Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-04 / 14. szám

és egyetemes gyűlések elé vitte panaszát az új-pazuai papválasztás megsemmisítése miatt. Mind a két helyen helyeselték eljárását. Az egyetemes közgyűlés, a kerület előterjesztése alapján kijelenti, hogy a Horvát-Szlavónországban levő egyházaink ügyét »mind a négy kerületet egyiránt érdeklő fontosságúnak ismeri el« ; elfogadja a bányai egyházkerületnek azon javaslatát, hogy ref. testvéreinkkel egyetértésben járjon közbe ezen ügy törvényeinknek megfelelő intézkedések és lépések megtétele végett. A helyett, hogy az ismeretes nehézségek méltánylása mellett megalkotta volna, saját hatósága alatt, a külön horvát esperességet, úgy a hogy azt az illető gyülekezetek, az esperesség, a horvát kormány, sőt az 1871-ik kerületi gyűlés is javasolta; a helyett, hogy tisztán a kormányzati közegek törvényes hatáskörének rendezésére szorítkozott volna: régi zsokás szerint kényelmesebbnek találta gravaminális térre lépni, s azt határozni, hogy ez ügyet »az egyházunkat érdeklő országgyűlési tárgyak, sérelmek és kérvényezés tárgyában kiküldött és az 1879-ik évi gyűlés jegyzőkönyve 12-ik pontja alatt újra alakított bizottsághoz teszi át«. Ez a bizottság 1886. évi ápril hó 12-ikén ült össze, még pedig a testvér felekezetbeli tagok nélkül; mivel azoknak konventje külön felterjesztést tett zsinati törvényeinek a horvát-szlavón ev. ref. egyházakra való kiterjesztése ügyében. Mint gravamenális bizottság, természetesen inkább a sérelem feltüntetésére és nem a törvényes hatáskörök kijelölésére törekedett. Elhatározta, hogy a »sérelmek« orvoslása iránt a miniszterelnökhöz s általa a kormányhoz fordul azon kérelemmel, hogy a horvátszlavónországi ág. hitv. evang. egyházaknak a magyarhoni egyetemes egyházhoz való viszonya rendeztessék és ezen egyházak helyzetének tisztázására megfelelő intézkedés tétessék. A kérvény szövege, melyet aztán az egyetemes gyűlés is magáévá tett, a következő : Nagyméltóságú Minisztereinöli úr! Horvát-Szlavón-Dalmátországok területén, dacára annak, hogy ezen országok municipális jogai által, mind a két hitvallású evangélikusok szabad vallásgyakorlata teljes kizárással volt fenyegetve, mindamellett azon megyékben és vidékeken, melyeket ellentétben az 1791. L1X. törvénycikkben Felső-Szlavóniának nevezett Zágráb-, Varasd-és Körösmegyékkel, az 1791. XXVI. t.-c. Alsó-Szlavóniának nevez, keletkeztek evangelikus egyházak és fentartották magukat. Ily evangelikus egyházakra vonatkozólag az 1791. XXVI. t.-c. 14. § a felemlítvén, hogy az evangélikusoknak jogai Dalmát-, Horvát- és Tótországokra ki nem terjednek, világos kivételkép kimondotta, hogy jogaikban ne háborgattassanak, hanem azon szabad vallásgyakorlatban, melyben élnek, továbbra is meghagyassanak. Ezen törvényes kivétel és fentartás folytán, valamint azon oknál fogva is, mert az Alsó-Szlavónia alatt értett, most legnagyobb részben a mai Szlavónország neve alá foglalt terület, noha a bán hatósága alá rendeltetett, nem szűnt, meg az anyaország alkatrésze lenni, úgy az 1791-ben már létezett, valamint némely utóbb keletkezett szlavóniai evangelikus egyházak, lányegyházaikkal együtt, vagy ezek későbbi önállóságra jutásával, ezek is keletkező leányegyházaikkal, mind a két hilvallású evangélikusok önkormányzati szervezetébe illeszkedtek. így történt ez az 1770-től már anyakönyvvel bíró, Szerémmegye területén levő Ó-Pazua ágost. hitv. evangelikus egyházra nézve Bolevce és Mitrovic leányegyházaival együtt: így a későbbi, de 1807-től szintén anyakönyvvel bíró, szerémmegyei új-pazuai ág. hitv. evang. egyházra nézve Új-Banoca leányegyházával együtt, melyek a bányai egyházkerület s ebben a bács-szerémi esperesség kötelékébe vétettek íel s az ágost. hitv. evang. egyház jogos hatásköre és kormányzata alá tartozóknak s önkormányzati jogai részesének ismertettek el, a később keletkezett bács-szerémi misszóval együtt. Ezen Szlavóniában levő s a bács-szerémi esperességhez tartozó egyházakra nézve, ama rövid időköz kivételével, mely alatt a protestáns egyházi szervezetre nézve 1859. szept. 1-én kiadott nyilt parancs folytán kivételes helyzet állott elő, úgy a bányakerület, mint az esperesség, mindenkor háborítlanul gyakorolta is, autonom szabályzata értelmében jogait s viszont, ezen egyházak részt vettek e testületek önkormányzati működésében. így volt ez a legutóbbi időig, nevezetesen a Magyarország és Horvát-Szlavón-Dalmátországok közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött s az 1868. XXX. t.-cikkel becikkelyezett egyezmény után is. Egyszerre azonban, a törvényes alap és hosszas háborítlan gyakorlat dacára, a helyzet megváltoztatására irányzott sajnos jelenség merült fel. Új-Pazuán megüresedvén a lelkészi hivatal, a bácsszerémi esperes s a bányakerület püspöke eddigi jog és hatáskörükben eljárva, Korosy Emil személyében adminisztrátort neveztek ki. Az egyház néhány hive ezen intézkedés ellen, mellőzve az addig mindenkor elismert felsőbb hatóságot, a bányai ág. hitv. evang. egyházkerületet s annak püspökét, a horvát-szlavón országos kormányhoz fordult. A horvát-szlavón országos kormány pedig erre 1885. évi aug. 3-án 4962. sz. alatt a bács-szerémi főespereshez intézett átiratban, az 1859. évi szept. havában kelt nyilt parancsra hivatkozva kijelentette, hogy Korosy Emil adminisztrátor kinevezését megszűntnek tekinti s elrendelte, hogy az új-pazuai egyház, bizonyos az átiratban kijelölt határidőben, új lelkészt válaszszon. E szerint nem vonatott ugyan kétségbe, hogy valamint a zágrábi kath. érseki és püspöki megyére nézve, úgy az ágost. hitv. evang. bányai egyházkerületre nézve sem vont, az államterület egysége rovására határt Magyarország és társországai közt, az új közjogi rendezés, de megtámadtatott ezen egyházakra nézve, önkormányzati jogunk és hatáskörünk eddig érintetlen hatálya, megkisér-27*