Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-11 / 15. szám

merítő válaszok érkeztek hozzá. Az elsőre nézve meglehetősen eltérő véleményben voltak a lelkészek. Mert míg a neudorfi lelkész erre egyáltalában nem is reflektál, addig az ó-pazuai lelkész határozottan egy külön horvát-szlavón tartományi ev. egyházat kiván rendeztetni. A míg ez meg nem történik, addig az ev. egyház örökös ingadozásnak lesz kitéve; sem törvényszerű fennállása, sem belső rendezése nincs biztosítva. A rendezést egyetértésben kivánja megtenni az ország kormányával, az evang. egyház szellemében és összhangban a népnek érdekeivel. Legközelebb áll hozzá az új-pazuai lelkész nézete, mely szerint a jelenlegi állapot minden tekintetben tűrhetetlen lévén, oda kell törekedni, hogy egyházi főhatóságunk lépne sürgősen érintkezésbe a horvát kormánynyal, s e kettőnek egyetértése alapján alkottatnék egy önálló horvát-szlavón ev. püspökség 15,000 frtnyi évi állami segéWlyel. A püspökség legyen az anyaországi egyházzal kapcsolatban, de belügyeiben független. A lelkész óhajtaná, hogy a mi egyházi főhatóságunk követelje, miszerint a horvát országgyűlésen a protestánsok ügye törvényileg rendeztessék és az eddigi megszorító törvények hatályon kívül helyeztessenek. Hasonló nézetben volt az antunováci lelkész is, a kinek hatásköre sok missziói pontra kiterjedt. Legrészletesebben és leggyakorlatibb módon kívánta rendezni az egyházat a rasztováci lelkész. Ő ugyanis azt mondja, hogy »híveink egyházi viszonyait úgy lehetne legcélszerűbben rendezni, ha az itteni egyházak a szükséghez képest egy vagy két egyházmegyévé alakulnának és ezek egy magyarországi kerülethez csatoltatnának. Ezt azért tartja célszerűnek. mert ez által egyházaink és azok tisztviselői a Magyarországon levő egyházi alapok élvezéséből kizárva nem lennének, másrészt pedig köztük élő vezérférfiakat nyernénk, kik az itteni viszonyokat és törvényeket ismerve, könnyebben és a törvénynek megfelelőbben tudnák egyházi ügyeinket vezetni és rendezni. Ha azonban a horvát kormány, melynek beleegyezését ügyeink rendezésénél minden körülmények között előbb ki kell nyernünk, az általam célszerűnek vélt módon ügyeink rendezését ellenezné és ez ügyben autonom jogaira támaszkodva azt követelné, hogy egy önálló horvát-szlavón egyházzá alakuljunk, akkor a mellett is vagyok, hogy — ha áldozatok árán is — külön álló szuperintendenciát alapítsunk, mert napról-napra jobban meggyőződöm arról, hogy mostani helyzetünk tarthatatlan és ha életképességre vergődni akarunk, egyházi viszonyainkat bármily módon, de rendeznünk kell*. A második kérdésre, mely a mindennapi küzdelmekre vonatkozik, szintén felette tanulságos válaszok érkeztek. A neudorfi lelkész csak két olyan esetet hoz fel, mely a kath. lelkészek erőszakosságát bizonyítja. Az egyik abból állott, hogy a kath. lelkész megtagadta egy vegyes házaspártól a törvényszerű kétszeri kihirdetést és minthogy az ev. lelkész a tanuk által kiállított bizonyítvány alapján megeskette őket, azért ellene a diakovári püspöknél és az által a politikai hatóságnál feljelentés történt. Szerencse, hogy az akkori zágrábi cs. kir. parancsnok (1871-ben) felmentette a vádlottat. A másik hasonló eset azzal ért véget, hogy a kath. menyasszony evang. hitre tért. A gyermekek nevelésére nézve azelőtt a szülők akarata döntött, most az 1791: XXVI. t.-c. alkalmaztatik ellenök. A többi lelkészek azonban kötetekre menő panaszokat emlegetnek. Az ev. lelkész hivatalos működésében lépten-nyomon kellemetlenségekkel találkozik: >törvények és szabályok hiányában e működés meddő erőlködés; a kath. egyház türelmetlensége, páratlan gyűlölete, a politikai hatóságok rosszakarata és lanvhasága és végre saját magunk szegénysége és össze nem tartása tűrhetetlenné teszi ez állapotot*. Sok helyen a gyermekek semmiféle vallási oktatásban nem részesülnek. A politikai hatóságok néha és néhol respektálják az ev. autonomiát; de sok helyen a legnagyobb önkényt követik el; elmozdítják a tanítókat; megsemmisítik a papválasztásokat, és rendesen az 1859-iki pátensre hivatkoznak. A harmadik kérdésre is hasonlóan elszomorító válaszok érkeztek, a mennyiben kevés egyház képez önálló hitközséget. A legnagyobb része szórvány, mely szellemi, anyagi és erkölcsi támogatásra van utalva. E tekintetben az antunováci lelkésznek adatai különös figyelemre méltók. Az ő háromnyelvű gyülekezetéhez nem kevesebb, mint 80 szórvány tartozik 12 missziói körrel és számtalan községgel. Pozsega vármegyében és Belovármegye azon részében, melyet a pozsegai invasió lepett el, annyi az elszórt evang. vallású hivő, hogy számuk bátran 8000-re tehető. Piasztovácnak hat népes szórványa van, melyek szintén nem hozhatók össze. Ha egy kis rendezés, gond és pénz volna, Pozsegán, Franjevácon, Kapitanovopolján, Kutinán, Nagy- és Kis-Battájban csakhamar önálló gyülekezetek képződnének. így minden parlagon hever. Ez az ügy hangosan követel segítséget, s mindenekelőtt törvényes rendezést. Zsilinszky Mihály, békési esperességi felügyelő. Szövetkezzünk. Budapest, március hó végén. Az a maroknyi protestáns elem, mely francia földön él, látva a modern politikai és közgazdasági tanok pusztító hatását, látva, hogy ezeknek hatása alatt miként lesz napról-napra üres szóvá az egyenlőség, miként válnak szét a nemzetnek egyes osztályai, elhatározta, hogy a maga részéről, a mit tehet, meg fogja tenni ezen bajok, a terjedő bűnök, a fokozódó vallástalansággal szemben. Ligává egyesült, melynek feladata, a társadalmi kérdéseket tanulmányozva, a javítás útját egyengetni. >Egy mindnyájolcért, mindnyája egyért* jelszó alatt indul meg a küzdelem a konstatált bajok, a mindinkább kiáltóbbá váló visszaélések elsimítására. Ennek a mozgalomnak egyik célja a szövetkezés előmozdítása, mert ez az intézmény, anyagi eszközökkel nem csupán az anyagi jólétet, hanem az erkölcsi emelkedést is fokozza. Példát vesznek az angoloktól, a puritán skótoktól és mindazon lelkes egyénektől, a kik egy fél század óta a világ különböző országaiban e téren működnek és az eszme diadalát igyekeznek előmozdítani. A protestantizmus belelép az