Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-30 / 22. szám

33. Isten méltó imádása. (János 4, 23.) 1. Igazságban, 2. lélekben. 34. Az igazság megvetése. (János 7, 7.) Az igazságot mindenütt szeressük, s hol találjuk? 1. Istenben, 2. önmagunkban, 3. feleberátunkban, a végből, hogy az Istenben levő igazság felvilágosítson, a bennünk levő ösztönözzön, a felebarátunkban levő megrójon. 35. Az igazság. (Zaehar. 9, 9.) Az igazság segédei az állhatatosság, az okosság és jóság, 1. az állhatatosság megszilárdítja a szabályokban, 2. az okosság a tényekről világosítja föl, 3. a jóság türelmessé teszi a nyomorúságok és gyarlóságok iránt. 36. Mindszentek napján. (1. Kor. 15, 28.) Az égben 1. Istent látjuk, 2. Istenben örvendezünk, 3. benne örökre megnyugszunk. 37. Az egyház egysége. (IV. Mózes 24, 1, 2, 3, 5.) 1. Az egyház egy és szép a maga egészében, 2. szép és egy minden tagjában, 3. szép és egy örökös egységénél és szépségénél fogva. 38. Bourdaloue beszéde a gondviselésről. 39. Maszillon beszéde a végső töredelmetlenségről. 40. Pázmány beszéde karácsonykor. Ez a 691. oldalra terjedő I. kötet tartalma. Nagy-Igmánd. Szentkúti Károly. BELMISSZXÓ. Belmissziói mozgalmak hazánkban. I. Nem tudom, hogy valahol egy egészben fel lettek volna tüntetve a mi magyar protestáns és közelebbről református egyházunkban újabban megindult evangeliumi vallásos mozgalmak; de ha nem voltak, annál érdekesebb lesz ezeknek feltüntetése mindenek előtt, kik e mozgalmakkal rokonszenveznek, s talán ösztönző s bátorító azokra nézve, a kik még idegenkednek vagy közönyösen fordulnak el azoktól. Ez evangeliumi mozgalmak több alakban nyernek kifejezést. A helyi és társadalmi viszonyok lényeges befolyást gyakorolnak azoknak megnyilatkozási formájára, a mi azonban csak örvendetes, mert ez által is igazoltatik az, hogy egy vagy más formában, de mindenütt lehet valamit tenni az evangeliumi vallásos élet ébresztésére vagy erősítésére, s e tényekkel szemben teljesen alaptalannak tűnik ki az az állítás, hogy a belmisszió gyakorlása nem vág a mi magyar természetünkhöz. Bizony nagyon hozzá vág az, csak körültekintéssel s a helyzetnek megfelelő formában vigyük azt népünk szivéhez. A kép, mit e mozgalmakról Ígéretemhez képest így felmutatni fogok, semmi esetre sem teljes, mert mindarról, a mi e téren eddig történt, nincs pontos értesülésünk; a mit a következőkben adunk, azt csak azoknak alapján teszszük, a mikről e Lap és különösen a »Hajnal« útján tudomást szerezhettünk. Ha kimaradt valami, pedig bizonyosan kimaradt nem egy, de több adat és mozzanat, arra legyen mentségünk az, hogy tudomással nem bírtunk róluk. A mi megint tanulság lehet a jövendőre, hogy ha teszünk valamit, ne resteljünk arról egy kis tudósítást küldeni, vagy e Lapnak vagy a Hajnalnak, a melyek szívesen s kész örömmel hozzák azokat másoknak is tudomására. Ez által nem kérkedünk, nem önmagunkat portáljuk, hanem buzdítást, kedvet s irányt adhatunk másoknak is a további munkálkodásra. Haladni, jobbról-jobbra jutni csak úgy lehet, ha eszméket, gondolatokat cserélünk s felmutatjuk az eredményt, mit elérni képesek valánk. A hazánkban megindult belmissziói mozgalmakat több csoport alá oszthatjuk be. Kezdjük legelső sorban a vallásos összejövetelekkel, felolvasásokkal és vallásos irányú estélyekkel, s pedig azért, mert ez a tér az, a melyen a legtöbb helyen tettek kísérletet s a honnan csak tudósításaink vannak, mindenütt a legbátorítóbb eredménynyel. Harmincnál több azon helyek száma, hol tudomásunk szerint ily felolvasásokat tartottak, részint csak a téli hónapokban, részint hosszabb időn keresztül s mindenütt az volt a tapasztalat, hogy népünk kész örömmel ment azoknak meghallgatására, s hogy az a hatás, mit a felolvasások vagy előadások keltettek, örvendetes eredményeket hozott létre az egyházi élet minden terén. Ily vallásos felolvasások s estélyek tartattak: Budapesten a Lónyay-utcai nagyteremben, az ifjúsági egyesületben, a ref. közművelődési egyletben és a Lorántffy Zsuzsanna-egyesületben; inkább isteni tiszteleti jelleggel a Hold-utcai s az Erzsébet-körúti imateremben; ezenkívül már régebb idő óta rendszeresen tartatnak vallásos estélyek a budapesti német református egyházban és a skót református misszió által. Továbbá Sárkeresztúron, Nagy-Kállóban, Tisza-Földváron, Hód-Mező-Vásárhelyen, Karcagon, Majtison, Körmenden, Gyomán, Sárospatakon, Rozsnyón, Eperjesen, Pápán, Mármaros-Szigeten, Nagy-Kikindán, Nyíregyházán, Sélyén. Sárszentlőrincen, Pécelen. Pátkán, Nemes-Pátrón, Mohácson, Boros-Sebesen, Komárom-Tarjánban, Mezőtúron, Nagy-Váradon, Új-Sóvén, Kun-Madarason, Veresegyházán, Vác-Hartvánban, Pakson, részint magok a lelkészek által, részint a tanárok s a buzgó tanítók közreműködésével. S mindenütt az volt a tapasztalat, hogy az eredmény bőven kifizeti a reá fordított munkát, mert népünk mind nagyobb érdeklődéssel sietett a részint hitébresztő és erkölcsnemesitő, részint oktató, de mindig tanulságos felolvasások meghallgatására s nemcsak meghallgatta azokat, hanem nemes keresztyéni erények gyakorlására is ösztönöztetett általuk s felkeltetett lelkükben az érdeklődés a nemesebb keresztyén élet iránt. Jó részt ezen felolvasásoknak s vallásos összejöveteleknek eredménye az egyházközségi könyviáraknak és olvasó egyleteknek, szeretet és missziói társaságoknak, közművelődési- és mértékletességi egyleteknek alakulása, bár ez alakulások mint önálló mozgalmak is szerepelnek, így alakultak szeretet-társaságok Tállyán, Török-Szentmiklóson, Budán, Püspökladányban, hogy a már több év