Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-25 / 17. szám

alatti járulékaikat közvetlenül ezen egyetemes intézet pénztárába esperesi hivataluk útján tartoznak fizetni. 18. §. A mely egyházmegye a járulékokat kellő időre hiány nélkül befizetni elmulasztja, annak segélyjogosultjai a mulasztás évében tekintetbe nem vétetnek, s osztalékaik az alaptőke javára esnek. 19. §. Az esperesek tartoznak biztosítékot szerezni az iránt, hogy az új lelkészek a belépési alaptöke járulékot szolgálatuk első évében befizessék. E célból köteleztetnek, hogy a hivatali engedélyt mindaddig visszatartsák, míg ezen biztosíték a lelkész vagy egyház által kimutatva s lekötve nincs. VII. 20. §. Ezen egyetemes gyám- és nyugdíj-intézet ügyeit a konvent által szabálvszerüleg alkotott bizottság intézi, mint a »Magyarországi egyetemes ev. ref. lelkészi gyám- és nyugdíj-intézet intéző bizottsága«. 21. §. Az intéző bizottság ügyrendjét, kezelési szabályait maga készíti, melyek a konvent megerősítő határozata által nyernek érvényt. 22. §. Ezen alapszabályzat megerősíttetvén, azonnal érvénybe lép, s érvénye tart a zsinat további intézkedéséig. Készítette Baksay Sándor. KÜLFÖLD. Németországi egyházi szemle. A német prot. egyházi sajtó fel van háborodva azon, hogy a német birodalmi gyűlés a maga és az egységes német birodalom nagynevű alkotójának, Bismarck hercegnek friedrichsruhei ünnepélyein hivatalosan részt venni nem akart, s ezúttal a klerikális centrum törpe minoritásának engedve, saját császárjával a legélesebb ellentétbe helyezte magát. Ez a rút hálátlanság tényleg a centrumpárt műve, a melyet maga a császár is »szégyenletesnek« deklarált. Quousqe tandem abutere C.atilina patientia nostra? így kiált föl méltán a prot. sajtó csaknem egyértelműen. Igaz, hogy Németországban sokan még máig is ellenszenvvel viseltetnek Bismarck herceg egyházpolitikája iránt. Különösen a pápás centrumpárti körök nem tudják neki megbocsátani a radikális ú. n. májusi törvényeket, a melyekre aztán a canossai út s a reakció következett. A centrumpárt napról-napra követelőbb alakban lép föl különösen a jezsuitákat kitiltó törvény eltörlésében, a melyre az első lépést a velők rokon redemptoristák szervezetének visszaállításával tette meg a birodalmi gyűlés. Tényleg nap-nap után erősödik ma Németországban a reakció, s a szabadelvű haladás alatt alá van aknázva a talaj az egész vonalon. A német prot. egyházi örök kárára és veszedelmére egy zászló alatt küzd ma az unióval kérkedő Róma s annak nemzetközi fekete hadserege az autokrata német császárral, a konzervatív porosz junkerekkel s a német centrummal. Csakis így érthető az a sajnos körülmény, hogy a prot. német birodalom parlamentjében a centrum több ízben javaslatot mert tenni arra, hogy bilincseket rakjanak a tudomány és lelkiismereti szabadságra, indítványt adott be a jezsuiták visszahívására, és kigyót-békát kiált ma a klerikális párt a parlamentben s a sajtóban egyaránt a szabadelvűség s a felvilágosodás minden barátjára. Sajnos, hogy ebben neki a reakcionárius prot. körök sajtójának egy része is szekundál. Évek óta kapitulál a porosz állam a vatikáni reakció előtt, mely a szabadság, testvériség és egyenlőség vívmányait megsemmisítve, nálunk Magyarországon is a feudalismus, a kasztrendszer és a felekezeti fanatizmus békóiba akarná visszaterelni az emberiséget, visszafordítani az idők kerekeit s szétzúzni a szabadelvű irányzatokat minden téren, íme a minap is a centrumpárt azzal a javaslattal lépett elő a birodalmi gyűlésen, hogy az 1848. évi XV., XVI., és XVIII. törvénycikkek, melyek 1875-ben módosultak, később pedig teljesen érvényen kívül helyeztettek, egész terjedelmökben helyreállíttassanak. E cikkek pedig így hangzanak : »Az ev. s a római kath. egyház s bármely más vallásfelekezet teljesen önállóan intézi ügyeit, s birtokában és élvezetében marad a kultus, közoktatás és jótékonyság céljainak szolgálatára szánt intézeteinek, adományainak és alapítványainak. A vallási közösségeknek felsőbb hatóságaikkal való érintkezése teljesen szabad . . ., az államnak az egyházi hivatalok betöltésére vonatkozó kinevezési, ajánlási, választási és megerősítési joga, ha csak annak különös patronátusi jogáról szó nincsen, érvényen kívül helyezendő stb.« E törvénycikkek, a melyek IV. Frigyes Vilmos tisztátalan romantikájának s a 48-as évek forradalmi eszméinek a művei, a teljes vallásszabadságot szentesítik ugyan, de Róma javára, az állami joghatóság teljes mellőzésével, a mi. a protestantizmus részén annak sajátságos szervezetét semmisítené meg, illetve az ú. n. »landesherrliche Kirchenregiment* teljes megszüntetését vonná maga után. így békül meg Róma a modern eszmékkel is, békét és szabadságot hirdet mindenfelé, de hazug ajakkal és reakcionárius tendenciával a protestantismus s a liberalismus létérdekeinek megsemmisítésére. Az idők jele az, mely méltó volna a komolyabb megfigyelésre a németországi prot. egyházi körök részéről is! De e körökben mit látunk? Valóságos polgárháborút a liberális theologia s annak mívelöi ellen, a melynek kiinduló pontját a bonni theol. »Feriencursus« ellen intézett denunciációk képezik. A minap e reakcionárius körök ez ügyben már a főegyházi tanácshoz is fordultak a liberális theologiai professzorok megrendszabályozása végett, a mire aztán a főegyházi tanács az egyetemes zsinati elnökséggel egyetértőleg a felizgatott kedélyek lecsillapítása szempontjából következőleg válaszolt: »beismeri, hogy a keresztyénség és az írás üdvigazságaira vonatkozó tudományos theol. fejtegetések, a mennyiben azok az egyházi hit formulázott tételeivel ellentétben állanak, az írás egyszerű hittartalmához ragaszkodó köröknél vagy azok egyik részénél nyugtalanságra szolgáltathatnak okot; de másrészt az is kétségtelen, hogy az eltérő vélemények dacára, a melyek a tudományos foglalkozástól elválaszthatatlanok, az evangéliumi igazság mitsem veszít a maga fényéből és érvényéből a theologia tudományos mívelőinél, mivel magában az igazságban meg kell lenni az erőnek az ellentétes nézetek elviselésére vagy lehető legyőzésére. Az evangéliumi egyház alapelveivel, a melyek a lelkiismeret s a tudományos kutatás szabadságában gyökereznek, határozottan ellenkeznék az, ha e kutatást külső kényszereszközök alkalmazásával békóba szorítaná az egyház, sőt inkább a tudományos vizsgálódás szabadsága a keresztyén hitismeret tisztázását és megerősítését vonja maga után.« E mellett azonban annak a meggyőződésének is kifejezést ád a főegyházi tanács, hogy a theol. fakultások nemcsak a tudományosságnak, hanem egyúttal az egyházias jellemet