Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-25 / 17. szám

fényes és nagy egyházaknak kellene élniök. Kellene, de nem igen élnek. Egyebeket mellőzve, csak két kiválóan fontos, előkelő és nagy egyház jelenleg üresedésben lévő lelkészi állásának mikénti betöltése köti le figyelmünket. Egyik a debreceni, mely Könyves Tóth Mihály, a másik a rimaszombati első, mely Terhes Pál halálával jött üresedésbe. Mind a kettő hegyen épült város. Egyik a magyar ref. egyház, a másik egy nagy vidék gócpontja. Mind a két állásra olyan emberek kellenek, a kikben vagyon a mi dicsekedésünk. Mind a két egyház oly javadalmazással látja el lelkészeit, hogy arra a magyar ref. papság 90%-a szívesen aspirál. Ezrek közül válogathatnak, ha meghívási jogukkal élnek. És talán élnek ? Dehogy! Mind a két egyház kimondotta, hogy a lelkészi állást választás útján kívánja betölteni. Kit illet ezért a felelősség ? A vezetőket, a híveket vagy mind a kettőt? Persze, ha meghívás útján töltetnének be a lelkészi állások, akkor mindenekfölött egyet kellene érteni, a mi pedig a magyar embernek megbírhatatlanul nehéz feladat. A korteskedéssel egybekötött választás, melynek megvan még széthúzó előnye is, dicsőségesebb eszköze az Úr szolgálatára való elhívásnak egy csendes, meghívó levélnél. Ezért vannak aztán napirenden a választások megsemmisítései, mikről legutóbb a kies Borsod híresült el. Csakhogy ily körülmények között nem értem, hogy mire való a gyülekezetek meghívási joga? Alföldi. TÁRCA. A vallások világparlamentjének eredményei. Barrows J. H. chicagói lelkésznek, a parlament elnökének a meghívott tagokhoz küldött jelentése. I. A történelem alig mutathat fel nagyobb vagy tanulságosabb ellentétet, mint »az égő eretnekek lángja*, mely borzalmas fényét Columbus vállalkozására vetette és ama tisztább fény, a vallások világparlamentje, mely négy századdal utóbb Chicagóban a Columbusi évfordulót beragyogta. Az emberi nemet nemzetiségi, de különösen vallási ellentétek nagyon elkülönítették egymástól. Épen azért nevezetes, hogy az első egyetemes tanácskozás, az emberiség első világparlamentje, vallási összejövetel volt. Úgylátszik igaza van Coxe-nak, New-York püspökének, ki a kongresszusnak komoly ellenzője volt, mégis azt mondja, hogy a vallási parlament »egyike a legkomolyabb ily fajta eseményeknek az emberiség történetében, mióta a keleti bölcsek a betlehemi bölcsőhöz zarándokokoltak*. Castelar meg azt írta a kongresszusról: »a világ kezdetétől fogva a történelem nem mutat fel oly nevezetes eseményt, mint ez az összejövetel: a világ papsága, egy fedél alatt, egy vezetés alatt, egy célért*. Egy hindosztáni előkelő lap, Calcuttában, az >Indián Mirror«, a parlamentet a »XIX. század munkái koronájának és a vallás fája virágának« nevezte, mely fát »az emberiség oly soká öntözgetett és nyesegetett«. — D'Alviella gróf Brüsszelben, nagy fontosságú ténynek tekinti, »hogv a gyűlés programmját oly különböző és számos felekezet fogadta el, s hogy ezek mind egyenlőnek hivattak meg a találkozóra. * Comba Emil tanárnak Rómában úgy tetszik, mintha a régi Pantheon kelne új életre, hol a sokféle vallás papjai mosolylyal köszöntik egymást, nem ravasz, alattomos, hanem udvarias és türelmes mosolylyal. S Martin elnök a pekingi egyetemről, azt írja, »hogv most már világos, hogy a legnagyobb dolog a világ vásárán a vallások parlamentje volt, melyre emlékezni fognak akkor is, mikor a gépek csodái már el lesznek felejtve.« Bár a chicagói gyűlésnek sok előhírnöke volt az irodalomban és sok előkészülete a történelemben, ez mégis, mint Savage M. J. lelkész mondta, »az első igazán általános összejövetel, melyet a világ valaha látott«. Minden nagy esemény virága valamennyi kornak, mely megelőzte, de ennek a chicagói összejövetelnek különleges előkészítői is voltak: az egész világon elterjedt keresztyén hittérítés; az összehasonlító vallástudomány tanulmányozása és emelkedése; az angol nyelv széleskörű használata, mely egy ily összegyűlést lehetővé tett; az utazás általános nemzetközi elterjedése és könnyűsége; a vallás nagy szabadsága Amerikában, hol egyház és állam külön vannak választva; a vonzó alkalom, melyet egy világkiállítás nyújt; és több mint három esztendeig tartó nehéz munka. A nagyszellemű chicagói ügyvédet, Bonney C. Károlyt illeti meg a nagy és elévülhetetlen tisztelet, hogy dacára a számos akadálynak, az 1893-iki világkongresszusok egész tervét létrehozta és sikerrel megvalósította. A vallások parlamentje egyike volt azon több mint kétszáz összejövetelnek és Bonney szerint »ragyogó koronája* a kongresszusok sorozatának. A parlament 1893, szept. 11-én nyilt meg a nagy békeharang meghúzásával, melynek kongásáról sokan azt jósolták, hogy halálharangja lesz a vallási türelemnek; Izrael rabbijaival, kik ebben az órában minden országban imádkoztak, hogy Jehovah neve az egész földön tisztelt legyen; tíz-féle vallásnak egy fedél alatt összegyűlt képviselőivel; s egy r. kath. bibornok fohászával, ki a világ Megváltójának imáját mondta el. Valóban testvéri összejövetel volt, hol a bhramin elfeledte kasztját s a katholikus leginkább tudatában volt katholicizmusának*; s hol a hallgatóság között érdek, hitvallás, rang és faj változatossága ép oly nagy volt, mint azok közt, a kik mint parlamenti tagok az emelvényen ültek. Midőn China, Oroszország, Németország, Hindosztán, Svéd-Norvéghon, Görögország, Franciaország, Afrika, Egyesült-Államok, s a mindent magához ragadó Nagy-Britanniának anyaországi és gyarmatbeli küldöttei gondolataikat és érzelmeiket kifejezték, tömegek tértek meg újból a názárethi Próféta szelleméhez, ki mintegy az egész világot befoglalta az ő nagy lelkébe és végtelen szeretetébe. A világ vallásainak képviselete nem volt ugyan oly teljes és impozáns, mint a hogy a rendezők tervezték s pl. a hindu mobamedanismus hiányát nagyon fájlalták. De azért mégis India vallásos élete képviselve volt majdnem valamennyi fő hitfelekezet által. Vivekananda felszólalása és D'Vivedi tanár, meg Aivangar S. P. megküldött értekezései által a különféle hindu hitfelekezetek mindannyian képviselve voltak. Narasima, a madrasi keresztyén collegium tanára érdekes bírálatot mondott a keresztyén miszsziók fölött, Narain Laksuni, Lahoreból az arya-somaj nevű hitfelekezet érdekében beszélt; Gandhi az éleseszű bombayi ügyvéd a jainismusról; Mozsomdar és Nagarkar nagy ékesszólással a brahmo-somaj elveiről szólottak, míg Sorabji k. a. élőszóval, két indiai ker. lelkész meg iratok által, a keresztyénség ügyéről beszéltek. * Az elismert egyenlőség csak » parlamentáris* volt és nem dogmatikai. B.