Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-28 / 13. szám

PRO EGYIIAZI ES ISKOLAI LAP. Sicrhcsítőség: IX. kerület, Pipa-utca 33. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadtf-liivatal : Hornyánszky Viktor JcötiyvkeresJeedóse (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára !£0 kr. Megjegyzések az új gyámintézeti tervezetre. A milyen általános volt az elégedetlenség a lelkészi özvegy-árvai gyámintézet első tervezetével szemben, csaknem oly általános megelégedés fogadj a a második tervezetet, melynek készítésénél teljes méltánylattal fel vannak használva mindazon javaslatok, melyek az első tervezet bírálatának kapcsán felmerültek s melyeket a tervbe vett áldásos intézmény valódi céljának veszélyeztetése nélkül felvenni lehetett. A jelkészözvegyek évi járulékának egyenlősítése, az árváknak az atya tagsági éveire nem tekintő feltétlen segélyezése különösen azon pontok, melyek bizonyára általános megelégedéssel fogadtatnak. Mindazáltal már ecldig is merültek fel egyes hangok az új tervezet egyik vagy másik pontja ellen, melyekre nem célom reflektálni, hanem ezektől függetlenül óhajtok pár megjegyzést tenni az új tervezet egyes pontjaira. A 3. §. szerint a »jelenleg működő, vagy ezután szolgálatba lépő rendes lelkészek« az intézet kötelezett tagjai. Merev jogi szempontból bizonyára kérdés alá jöhetne, hogy a jelenleg már szolgálatban levő lelkészek csakugyan kötelezhetők-e egy ezután felállítandó intézet tagjainak sorába lépni, azonban a tervbe vett intézet áldásos volta, a megalkotása iránti közóhajtás s végre az a tény, hogy a tervezet egy oly számítás alapján készült, mely az intézet életbelépte napján szolgálatban levő összes lelkészek részvételét s járulékait kombinációba vette: bizonyára minden egyes lelkésznél azon véleményt költik fel, hogy még akkor is kötelessége lenne ez intézet tagjává lenni, ha ezt a szabályzat kötelező erővel nem rendelné is el. De épen annál fogva, hogy a gyámintézet életbeléptének napjától kezdve az összes szolgálatban lépő lelkészek kötelezett tagjai lesznek annak, méltányosnak, sőt szükségesnek látom, hogy a 6., 7. ós 13. §-okban különbség tétessék egyfelől a már szolgálatban levő, másfelől a megalakulás után belépendő tagok között. A 13. §. ugyanis a gyámintézeti tagságban eltöltött öt teljes évhez köti az özvegy évi segélyezését ; míg ellenben azon özvegy, kinek férje az öt tagsági év betöltése előtt hal meg, csak a íerje által befizetett összes tagdíjakat ós belépési járulékot kapja vissza — időközi kamat nélkül — de állandó segélyezést nem nyer. (6. §.) Nagyon jól tudom én, hogy minden nyugdíj- és gyámintézet köt ki bizonyos számú — 'öt, sőt tíz, — tagsági évet, a melyet be kell az illetőnek tölteni, hogy maga nyugdíj-, illetve özvegye gyámdíjképes lehessen; azt is teljesen méltányosnak tartom, hogy a megalakulás után belépendő összes lelkészekkel szemben változatlanul fentartassanak a hivatolt szakaszokban foglalt intézkedések ; de azt sem jogosnak, sem méltányosnak nem tarthatom, hogy e pontnál egy 26 éves kezdő lelkész egyenlő kategóriába vétessék a 36, 46 sőt 56 éves, 10, 20 sőt 30 év óta szolgáló lelkészekkel. Az Úr mindnyájunkkal szabados ugyan, de a természet rendje szerint mennél fiatalabb az ember, annál több kilátása van, hogy a kikötött öt évet elérheti ; viszont: mentől elébb haladunk az időben, annál nagyobb az eshetőség arra nézve, hogy búcsút kell mondanunk e világnak. Ennélfogva határozottan ki merem mondani, hogy a javaslat szóbanforgó intézkedése egyenesen sérelmes a már szolgálatban levő lelkészekre nézve, és pedig annál nagyobb arányban, mennél régebben szolgál valaki. Én azt hiszem, hogy e bajon igen könnyű segíteni olyanformán, hogy az intézet megalakulásakor szolgálatban levő lelkészek halála esetére, ezek özvegyei részére nem öt évi gyámintézeti tagság után, hanem általában biztosíttassék az állandó évi segélyezés, azonban annak