Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-25 / 17. szám

formáló gyakorlati lelkészképzésnek is szolgálatában állanak, s így az egyház méltán elvárhatja azt, hogy a tudományos theologia egyetemi művelői magukat lelkiismeretükben kötve érezzék, tudományos tanműködésüket az üdvöt eszközlő Isten igéjének csalhatatlan tekintélye alá helyezzék és lehető figyelemmel legyenek magukra a hitvallásos könyvekre is. A főegyházi tanácsnak e mérséklő szózata bizonyára nem fogja eltéveszteni hatását a tudományos theol. köröknél. Az ev. igazság valódi szeretete s a tudományos theol. vizsgálódás józan érdekeinek lehető megóvása tűnik ki e szózat minden sorából. Az evangeliumi alapelvekkel teljesen egyező az, ha e szózat különbséget tesz az Isten igéjének feltétlen tekintélye s a symbolikus könyvek kortörténeti s theologiailag feltételezett jellege között. A szent iratokban foglalt Isten igéjének tekintélyelve ép oly kevéssé jöhet ellentétbe a kutató theologus tudományos szabadságával, mint a jogász tudományos munkássága a jog és állam alapeszméivel. Az orthodox konzervatív egyházi körök egyik részére azonban a főegyházi tanács szózata épen nem hatott mérséklőleg. Régóta ki van adva a jelszó a szent harcra — nemcsak a bonni »Feriencursus* (lelkészi póttanfolyam) — hanem egyúttal századunk egész élő, ható és fejlődő tudományos theologiája ellen! Arról értesülünk ugyanis, hogy a jövő hónap folyamán a konfesszionalisták és pozitív irányú uniós körök egy »tartomány-egyházi pártértekezletet« terveznek az egyetemi theologia ellen, a melyen állami, egyházi, hitelvi és theologiai alapon állást készülnek foglalni a »mai theol. fakultások« ellen. »Az ev. hitvallás barátai* készen is vannak a tervükkel. Ilerfordban, Bielefeld mellett egy ú. n. > verseny-theologiát«, egy »szabad theol. fakultást« akarnak létesíteni, a melynek szervezőjét Bodélschwingh ismert nevű lelkészben fogjuk üdvözölhetni. E theol. intézet »erős felekezeti alapon* állana, s konfesszionalis szervezetében tisztán »az egyháziasság érdekeinek« szolgálna, mivel a tervezők szerint »a mai idők nem igen kedveznek az absorptiv uniónak*. Ennélfogva a »szabad theol. fakultásoknak* oly helyeken kell lenniök, a melyeken »az egyházi élet teljes felekezeti jellegét mind e mai napig híven megőrizte«. Valóban satyra és nonsens e »szabad theol. fakultás * a prot. Németországban. Fakultásokat csak az egyetemmel s a világi tudományágakkal, ú. m. bölcsészetiekkel és történetiekkel való szerves összefüggésükben ismertünk eddigelé, s még a bécsi és lausannei fakultás is alkalmat nyújt a maga hallgatóinak az általános tudományos művelődésre, illetve még azokban sem sülyedett le, bár az egyetem szoros kötelékén kívül állanak, a szakstudium a pápás szemináriumi képzés niveaujára. Bodélschwingh >szabad fakultása« elzárja a jövendő lelkészét az universitas literarum körétől, elzárja különösen a filozofiai, történeti, nyelvészeti és irodalmi művelődési eszközöktől, az egyes tudományágak kölcsönös érintkezésének befolyásától s egy oly intézetben kívánja nevelni és tanítani a jövő lelkészeit, a melynek mintája nem a német egyetemi prot. theol. fakultás, hanem talán a trieri és padernborni püspöki klerikális szeminárium. S még keserűbb az irónia, ha meggondoljuk, hogy e konfesszionalis lutheránus szemináriumot iszabad theol. fakultásnak* nevezik, a mi igazán lucus a non