Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-04 / 14. szám
közölni fogjuk. A pénztári jelentés meghallgatása és a pénztárnoknak adott felmentés megadása után elnöknő jelentést tett arról, hogy az egyesület alapszabályai a belügyminiszter által megerősíttettek. Ennek alapján véglegesen megalakíttatott az egyesület tisztikara és igazgató választmánya. Elnök Szilassy Aladárné, alelnök Kasits Péterné, pénztárnok Szőts Farkasné, titkár Epperlein Irma, pénztári ellenőr Szabó Aladárné; ezen kívül választatott egy 15 tagú választmány, köztük 12 nő és három férfi. — Isten áldása legyen a szépen induló egyesületen! A református ifjúsági egyesület f. é. ápril 2-án az ág. ev. egyház dísztermében kitűnően sikerült felolvasó és zeneestélyt rendezett. Az estély programmja a következő volt : 1. Nőapostolok. Irta és felolvasta Szabó A. 2. Solo-ének. Saar Lajostól. Énekli: Fröhlich Feodora kisasszony. Zongorán kiséri Fröhlich Ármand kisasszony (zeneakadémiai növendékek). 3. a) Rubinstein: Románcé. b) Mendelssohn: Scherzo. Zongorán előadja Hundt Irma kisasszony (zeneakadémiai növendék). 4. Mendelssohn: D-moll Trio (I. és II. tétel) Előadják: (hegedűn) Farkas János, (gordonkán) Rupnik Rezső, (zongorán) ifj. Tóth József. 5. Zengjen hálaének. Régi magyar dallam. Előadja a nők és férfiak kara. — Az estélyen szép számú és előkelő közönség volt jelen, pedig az idő a szakadó eső miatt nagyon kedvezőtlen volt. A közalap végrehajtó bizottsága március 29-én d. e. és d. u. s március 30-án délelőtt tartotta az évi üléseit a Lónyay-utcai főgimnáziumban. Az üléseken, Beöthy Zsigmond elnökölt és jelen voltak Szász Károly, Szász Domokos, Szabó János, Széli Kálmán, Mocsáry Lajos, Molnár Béla, Dókus Ernő bizottsági tagok és Kenessey Béla előadó. Az előadói jelentés szerint a közalap 1894-ik évi bevétele volt: évi járulékokból 84,019 frt 99 kr., tökék kamatjából 15,495 frt; Jordán-alap kamatjából 5,625 frt 98 kr; államsegélyből 100,000 frt; kamatokból az általános folyó számlán 2189 frt 20 kr., összesen 207,330 frt 12 krajcár. Az évi járulékok az előző évhez emelkedtek 9724 frt 21 krral, a mi nem a kivetés fokozásából, hanem a hátralékok szigorúbb behajtásából származott. A közalap kiadása volt: tőkésítésre 118,857 forint 56 kr; mult évi deficit fedezésére 2775 forint; kezelésre 2139 frt 42 kr.; rendkívüli segélyre a nov. konvent rendeletéből 5000 frt; jegyzőkönyvre 268 frt; tőkekamat-adóra 218 frt 91 kr., összesen 129,238 frt 89 kr. Pénztármaradék 78,091 frt 23 kr., a minek felhasználását következőleg javasolja a bizottság: tőkésítésre 26,600 frt 75 kr., missziói célokra 20,073 frt 22 kr., gyámintézetre 8309 frt 29 kr., segélyekre 20,734 frt 88 kr., tőkesegélyekre 25,837 frt 88 kr., kiegyenlítésre 4146 forint 97 kr. A közalap tőkevagyona 421,600 frt; a Jordán-alap 148,955 frt 8 kr.; gyámintézeti tőke az idei hozzátétellel 54,609 frt 29 kr. A közalap összes hátraléka 1893. végén volt 22,751 frt 94 kr., a miből esik Tiszáninnenire a kivetés 71 /2 °/o~a J Erdélyre 10°/ 0 -a, Dunamellékre és Dunántúlra 25—25%~a > Tiszántúlra pedig a kirótt összeg 45%-a. A mult évi kivetésben csak Dunamelléken van emelkedés, mintegy 227 frt 71 kr., a többi egyházkerületekben vagy helytállás vagy hanyatlás. A beadott kérvények összes száma 544, miből egyházaké 307, lelkészeké 