Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-11 / 15. szám

életbe, hogy irányítsa azt a maga felfogása és meggyőződése szerint a jobb jövő felé. E téren mi sem maradtunk el egészen és törekvéseink már is felkölték a jobbak figyelmét, a megkezdett mozgalom az ország távol részeiben csaknem egyszerre arat sikert és gyújtja fel a sziveket. Erdélyben Gidofalvy István, a görgényi egyházmegye gondnoka áll a mozgalom élén. Igyekszik a protestáns papokat megnyerni annak az eszmének, a melyért ő maga annyit és annyi sikerrel dolgozott. Eleinte nehezen megy a dolog, nem akarnak hajolni a szóra, látni akarják az eredményeket. Az eredmények megteremnek; a közönyösség jege felolvad és Erdélynek minden részében alakulnak újabb és újabb szövetkezetek. A központi intézet hivatalnokai alig győzik végezni az alakításokat. Magyarországon is kezd az akció terére lépni a protestáns papság, de nem mint egy egész. Elszórva egyes lelkesebb papok és egyházi férfiak sorakoznak a zászló alá Reméljük, nem sokára máskép lesz, de legyen is, mert szükség van arra, hogy népünket a hitel-, később a fogyasztási szövetkezetek segélyével kiragadjuk az uzsora karmai közül; hogy teremtsünk helyeket, a hová filléreiket berakhassák és honnan szükség esetén kaphatnak pénzt is a nélkül, hogy a kölcsön kamatai agyonnyomnák őket. A szövetkezetek a keresztyénség iskolái, mert nem dolgoznak magas kamatra, a haszon, melyet elérni óhajtanak és jó vezetés mellett el is érnek, inkább erkölcsi és politikai »Megmenteni a parasztokat és a kisiparost«, ez a jelszavunk. Nagy a feladat, fogják mondani, csekélyek az erők. Igaz, csekélyek addig, a míg egész szívvel nem állunk munkához, de hogy eredményeket lehet elérni, azt mutatja az eddigi siker. A Budapesten székelő központi szövetkezet kötelékébe már ma is, mintegy 300, az ország minden részében elszánt községi szövetkezet tartozik, ezek tagjainak száma 35 — 40 ezer! Vájjon látott-e ilyet Magyarország ? Mindez nem is egészen egy évtized munkájának eredménye, pedig a kezdeményezőket gátolták a kezdet nehézségei, a melyekkel ezután nem kell küzdeni többé. Ez az intézmény a papok kezébe adja az eszközt, hogy híveiket megmentsék az anyagi elbukástól, hogy biztosítsák számukra a jobb jövőt aránylag csekély munkával és nem nagy fáradsággal. Talán akadnak, a kik e sorokat olvasva, hajlandók lesznek hozzánk csatlakozni. Nyerni fogunk általuk, de talán még többet ők; nyerni fog az egyház és maga az ország. Elveszszük a szocializmus mérgét, teremtünk békés és nyugodt polgárokat, a kik több bizalommal tekintenek az egyház szolgái és az úri rend felé, mert tudják róluk, hogy érdekükben nemcsak beszélni tudnak, hanem cselekszenek is. Nem akarjuk szaporítani a szót, a ki felvilágosítást óhajt ez ügyben és ismerni akarja a részleteket is, az forduljon hozzánk. Egyelőre csakis a fennebbieket akartuk közölni. Mindenek előtt fel fog merülni a kérdés, hogy mi tulajdonképen az egész dolognak a haszna. Erre nézve álljon itt a következő felelet: A haszon abban áll, hogy a szövetkezés a kisgazdákat és iparosokat takarékosságra szoktatja, módot nyújt nekik, hogy ha valóban szükségük van reá, könnyű szerrel juthassanak olcsóbb pénzhez és megtakarítsák a sok járás-kelést E célból a Hazai Szövetkezetek Központi intézetének (Budapest, Egyetem-utca 2.) célja az, hogy lehetőleg minden községben alakuljon