lucendo! A herfordi fakultáson minden semester végén egy ú. n. »orthodoxíe-examen« volna leteendő. Az egész kursus három semesterre terjed s az akadémiai trienniumba lesz beszámítandó. E három semester elvégzésével bármely theol. fakultásra mehetnek a hallgatók, »a midőn már reájuk nézve kevésbbé veszélyes az akad. élet zabolátlansága s a tanárok fegyelmezetlensége*. Olyasfélét akar tehát Bodélschwingh elérni, a mi nálunk a szerzeteseknek egyetemi kiképeztetésével régóta gyakorlatban van, a kik csak a theol. kursus szemináriumi elvégzése után léphetnek át az egyetemre. Végül még azt is megjegyzi Bodélschwingh, hogy a tervbe vett theol. fakultás »voltaképen Bosse porosz közoktatásügyi miniszter gondolata« volna, a miben azonban tamáskodni bátorkodunk. S azután honnan veszi a pénzt e fakultáshoz? Igaza van Beyschlagnak, a midőn azt mondja, hogy »az egyházi hitvallás barátjainak e szörnvszülöttje« szánalomraméltó tévedése az agynak s megtévesztése az egyházi és theol. közönségnek. Mi jót várhatna a német protestantizmus jelen szociális, egyházpolitikai s theologiailag szétszakadozott bajaiban e »Winkelfakultástól ?« Valóban az egybázias gondolkozásnak is megvannak a maga szertelenségei. Példa rá Bodélschwingh s az »egyházi hitvallás* vele szövetkezett »barátjai«! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** A Gyakorlati Bibliamagyarázatok című szakfolyóiratból Oarzó Gyula gyomai lelkipásztor szerkesztésében most jelent meg az 1895-iki évfolyam január-februári füzete. Ebben a füzetben Nagy Imre ugrai ev. ref. lelkész a Thessalonikabeliekhez küldött I-ső levelet és a Il-ik levél elejét magyarázza 15 magyarázatban. A magyarázatok címei: I. Bevezetés. Apostoli üdvözlet. Apostoli dicséret. Apostoli munka. Hittérítési emlék. A viszontlátás vágya s Timotheus követsége. Apostoli intés szűzies tiszta életre. Apostoli intés szeretetre, munkásságra, tisztességes viseletre. Feltámadunk. Hogyan várjuk az Úrnak eljövetelét ? Búcsúzóban. II. 1. Beköszöntő. Az apostol hálás öröme, keresztyén reménye s imája. Mikor jő el az Úr? Adjon Isten keresztyén kitartást. — A magyarázatok könnyebb modorúak, népszerűek, de hitteljesek. Helyes exegetikai alapon, képes, hímes, itt-ott szónokias stylusban vannak tartva. Talán több is bennök a szónoki virág, mint az Isten igéje erejének felmutatása. — A következő füzet a Thess. Il-ik levél befejezését s a zsidókhoz írt levél folytatását fogja hozni. — A minden két hónapban, 4—5 íves füzetekben megjelenő folyóirat előfizetési ára egész évre 4 frt, mely a szerkesztő nevére Gyomára fél- és negyedéves részletekben is beküldhető. ** Krisztus az én életem. Egyházi beszédek, szerkeszti Zábrák Dénes soproni ev. lelkész. A most megjelent V-ik füzet egy nagypénteki, két húsvéti és öt husvétutáni vasárnapi beszédet hoz a már ismertetett modorban, melyet Gyurátz Ferencz ekként jellemez: »A beszédeket keresztyén buzgóság lengi át, szerző valósággal az evangéliumot magyarázza. Nála az igehirdetés központja : Jézus. Hite, hogy úgy az egyén, mint a társadalom csak annyiban haladnak a boldogulás útján, a mennyiben felöltözik a Krisztust, s annak lelke: a szeretet, az igazság akaratjuknak s törekvéseiknek irányadó vezére. Előadása világos, határozott; kerüli a dagályt, de azért nem laposul el; nem a keresett kifejezések külső varázsával, hanem a szent igékben feltüntetett valláserkölcsi 34*