237, a mi 49-el kevesebb, mint az előző évben. A kérvényezők között való kiosztásra a bizottság 20,585 frtot javasol a konventnek. A református konvent gyámintézeti bizottsága március 28-án tárgyalta a gyámintézet új tervezetét. A bizottságban Szász Domokos püspök elnökölt és Baksay Sándor, Darányi Ignác, Fejes István, Széli Kálmán és Szilassv Aladár voltak jelen. Az ismeretes tervezetet Baksay Sándor kivételével a bizottság mindenik tagja elfogadta, Baksay külön tervezetét pedig egyszerűen mellőzték. A részletes tárgyalás során több indítvány merült fel, pl. hogy bizonyos feltételek mellett az özvegyek segélyezése öt év előtt is megkezdődjék; hogy a gyámintézethez a gyülekezetek is járuljanak valamivel stb. A bizottság többsége azonban mellőzte ezeket az indítványokat s a szöveg rendelkezései mellett foglalt állást. Az elvi fontosságú indítványok közül csak hármat fogadott el: egyiket azt, hogy »a gyámintézet összes vagyonának kezelési módját a konvent határozza meg« (28. §.) azaz a konventnek szabad kéz engedtetik, hogy akár befektesse, akár takarékpénztárikig kezeltesse a gyámintézet vagyonát; másikat azt, hogy az új lelkészek az illetékes egyházmegye gyámintézetébe is beléphetnek, »azonban erre nem kötelezhetők* (32. §-hoz); harmadikat azt, hogy »a kegyeleti év tartama alatt az országos gyámintézet segélye igénybe nem vehető« (9. §-hoz). Az ezeken kívül tett módosítások jóformán csak styláris módosítások, mely körülmény is azt mutatja, hogy az egyházi sajtó által általában elismeréssel fogadott munkálat a hatóságok zöld asztalainál is ki fogja állni a tűzpróbát s hogy a várva-várt gyámintézet a jövő év elején végre-valahára megalakul. Adja Isten, hogy úgy legyen! A konfirmáltak ellátása bibliával hazánkban is mind több és több gyülekezetben szokássá válik. Nagyon üdvös szokás, melyet minden gyülekezetben meg kellene honosítani. Legalkalmasabb erre a konfirmációra való előkészítés ideje, melynek épen küszöbén állunk. Ez alkalomból újólag melegen ajánljuk lelkésztársaink és a presbyteriumok pártoló figyelmébe a brit és külföldi bibliatársaság magyarországi ügynökének következő kérelmét: »Nagy tiszteletű Ür! A mikor arra gondoltam, hogy ez évben ismét felkeresem Nagytiszteletűségedet és felkérem, hogy a bibliaterjesztés dicső munkájában segítségemre legyen, felmerült előttem a kérdés, hogy mit is nyújt, a biblia az igazságot kereső léleknek ? A biblia megismerteti velünk a legbecsesebb tudományt, mert Isten igaz imeretére vezérel. A vakhit sziklája és a hitetlenség örvénye közt elvezérel az Űr Jézushoz, a ki így szól: Megismeritek a Igazságot. A biblia továbbá erőt ad a jó munkára. A bibliát olvasgatva, eljutunk a kegyelem forrásaihoz, a melyekből üdítő vizet meríthetünk. Megértjük, hogy érdemes és szükséges az Isten országát terjeszteni, mert ez az emberi élet legdicsőbb célja. A biblia vigasztalást nyújt a fajdalomban. Rámutat arra a nagy Szenvedőre, a ki értünk szenvedett s a ki a szenvedések Getsemanéján át az örök dicsőség hónába jutott. És nem az-e a legnagyszerűbb vigasztalás, a mit az a tudat nyújt, hogyha hivek leszünk az Úrhoz, ha szenvednünk kell is Érette, de bizonyosan etjutunk Ő hozzá. Óh bizony el kellene látnunk minden lelket bibliával. Különösen pedig arra kellene igyekeznünk, hogy a konfirmáltak a konfirmáció
