveinket. Ezt kellene megakadályoznunk legfőképen s vagy ezeket befolyásunk alá keríteni, vagy azok ellenében állítani oly olvasó egyleteket, a melyekben az ismeretközlés mellett egyik legfőbb cél lenne a vallásosság s az egyház iránt való munkás szeretet ápolása is. S ilyenek megvalósítása nem lehetetlen. Csak akarat és buzgalom kell hozzá, a többit kipótolja s meghozza az Istennek az ő evangeliuma ügyét soha el nem hagyó kegyelme! S ezzel függ össze a jóravaló vallásos iratok s lapok terjedése, a miben az előhaladást szintén jól esik konstatálnunk. Nem sok ugyan még az, a mi terjedhet, de hogy az, a mi már megvan, megtalálta az utat népünk szivéhez, azt örvendetesen mutatják a fokozódó számban eladott, árűsított példányok. A pozsonyi »Otthon «-nak megszűnését sajnálattal kell ugyan felemlítenünk, de másfelől bátorító jelenség, hogy a Protestáns Irodalmi Társaság >Koszorú* című népies kiadványai mind kelendőbbek lesznek; a régi' jó hírnevű »Téli Újság* s a »Kis Tükör* mindinkább barátokká kezdenek válni, sőt újabban Nagyváradon, Tóth József ref. segédlelkész szerkesztésében »Ébresztő* cím alatt egy kéthetenként megjelenő vallásos néplapocska csatlakozott segítőül a régiekhez. Papjaink közül többen vállalkoztak a népies vallásos iratok eladására s nem sikertelenül, a mennyiben, mint a Hajnal egy kimutatásában jelentette, J. lelkész 1500 frt árú könyvet juttatott népünk kezébe. Sajnálom, hogy nincs kezeim közt kimutatás az évi összes forgalomról, de ez egy mutatvány is elég bizonyíték arra. hogy a hol buzgalom és lelkesedés van a kezelőkben, ott az eredmény sem marad el soha. Nem mulaszthatjuk el, hogy a vallásos könyvecskék és folyóiratok terjesztésénél s az ezek által megindított belmissziói munkásságnál meg ne emlékezzünk a Hornyánszkv könyvkiadó cégről, a mely valóban nagy áldozatokat hozott ezen a téren. Nemcsak abban mutatta ki buzgalmát e tiszteletreméltó cég, hogy jelentékeny árkedvezményekben részeltette megrendelőit, hanem igen fontos kísérletet tesz a vallásos iratok kolportázsának az egész országra kiterjedő szervezésére is. A prot. irod. társasággal egyetértőleg s Szász Károly püspök s irod. társasági elnök ajánló levelével kiküldötte a vidékre egyik hivatalnokát, Szabadi Béla urat, kinek munkája nem is maradt eredménytelen, bár voltak bizony helyek, hol a meleg hangú püspöki ajánló levél dacára is, hideg fogadtatásban kellett részesülnie. A kezdet nehézsége azonban ne kedvetlenítse ei se az Irodalmi Társaságot, sem segítő társát, a tiszteletreméltó Hornyánszky céget; a jég már megvan törve s a jég megindulása után el kell jönnie a viruló tavasznak is. Hamar István. KÜLFÖLD. Az angol protestantismus köréből. Szegény öreg pápa, folyton nő és erősödik benne az a rögeszme, hogy neki sikerülend egyesíteni a keresztyén felekezeteket. Ügy látszik reményét feltüzelte, a siker kedvező jelének tartja, hogy nem régiben egy-két apró kis ázsiai felekezet elismerte fenhatóságát. Ezen felbuzdulva, majd a keleti, majd az angol püspöki egyházakat kisérti encyclikáival az egyesülésre. Különösen ez utóbbira veti szemeit vágyakozva. S csakugyan a pápaság világuralmi törekvéseire kimondhatatlan nyereség lenne az angol egyház leigázása. Mert hát Rómában ma is úgy értelmezik az egyesülést, mint értelmezték Incze és Hildebrand pápák idejében. Ha XIII. Leó nem akarná is emez uralomvágyó elődjei útait és cselekedeteit követni: de az bizonyos, hogy az egyesülést a pápai szék fenhatóságának elismerése, és a vatikáni zsinat végzése által módosult katholikus hit elfogadása alapján kívánja. A jó pápa azzal hízeleg magának, hogy belgiumi nuncius korában szerzett tapasztalatai s még inkább a buzgó katb. Spencer Ignáczczal való összeköttetései, az unió keresztülvitelére őt kiváltkép alkalmassá teszik. Mint már említettük is egy másik közleményben, Angliának jó részében meg van az egyesülésre való hajlam. Különösen csak a félig keresztülvitt reformáció miatt alapot nyert ritualistikus irányzat követői hajlandók erre. De azért az angol nép által óhajtott unió, nem a betű szerint, hanem a lélek szerint való egyesülés. Testvéri