Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-16 / 20. szám

vallásos iratok és népies kiadványok nagy részét két-két példányban meghozatta s a tagok között köröztette. Ennek áldásos eredménye megint abban nyilvánult, hogy a tagok ismertetése folytán több egyházból akadtak vevői a hitébresztő iratoknak. Tekintettel azon körülményre, hogy az értekezlet területén működő lelkészek közül még többen nem léptek az egylet kötelékébe s hogy ennek oka némelyeknél a tagsági díj fizetésére vezethető vissza, elnök felveti a kérdést: nem látná-e szükségét az értekezlet annak, hogy az alapszabályok ide vonatkozó passusának módosításával a tagsági díj töröltessék el? Ezzel szemben BenkÖ Gyula azt indítványozza, hogy ha a tagsági díj eltöröltetnék is, helyette az önkéntes adakozás mondatnék ki az alapszabályokban. E két indítvány felett folyt aztán egy kis vita, a minek eredménye végre is a »status quo« fentartása lett. Utolsó tárgyát képezte az értekezletnek Morvay Ferencz elnök előadása: »A szórványokban levő reform, hívek lelki gondozásának módozatairól«. Röviden rámutatott azon hajszára, melyet az idegen felekezetek közé jutott ref. hívek ellen tervszerűleg folytatnak, a kik aztán nem lévén elég erősek a reájok mért erős nyomásnak ellentállani, csakhamar elvesznek a ref. egyházra nézve. Keresi az eszközöket és módokat, a melyekkel ennek a nagy lélekhalászatnak útját lehetne állani. Úgy véli, hogy alkalmas imáknak a kézbeadásával lehetne segíteni a bajon, mert ezek az egyháztagok idegen felekezetek közé jutván, nincs módjuk és alkalmuk arra, hogy egyházunk tanait akár maguk követhessék, akár gyermekeikkel megismertessék. Indítványt tesz, hogy készíttessenek arra hivatott emberek által — ha máskép nem lehetne, párázat útján — olyan imák, a melyek főbb vonásaiban egyházunk hitelveit magukban foglalnák, de természetesen minden tudákoskodás, minden bölcselkedés nélkül s e mellett kenetes, népies nyelven lennének írva. 0 ettől vár eredményt már csak azért is, mert az egyházkerületben jelenleg használatban levő imák, a nép értelmi fokát túlhaladó nyelvezeténél fogva épen azok által nem használhatók, a kiknek a számára voltaképen kiadattak, t. i. a nép által. Sokkal fontosabb és komolyabb lévén e tárgy, minthogy így hamarosan keresztül eshetett volna rajta az értekezlet, bővebb megvitatás végett ez is a következő értekezlet egyik tárgyául tüzetett ki. Az értekezletet közebéd zárta be, a melyen a napilappá alakulandó »Őrálló* érdekében fejtett ki erős agitációt Morvay Ferenc s lelkesedésének egész melegével ajánlotta nemcsak kartársai, hanem a jelenvolt tanító és világi urak jóakaratú pártfogásába a pártok vagy érdekcsoportok szolgálatába nem szegődött igazi szabadelvűségnek általunk nehezen várt ezen orgánumát. Egyébiránt ennek a támogatásáról még a következő értekezlet is fog tanácskozni. Papp József. BELFÖLD. A tiszáninneni egyházkerület közgyűlése. A gyűlést Miskolcon május 7-én Kun Rertalan imája után báró Vay Béla főgondnok nyitotta meg. Első tárgya volt a közgyűlésnek Kun Bertalan püspök évi jelentése, mely a kerület mult évi eseményeinek hű képét tárta elő. Kiterjeszkedett a jelentést tevő püspök az egyházpolitikai törvények meghozatalának történetére, melynek hullámzásai között az ev. ref. egyház a haladás és szabadelvűség eszméinek volt zászlóvivője. Ezután több üdvös javaslatot terjesztett elő. Előadta, hogy a vallástanításra az iskolákban nem fordítanak