Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-11 / 15. szám

Kegyelem és békesség az Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. A megfeszített ós feltámadott Krisztus evangéliumát prédikálni küldjük ki követünket a közelgő ünnepekre. Hogy hirdesse Nagypénteken a megfeszített Krisztust, ki lőn minékünk igazságunkká, bölcsességünkké, szentségünkké és váltságunkká. Hogy felmutassa a kereszten elvérzett Üdvözítőben az Atya örök irgalmasságát, melylyel úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érette, hogy a ki benne hiszen, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen. Hogy feltüntesse az Isten bárányában azt a megváltó szeretetet, melylyel mi nem aranyon és ezüstön, hanem a Megváltó drága vére hullásával bűntől ós kárhozattól megváltattunk. Aztán, hogy hirdesse Húsvétban a feltámadott Krisztust, ki hatalmas erők. jelek és csodatételek által valóban Isten fiának bizonyult; ki dicső feltámadásával meggyőzte a bűnt és a halált; kinek isteni életéből ós erejéből örök élet vize és üdvösség forrása fakad a benne hivők számára. Hogy tegyen bizonyságot arról, hogy ha a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a mi prédikálásunk és hiábavaló a ti hitetek. Ennek a nagypénteki és húsvéti evangéliumnak a hirdetésére bocsátjuk ki tanítványunkat, budapesti theologiai akadémiánk növendékét, bizalommal ajánlva őt ós papnevelő intézetünket kedves hitfeleink munkás szeretetébe. A kegyelem Istenének áldását kérve, boldog ünneplés kívánása mellett vagyunk a keresztyén gyülekezetek pásztorainak és tagjainak Budapest, 1895. április 8-án. Testvérei az Úrban a theologiai akadémia tanárai s különösen annak igazgatója Szöts Farkas. A horvát-szlavónországi prot, egyházak kérdéséhez. Vili. Az új-pazuai indítvány 1891-ben, — annak fogadtatása a horvát egyházak által. — A bács-szerémi esperes tájékoztató pontjaira érkezett válaszok 1893-ban. Az élet napi bajaival küzködő és egyházi főhatóságuktól teljesen elfelejtett horvát-szlavón ev. lelkészek, annyi eredménytelen kérés után, végre arra határozták el magokat, hogy a Budapesten ülésező ev. zsinathoz fordulnak segítségért. Azt hitték, hogy az a törvényhozó testület, mely százados mulasztások pótlására van hivatva, az ő állapotukon is segíteni fog. A kezdeményezés Uj-Pazuáról indult ki. Az ottani ev. lelkész Kruttschnitt Antal, 1891. okt. 18-án tartott presbyteri gyűlésen azt indítványozta: hivassanak fel a Horvát-Szlavónországban levő összes ev. egyházak, hogy a budapesti ev. zsinattól egy önálló autonorn ev. szuperintendentia alakítását kérelmezzék. Ezen önálló szuperintendentia — úgymond — kiegészítő részét képezné a Szent István koronája alatt levő ág. hitv. evang. egyháznak; s mint ilyen képviseltetné magát a magyarhoni ev. egyetemes gyűlésen. De ezen csak oly ügyek tárgyalásában venne részt, melyek a Szt. István koronája alatt levő összes egyházat közösen érdeklik: a kerület saját helyi érdekeit maga intézné. Ezen horvát-szlavón egyházkerület a magyarhoni, illetve a Szt. István koronája alatt levő evang. egyház összes alapjaiban és alapítványaiban részesíttetnék. Pénzügyi tárgyalások tekintetében ezen egyházkerület érintkezésbe tenné magát azon magyarhoni evang. egyházkerületekkel, melyekhez a horvát-szlavónországi gyülekezetek jelenleg tartoznak. Ezen egyházkerület a Horvát-Szlavónországban érvényes törvények alapján alkottassék meg. Megalakulása után pedig anyagi fentartása céljából a horvát kormányhoz fog állami segélyért folyamodni, hogy a culturalis állami alapokból arányosan részesíttessék. Egyelőre két esperességből állana: nyugoti és keleti esperességből. Az új-pazuai egyház elhatározta, hogy ezen javaslata valamennyi horvát-szlavónországbeli evangelikus egyházzal közöltessék s azok annak pártolására, s arról szóló jegyzőkönyvi kivonataiknak beküldésére szólíttassanak fel. Azon esetben, ha ezen eszme a gyülekezetek által pártoltatnék, intéztessék egy memorandum a Budapesten összeült evang. zsinathoz, melyben a Horvát-Szlavónországokban alakítandó evang. egyházkerület szükséges voltának indokolása foglaltatnék, s az egész javaslat helybenhagyása kéretnék. Ugyanezen memorandum tudomásul közlendő a horvát-szlavón tartományi kormánynyal is. Ennek pártolására is felhivandók az összes horvát-szlavón evangelikus egyházközségek. 1 Azonban az illető gyülekezetek nem igen lelkesedtek az új-pazuai javaslat mellett. Féltek attól, hogy ha ezen tervezett új egyházkerület kiegészítő részét képezné a magyarhoni ev. egyetemes egyháznak, ebből csak összeütközések keletkeznének a magyar és horvát hatóságok között. E tekintetben érdekes dr. Suleknek a felfogása, a ki határozottan perhorreskálja az új-pazuai javaslatokat. Hangsúlyozza azt a közjogi viszonyt, melyben Magyarország 1868 óta Horvát-Szlavón- és Dalmátországokkal áll, s mely szerint az egyházi és iskolai ügyek ez utóbbi 1 Új-pazuai ev. egyház jegyzőkönyve 1891. okt. 19-ről.