ily hitelszövetkezet. Ezen intézetet a Pestmegyei Hitelszövetkezet és az Első Hazai Takarékpénztár együttesen alapították; élén gróf Károlyi Sándor, gróf Batthyány Géza, Hajós József orsz. képviselő, György Endre, e kiváló publicista, Hevesi Ödön, Gullner Gyula orsz. képviselő stb. állanak. Ez a központi intézet szívesen ád útbaigazítást, kiküldi tisztviselőjét a megalakuláshoz, ad kölcsönt és ellenőrzi a szövetkezetek működését. A megalakításnál a következő eljárás követendő: Meg kell nyerni a falu tekintélyesebb embereit az eszmének s erről akár a központi intézetet, akár a Szövetkezés szerkesztőjét (Budapest, üllői-út 25.) értesíteni azzal, hogy küldjenek egy alapszabály-mintát. Ezt a mintát azután barátságos eszmecserében kell letárgyalni, különös figyelmet fordítva arra, hogy mily mérvű legyen a felelősség és miként történjenek a befizetések. A közgyűlés előtt azokkal, a kik a szövetkezetbe be akarnak lépni, a tagsági törzskönyv aláírandó. Ennek mintáját Dona Döménél (Budapest, Mária Valéria-utca) lehet megszerezni. Ha idáig akadálytalanul fejlődtek a dolgok és csakugyan komoly a szándék, akkor értesíteni kell a központi intézetet és kérni, hogy tisztviselőjét a közgyűlésre küldje ki. A közgyűlés napja legalább egy héttel előbb közzéteendő s az érdeklődők személyesen is meghívandók. Ennyi az, mit előzetesen tenni kell. A többit a dologban már járatos tisztviselők fogják végezni. Ha komoly a szándék s ha van néhány jóravaló értelmes ember, ki a dolog iránt érdeklődik, ilven igazán csekély fáradsággal nagy eredményeket lehet elérni. Meg lehet tisztítani a falut az uzsorásoktól és biztosítani a törekvő emberek számára a boldogulást. Enyhíteni a nyomort és apasztani az elesettek számát. E nemes cél iránti buzgalom vezeti gróf Károlyi Sándort és társait e hazafias vállalkozásban. Illő, hogy az ország minden részéből csatlakozzanak hozzájuk azok. a kik nemcsak beszélni, hanem tenni is tudnak a haza és a nemzet érdekében. Bernát István. TÁRCA. Beszéd az országos gyámintézet ügyében. Elmondatott a konvent április 3-iki ülésében. Az első zsinat időszaka óta minden három évre esik egy gyámintézeti javaslat, mindegyik eltemette elődjét és én szivemből örülnék, ha ezt a javaslatot is egy hatodik, s elődeinél szerencsésebb temetné el. Én az előzőkben sokkal inkább megtudtam volna nyugodni, mint a két utóbbiban, sőt az utolsóelőttiben is inkább, mint e legutolsóban de sietek hozzátenni, hogy ez utolsónak célszerűtlenebb voltát nem a bizottság felfogásában, hanem azokban az instructiókban és restrictiókban keresem, a melyekben mozognia kellett, de mozognia szinte lehetetlen volt. A zsinat elrendelte, hogy három év alatt gondoskodjék a konvent a gyámintézet létesítéséről. A vonatkozó alapszabály-tervezet átalakításával pedig újólag ugyanazon bizottság bízatott meg, a melynek én is egyik tagja, de külön véleményen levő solitarius tagja vagyok, a ki midőn eltérő véleményemet ezúttal csak jelzem, s egyszersmind kijelentem, hogy a most átalakítva bemutatott tervjavaslatot nem fogadhatom el, egyúttal, megbízás nélkül bár, de mégis saját indokolásom örve alatt védelmére szólok az általam el nem fogadott bizottsági javaslatnak: miért került az ily elfogadhatatlan alakban újra a konvent elé. A bizottságnak feladata lett volna felkeresni mind azt a forrást, mely ezen egyetemes gyámintézet gyűjtő