Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-11 / 15. szám

tartományoknak autonomikus hatásköréhez tartoznak. Nem tartja lehetségesnek, hogy ezen közjogi viszonynál fogva a horvát szlavón ev. egyház »kiegészitő része* legyen a magyarhoni ev. egyháznak; mert ezen esetben el kellene ismernie azon politikai hatóságot is, mely alatt azon egyház áll; el kellene ismernie a magyar kultuszminisztériumot. Ez pedig a horvát kultuszminisztérium elleni lázadás lenne. Az 1868-iki törvény 59. §-a Horvátországot oly politikai nemzetnek ismeri el. mely külön territóriummal bír, tehát furcsának találja a javaslat azon kitételét, hogy a horvát egyházkerület alakítása a magyar zsinatnak »helybenhagyás*, a horvát kormánynak pedig »tudomásvétel« végett adassék be, mintha az, ez utóbbinak beleegyezése nélkül is megtörténhetnék. Felveti a kérdést: mi előnyök származhatnának annak megvalósulása esetén, a horvát-szlavón ev. egyházakra nézve ? Mi — úgymond — jelenleg teljes autonomiát élvezünk ; ha pedig részt veszünk a budapesti egyetemes gyűlésen és zsinaton, ott majorizáltatjuk magunkat és nagy kérdés, hogy mivel ott a magyar nyelv a hivatalos nyelv, .vájjon általában részt vehetnénk-e az ottani tanácskozásokban? Mert ha valamelyikünk tud is magyarul, abból még nem következik, hogy a választásoknál nem fog mellőztetni. Lám ott a tótok hogyan küzdenek saját egyházkerületük autonómiájáért; és mi feladjuk a magunk önkormányzati jogát egy fantómért ? Ha a zsinat valami jót határoz, azt misaját autonomiánk megrövidítése nélkül is elfogadhatjuk. Várjuk be az eredményt. Az alapok és alapítványokban való részesítés reményében nem osztozik. Az új-pazuai javaslat hiába mondja, hogy önálló autonóm egyházkerületet akar, mihelvest azt a magyar ev. egyetemes egyház ^kiegészítő részének« mondja. Ezt Sulek ellenmondásnak, absurdumnak jelenti ki; s egyúttal a feletti aggodalmát fejezi ki, hogy ez irányban teendő minden lépés csak felháborodást fog előidézni. Horvátországban az evangelikus egyház, mint olyan ellen, mely a horvát hatóságok jogait nem respektálja.1 Hasonló értelemben nyilatkozott a zágrábi egyesült ref. és ev. gyülekezet is. A javaslatot, mint az 1868. XXX. t.-c. 48. §-ával ellenkezőt, kivihetetlennek jelenti ki, mivel — úgymond —- a Horvát-Szlavónországokban alakítandó egyházkerület nem lehet kiegészítő része egy más ország egyházának. Ez »téves út«, melyre nem léphet. De a célt, hogy t. i. a Horvát-Szlavónországokban létező ágostai és helvét hitvallású evangélikusok külön egyházkerületté szervezkedjenek, helyesnek és kívánatosnak tartja. Ezen szervezkedésnek azonban egyedüli alapjául és irányadó szabályzatául az 1859-iki szept. 1. kiadott császári pátenst és az 1868-iki I. (XXX.) kiegyezési törvényt fogadja el, melynek 48. §-ába Horvát-Szlavónországok részére az egyházi és iskolai ügyekre nézve, teljes autonómia és 1 Gutachten über die Beschlüsse der ev. Gemeinde A. C. zu Neu-Pazua vom 18 Okt. 1891. von Dr. B. Öulek. önállóság biztosíttatik úgy a törvényhozás mint a végrehajtás tekintetében. Ezen jogalapon kell a horvát-szlavónországi evang. gyülekezeteknek szervezkedniök hitelveik és a presbyterisynodalis egyházalkotmány alapelvei szerint és pedig mint minden más evang. egyház egy etemtől jogilag független, teljesen »autonom és önálló horvát-szlavónországi ágostai és helv. hitvallású evang. egyház.« 1 Az antunováci egyház »mélyen érezvén szükségét a Horvát-Szlavónországban szétszórt ev. hitsorsosok rendezetlen viszonyainak, bizonytalan jogi állapotának tisztázását és rendezését, teljesen méltányolta az új-pazuai egyház kezdeményezését és magáévá teszi az egy önálló horvát-szlavón szuperintendencia létesítésére vonatkozó indítványt, mely szerint az a »magvarhoni« egyetemes ev. egyház szerves és kiegészítő részét képezné; de kiköti, hogy a létesítés módozataira nézve észrevételeit megtehesse. Sajnálatát fejezi ki a felett, hogy a testvér ref. egyházak be nem vonattak a mozgalomba.« Bingula, tekintve, hogy a kétféle törvény alatti állapot nem felel meg az ev. egyház érdekeinek, örömmel fogadja a javaslatot, azon hozzátétellel, hogy ha a zsinat nem akarná őket önkényt elbocsátani, feltartják magoknak a jogot, hogy a magyarhoni ev, egyházegyetemmel közösen szerzett alapítványokban részesüljenek. Eszéknek aggodalmai vannak. Ellenmondást lát az indítványban és nem vár a tanácskozástól semmi jót; azért nem is járul hozzá. Szurcsin azonban melegen pártolja, mivel ez által a horvát-szlavón egyházak olyan viszonyba lépnének a magyarhoniakkal, mint a minőben van most Horvátország Magyarországgal. Beska szintén csatlakozik; ellenben Neudorf a leghatározottabban ellenzi az egész mozgalmat. Nem akar elszakadni Magyarországtól; mert az a tervezett patentális szuperintendencia nem lenne kiegészítő része a magyarhoni egyháznak, hanem lenne egy beteg tagja, melyet a katholicismus éles kése könnyen fog elvághatni az egészséges testről. Maradni akar az, a mi volt: csekély, de egészséges tagja a magyarhoni egyház egészséges organismusának. A bács-szerémi főesperes 1893. év elején tájékozást akarván magának szerezni a horvát-szlavón ev. lelkészek nézeteiről és állapotáról, hivatalos felhívást intézett hozzájok. adnának neki tüzetes választ a következő kérdésekre: 1. Egyházunk javára és üdvére mikép lehetne a horvát-szlavón egyházi viszonyokat legmegfelelőbben rendezni ? 2. Mely nehézségekkel kell az egyházaknak a gyakorlatban küzdeniök? 3. Vájjon az illető területen lévő egyházközségek képezhetnek-e külön önálló egészet? avagy csatlakozhatnak-e más egyházi fenhatóság alá? Ezen kérdésekre felette érdekes, habár nem elég ki-1 Jegyzőkönyv 1891. november 3-ról.