kellő gondot, a tudományos ismeretek gyűjtése mellett elhanyagolják a vallástanítást. Ennek az állapotnak megszüntetése végett városokban és nagyobb iskoláknál hitoktatói állások szervezését, általában pedig a vallásos oktatás gondosabb végzését ajánlja. Szükségesnek tartja, hogy a lelkészképzésre nagyobb gondot fordítson az egyházkerület s itt volna az ideje annak, hogy a sárospataki theol. akadémiában az ötödik theologiai tanári állás, melyre az anyagi fedezet már úgy is megvan, betöltessék. Szomorúan tapasztalta, hogy a kerület kebelében a taní'óhiány miatt nagyon sok helyen szünetel a tanítás. Az állam már 51 tanítói állásnak adta meg a 300 — 400 frt fizetés kiegészítését. Ennél a dolognál azonban az a baj, hogy a kormány csak képesített tanítóknak adja meg a segélyt, ilyenek pedig a segély nélküli állásokra nem pályáznak. Kéri a közgyűlést, hogy erre az ügyre vonatkozólag is tegye meg a szükséges intézkedést. Előadja továbbá, hogy a kerület kebelében a mult évben 9716 gyermek született, 7484-en pedig meghaltak, így a szaporodás 2231, az összes lélekszám 740,115. Végül a kerület halottait sorolja föl: báró Vay Miklós főgondnok, Bornemissza József alsóborsodi, Fodor Pál abauji és Kopré Ferencz alsózempléni esperesek, Roffi Borbély László, Papszász György tanácsbirák, Asztalos Ferencz papii, Nagy Ferencz lövői, Soltész Sándor sajóvámosi lelkészek és számos tanító. A püspöki jelentés után Idrányi Ferenc, Debreceny Bertalan egyházkerületi tanácsbirák és Czinke István egyházkerületi lelkészi aljegyző az esküt letették. Továbbá Antalffy Lászlónak esperessé, Lengyel Sámuelnek egyházmegyei gondnokká történt megválasztása tudomásul vétetett. Fejes István esperessé történt választása folytán, Lengyel Endre agg korára való hivatkozással, a kerületi tanácsbirói állásról lemondanak. A lemondásokat a közgyűlés elfogadta s az így megüresedett állások betöltése végett a szavazást elrendelte. Csontos József sárospataki helyettes tanár rendes tanárrá választatott. Hosszas és beható vitát keltett a theologiai ötödik tanszék betöltésének kérdése. A vitában résztvettek Zombori Gedő, Tóth Dániel, Vécsey József, Fejes István, Bernáth Elemér, Radács György, Nagy Pál és Mitrovics Gyula s szavazás útján elhatározta a közgyűlés, hogy a szóban levő tanári széket 1895. szeptember hónapban betölti. Ezután Fejes István reflektált a püspöki jelentésben felhozott javaslatokra, különösen a tanítóhiány kérdésére. Hosszasan fejtegette a sárospataki tanítóképezde helyzetét, a hol van elég tanár, nagy helyiség, csak növendékek nincsenek. Meczner József, Czinke István, Tóth Dániel, Vécsey József, Rernáth Elemér, Nagy Ignác felszólalásai után a közgyűlés felterjesztést intéz a közoktatásügyi miniszterhez, hogy a sárospataki képezdében több alapítványi helyet szervezzen. Megtörtént az egyházkerület kebelében levő egyházaknak a törvény által kívánt osztályozása, valamint a lelkészek minősítése is. Ez utóbbira az egyházi törvény 182. szakasza, illetőleg azon elv fogadtatott el, hogy a minősítési év azokra nézve, a kik 1894. előtt tettek képesítési vizsgát, a képesítési vizsgától számíttatik s az új törvénycikk ide vonatkozó eltérő rendelkezése csak azokra alkalmaztatik, kik [a megnevezett évtől kezdve nyertek képesítést. A legutóbbi konvent által készített országos lelkészi özvegy-árvagyámintézet alapszabály tervezete, véleményadás végett az egyházmegyékre küldetett ki. Maga az egy-