Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-16 / 20. szám

kőzni még kevésbbé. Jó lesz meghallgatni e régi mondatot: Sumu cuique. Hát azokról a sokat bántott, tankönyvekről mit mondjak? Kifejezhetném véleményemet e néhány szóval: Kár rajok a nyomdafesték, de érzem, hogy ez így puáztán, minden megokolás nélkül odavetve, rágalom volna, megkísérlem ez állításomat indokolni. Eltagadhatatlan hibájuk az eszmeegység hiánya. Különböző szerzők által készítve, különböző nézetek és gondolkodás alapján egymással csak az anyag rokonsága alapján függenek össze, tehát egymásra nem vonatkoztathatók. Ebből pedig, hogy chaos ne támadjon, logikai ismeretekkel biró egyén kerülheti csak el; ezt pedig a gyermektől ne várjuk. Még ennél is nagyobb hibája, sőt úgy mondhatjuk bűne e könyveknek az alak, a nyelvezet. Mintha különösen a Papp Károly-féle könyvek arra igyekeznének, hogv minél érthetlenebbekké váljanak. Ne azt fitogtassuk a gyermek előtt, hogy mi mit tudunk és milyen szép nyelvezetünk van, hanem barátkoztassuk a tárgygyal meg, mit vele el akarunk sajátíttatni, hogy szeresse a könyvét, ne pedig, mint most gyűlölje. Egyházkerületünk irodalmi bizottsága egyszer azzal érvelt e könyvek fentartása mellett, hogy az árukból begyülő összegre szükség van; én azt mondom, hogy azon a pénzen Isten áldása nem lehet, mert azokért az összegekért évenkint ezer meg ezer gyermeknek szereznek gyötrelmet. Ha valaki ezt nem hiszi, adjon rá alkalmat, én minden pillanatban kész vagyok bővebben bebizonyítani. íme! ezekben van szerencsém (bár ne volna!) vallástanításunk sikertelenségének okait bemutatni. Egynek kivételével elháríthatok. A vallástanítók az önvizsgálat útján felfedezett hibáktól megszabadulhatnak; az iskolák szellemi haladására önsúlyként nehezedő merev egyöntetűséget maga a fejlődő neveléstudomány — a mint az idők jelei mutatják — eltemeti; a haszonnélküli, sőt káros hatású tankönyvek ellen meg kell indítani az irodalmi harcot, mert véleményem szerint ez a legcélszerűbb: odakényszeríteni e könyvek barátait, hogy maguk lássák be azok káros voltát. Az élet rossz példáit és romboló hatásait pedig hogy leküzdhessük, adjon rá erőt a Mindenható! Légrddi János, n.-peterdi tanító. BELMISSZIÓ. Az Okor-Sziget-vidéki egyházi értekezlet. A felső-baranyai egyházmegyében ezelőtt egy évvel alakult Okor-Sziget-vidéki lelkészi értekezlet Baranya-Sellyén ápril hó 18-án tartotta meg harmadik értekezletét. Ha ez értekezlet szerencsés jövőjére az ott megjelent tagok számából és a megejtett felolvasások numerusából következtetni lehet, akkor ezen, mindenesetre még zsenge körnek nem lehet oka kételkedni sorsa felett, mert 28-an -— papok, tanítók és világiak — gyűltek össze az ottani ref. iskola egyik tantermében és két felolvasás és egy előadás vetett fél eszméket, gondolatokat a megbeszélésre, a mi kétségen kívül kedvező bizonyíték a mellett, hogy a jelenlegi egyháztársadalmi és vallási mozgalmak közt ez a kis csapat nem akar összedugott kézzel maradni, hanem öntudatosan keresi a módokat és eszközöket, a melyek őt a szerencsés kibontakozáshoz vezérlik. Az értekezlet énekléssel és imával vette kezdetét. A 37. dicséret l-ső versének eléneklése után Morvay Ferenc n.-vátyi lelkész és értekezleti elnök rövid, de buzgó imában kérte az Isten segedelmét és áldását az értekezlet tanácskozásaira. Morvay Ferenc elnöki megnyitó beszédében felsorolja a mult összejövetel óta az értekezletre vonatkozólag tett elnöki intézkedéseket. Megemlíti; hogy az alapszabályok kinyomattak, melyek a gyűlés folyamán a tagok közt ki is osztattak. Felemlíti, hogy a népies vallásos iratok közül az eddig megjelent munkákat, igen csekély kivétellel, az értekezlet pénztára terhére, a tagok közt leendő körözés s a nép között eszközlendő terjesztés céljából két-két példányban meghozatta. Jóleső örömmel említi fel, hogy Benkő Gyula egyházmegyei világi főjegyző s értekezleti tag a népies iratokból, a nép között leendő terjesztés és ismertetés céljából, saját költségére 100 darabot meghozatott s ezeket három kisebb és szegényebb egyház iskolája közt kiosztotta. Az értekezlet az elnöki intézkedésről szóló jelentést helybenhagyólag tudomásul veszi, Benkő Gyulának a 100 drb népies kiadvány meghozatalával tett áldozatát jegyzőkönyvileg megköszöni. Ezután Nagy Imre, magyar-mecskei lelkész olvasott fel egy sok utánjárásra valló tanulmányt, a mely egyúttal mintául is óhajtott szolgálni a vallásos összejövetelek alkalmával tartandó egyháztörténelmi felolvasásoknak. A protestáns egyház történetét ismertette tömör vonásaiban annyira, a mennyire az idő és hallgatóság türelméhez mért felolvasás kerete megengedi. A felolvasás után élénk eszmecsere indult meg a felett, hogy minek van nagyobb és maradandóbb hatása a hallgatóságra nézve: a népies felolvasásoknak-e, vagy pedig a füzetes kiadványoknak? Mindkét eszme erős érvelésre talált. Végre is a tárgy alaposabb megvitatása és a kérdés eldöntése a jövő értekezlet egyik tárgyául tűzetett ki. Az értekezlet felolvasónak köszönetet szavazott. Következett a távollevő Légrádi János n.-peterdi tanító értekezése, melyet íejes Lajos séllyei tanító olvasott fel. *Népiskolai vallástanításunk sikertelenségének okairóli- értekezett szerző az ügy fontosságához és komolyságához méltó lelkesedéssel. Bírálat alá vette a vallástanítóknak e téren gyakorolt eljárását és különösen a hasznavehetetlen tankönyveket s ezek hibáinak megszüntetésére keresett és talált is módokat és eszközöket. A csinos kis értekezést nagy figyelemmel hallgatták a jelenvoltak s azokat az okokat, melyekre értekező vallástanításunk sikertelenségével kapcsolatban rámutatott, igazaknak és tényleg létezőknek ismerték el mindannyian. Azon indítványát, hogy a rossz vallástani kézikönyvek ellen indíttassák meg az irodalmi harc, az értekezlet egyhangúlag magáévá tette s kimondotta, hogy e tekintetben az egyházmegye figyelmét is felkölteni kívánja. A maga részéről az irodalmi harcot egyelőre azzal kívánja megindítani, hogy az értekezést egész terjedelmében közzététeti, szerzőjének pedig köszönetet szavaz. Majd Nagy Imre pénztárnok terjesztette elő a pénztári számadást, melyből kitűnik, hogy ez ifjú kör már eddig is tett szolgálatot a vallásos érzület ápolása körül, a mennyiben a Hornyánszky Viktor kiadásában megjelent