Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-21 / 12. szám

3. hogy a helv. hitv. egyházak egy szlavóniai helv. hitvallású egyházmegyét képezzenek; 4. hogy ez a három egyházmegye alkotna egy horvát-szlavón ág. és helv. hitv. evang. szuperintendenciát. melynek élén egy közösen és szabadon választandó szuperintendens és szuperintendensi helyettes állana; úgy azonban, hogy mind a kettő sohasem tartozhatnék ugyanazon felekezethez és hogy a hitvallást illető esetekben, mindenik a maga felekezete körében intézkednék; 5. hogy az esperesek, alesperesek, körlelkészek, valamint a világi elnökök mindenik felekezet által szabadon választassanak. A szuperintendensnek és világi felügyelőnek (főgondnoknak) választása a vallásügyi pátens 51. §-a értelmében 0 felsége fejedelmi megerősítése alá bocsáttassék; 6. hogy a Boszniában keletkezendő ev. egyházak, annak idején külön boszniai egyházmegyévé alakuljanak, a horvátországi szuperintendenciához csatlakozzanak; 7. hogy a horvát-szlavón prot. egyháznak egységes vezetése által sem az ágostai, sem a helvét hitv. felekezetnek külön hitvallási jellege ne érintessék és ne csorbíttassék, sőt ellenkezőleg, minden irányban megvédelmeztessék és szabadon fejlesztethessék. Csak ilyen rendezés útján lehetséges — úgymond tovább a kérvény — egy az ország önkormányzatának megfelelő, önálló és külföldi egyházi hatóságtól független horvát-szlavón protestáns egyházi szervezetet megállapítani és életbe léptetni. Minthogy pedig minden egyházrendezés és kormányzás költségekkel j ar, a fenti módon szervezendő protestáns egyház a pátens alapján, állami segélyt igényel és pedig 4—5000 frtig; azonkívül a szuperintendens fizetéséhez 1000 frt, helyettese számára 600 frt; a három esperes számára egyenkint 4-00 frt. Ha ez a szerény segélyezés nem volna eszközölhető, azon esetben a zágrábi egyház azt kérelmezi, hogy legalább ez időre 1. a háromegy királyságnak összes ev. gyülekezetei egy horvát-szlavón ev. egyházmegyét, 2. az összes helv. hitvallású egyházközségek pedig egy horvát-szlavón h. h. egyházmegyét alkotni köteleztessenek. A szóban levő kérvény megkülönbözteti a közigazgatási hatóságot a tisztán egyházi ügyektől, minő például a tan, szertartás, papképesítés és felavatás ügye. És a míg a közigazgatás tekintetében minden külegyházi hatóságtól való függetlenséget és horvát világi hatóság alá tartozást követel; addig a tisztán egyházi belső ügyekben a szomszédos ugyanazon felekezetű szuperintendenciával való összeköttetést óhajt fentartani, de csak addig, míg egy külön horvát-szlavón evang. szuperintendenciának alkotása lehetővé válik. Természetes, az állam így is számot tart. Panaszképen említi továbbá e kérvény azt a körülményt is, hogy míg némely ev. gyülekezetek a magyarországi ev. egyházzal szoros összeköttetésben állanak, s ezen viszonyokban háborítlanul megtartatnak: addig a zágrábi egyház több mint 15 év óta minden egyházi hatóság nélkül szűkölködik, mert a városi tanács megtiltotta neki, hogy az országon kívül levő bármely egyházi hatósághoz csatlakozhassék. Ekként minden egyházi főhatóságtól elszakítva, a magán szekták nívójára szállíttatott le, mi által a lelki gondozás munkája nagyrészben megbéníttatik. Alig van — úgymond — egész Európában olyan ker. evangeliumi gyülekezet, mely annyira magára hagyatva és minden szervezett egyháztesttől annyira elszakítva lenne . . . mint a zágrábi ev. gyülekezet ... Ez okból esedezik: kegyeskedjék a horvát-szlavón kormány — azon esetben, ha az evang. ügyeknek rendezésére egyhamar kilátás nem lenne — vagy a szlavóniai ev. egyházakat is az 1868. XXX. t.-c. alapján a magyarhoni prot. egyházhoz való csatlakozástól oly határozottan és erélyesen eltiltani, mint azt a zágrábi egyháznál tette, vagy pedig ennek is megengedni, hogy legalább ideiglenesen, valamely szomszédos <v. egyházi köztestülethez és hatósághoz csatlakozhassék! Mert ez a szabálytalan mostani állapot tarthatatlan; sem az egyháznak, sem az országnak becsületére nem válik. Példabeszéddé vált — úgymond — hogy Zágráb és Horvátország az osztrák-magyar ev. egyháznak legvérzőbb pontja!* Elpanaszolják végül, hogy mily mostoha viszonyban áll ott az ág. és helv. hitvallású prot. egyház a katholikus és görögkeleti egyházhoz; hogy mily káros befolyása van annak az egyházi és erkölcsi életre, ha a nép házassági bajaiban, s gyermekeinek nevelésében érezni kénytelen, hogy nincs törvényes védelme. Különösen a vegyes házasságoknál érezhető az állapotokat rendező törvénynek hiánya. Kérik tehát, hogy a horvát kormány ily törvény hozataláról gondoskodjék. »bogy ez által a háromegy királyság a modern felekezetközi törvényhozás magaslatáig felemeltessék s egyszersmind az országról elűzessék azon árnyék, a mely eddig az egyes felekezetek békés együttlétét elbomályosítá, s a horvát nemzet jó hírnevén a bel- és külföld előtt csorbát ejtett*. Ezen kérvényt a zágrábi ev. egyház presbyteriuma megküldötte b. Radvánszky Antal ev. egyetemes felügyelőnek is, a ki aztán 1881-dik év végén körlevélben hívta össze közös tanácskozásra a magyarhoni két protestáns felekezetnek püspökeit és felügyelő gondnokait, hogy a Horvátországban lakó protestánsoknak ügyéről tanácskozzanak. De úgy látszik, e tanácskozáson is nem annyira a fentebbi memorandumban fejtegetett nehézségek képezték a megbeszélés tárgyát, hanem az, hogy »nem vétkezünk-e a nemzetiség és a prot. autonomia ellen, ha azon egyházakat, melyek a zágrábinak kivételével, most a magyarországi szuperintendenciákba vannak beosztva... a magyar egyházi kötelékből kibocsátjuk!« Akkori egyházi tekintélyeink is azon balhiedelemben éltek, hogy a pátens Horvátországban is hatályon kívül van helyezve, és az ügy elintézésénél aggodalmas tüneménynek lőn feltüntetve, hogy a horvát ev. egyházak rendezését »a patentális szervezetű« zágrábi gyülekezet kezdeményezte! Maga Radvánszky Antal is attól tartott, »hogy a horvát egyházak egy különálló közegyházba olvasztatva, a pátens szerint szerveztetnének s ezen eset-